BLOG

 Új! 

Leendő elsősök esélynövelése Fügödön - önkéntes logopédusként az InDaHouse projektjében


Szeretem, ha van az életben “miért”, vannak összefüggések, és megjósolható jövő.

A baj csak az, hogy nincs mindig így, hogy néha jön nehéz, meg nagyon nehéz, meg még nehezebb szakasz. Na, de mit lehet ilyenkor tenni? Én az agyi hormonok harmonizációjára szavazok!


Mire? Hát arra, hogy mikor azt érzed, a világ ellened, senki veled, akkor tégy azért, hogy jobb legyen, és ami a pláne, hogy akkor lesz neked is jobb, ha a többieknek is besegítesz.

Például ott van ez az oxitocin, mely a szeretet érzését adja nekünk, a szeretettséget, elfogadottságot. Hogy tudod elősegíteni a termelődését?

  • ha tudsz, legyél babák közelében

  • fogd meg a szeretted kezét

  • öleld is meg őket

  • dicsérj meg valakit

  • jótékonykodj!

Egyszerűbben: gyere el Fügödre vagy Hernádszentandrásra, és légy önkéntes az InDaHouse csapatában! Taníts kicsiket és nagyokat arra, hogy a világ szép, az emberekben meg lehet bízni, és az életünk messze több, mint a sorozatos csapások elviselése. Ez utóbbit az okosok rezílienciának hívják, és az évezred legfontosabb képességének tartják.


...és meglásd feletted is kisüt a nap


Fotó: Benkő Fruzsina



És ahogy mindez velem történt

Logopédusként magánpraxisom van, sok kicsi és még kisebb gyereket tanítok arra, hogy tudja a szándékát, örömét mással megosztani. Történt egyszer, hogy az Appyben Benkő Fruzsi mellé sodródtam. Kedves volt és szívesen csevegett a hernádszentandrási gyerekekről. Felkeltette az érdeklődésemet, hogy vajon mit és hogyan tesznek az érdekünkben. Itt fogalmazódott bennem meg először, hogy lehet, hogy lenne itt nekem is valami dolgom. De ekkor még megkértem ezt a kis belső hangot, hogy ugyan, ne suttogja már a fülembe, hogy itt valami dolgom volna...

Később, már nyáron láttam Fruzsi posztját arról, hogy elindítják a fügödi projektet. Hogy majd önkéntesek találják ki és tanítják meg az ötéveseknek mindazt a tudást és készséget, amivel sikeresen nekilódulhatnak az iskolának. Nekem pedig ez járt a fejemben: én bizony már elég sok ötévest láttam, biztos hasznomat tudnák venni. Már nem akartam tovább elhallgattatni azt a belső hangot, hanem felhívtam Fruzsit.


Először azt képzeltem, én leszek az, aki az összes foglalkozás összes anyagát elkészíti. Aztán a valóság azért engem is földre rántott, rájöttem hogy ez egyedül nem megy. Óvatosan elkezdtem érdeklődni a környezetemben, vajon kinek lenne kedve segíteni nekem és ezzel persze a fügödi gyerekeknek. És képzeljétek, lássátok csodát, egy hatalmas csapatot találtam, akik szakmai tudással, és befektetett munkával állnak mellettem!

Azt is tudtam, hogy ez bizony nem működhet anélkül, hogy megismerném a gyerekeket. Ezért Edinával, aki nagymozgások fejlesztéséhez küldi a feladatokat, elutaztunk Fügödre és megvizsgáltuk az összes érintett korút.

Szomorú volt a szívem, de örült is: a gyerekek képességeiben nagyon nagy különbségek rajzolódtak ki. Voltak az életkori sávokban jól mozgó gyermekek és voltak jelentős lemaradással élők is.


Tudom mi az, ami szükséges az első osztály elkezdéséhez, miben kell ügyesnek lenni, milyen készségekkel kell rendelkezni ahhoz, hogy sikeresen neki tudjon kezdeni egy kisgyerek az iskolának. A csapat legnagyobb része nagyon messze volt még ettől a felkészültségtől.

Fotó: Bokor-Bacsák Györgyi



Egyéni fejlesztés - hibrid rendszer

De itt jövünk mi a képbe, minden héten négy területen segítünk: nagymozgások, finommotorika, anyanyelv és matematika témában küldünk fejlesztő feladatokat a gyerekek számára. Ezeket a feladatokat felkészült önkéntesek segítségével végzik a gyerekek.

Azt hittem, nekem már igazán nem tudnak újat mondani az ötéves gyerekek oktatásával kapcsolatban, de tévedtem. Ugyanis három hét után kiderült, hogy az eredeti koncepció változik: a járványhelyzet miatt két fejlesztési terület - a magyar és a matek - online lesz megvalósítható.


Hát, ezt most képzeld csak el, kedves kollégám! Úgy kellett a fejlesztő feladatokat megterveznem, hogy egy nem szakmabeli önkéntes által is jól érthetőek legyenek, és differenciálásra is lehetőséget adjanak. Egyúttal eszköz nélküliek legyenek, - hiszen Fügödön és egy önkéntes otthonában nem biztos hogy ugyanazok az eszközök megtalálhatóak - és mindemellett online, valós térben való segítségadás nélkül is végrehajthatóak legyenek. Ez ám az igazi kihívás!



Fotó: Benkő Fruzsina



Az InDaHouse rendszere kiválóan működik. Az önkéntesek kedvesek, okosak, ötletesek, nagyon jól értik az előkészített feladatokat és jól tudnak alkalmazkodni a legizgalmasabb helyzetekhez is. Vasárnap esténként megbeszéljük a tapasztalatokat, és így készülünk a következő heti feladatokra is.

Hiszem, hogy mindenkinek megvan a világon a feladata, amiben a legjobb. És ebben a legjobb feladatában legyen a legaktívabb, amiben igazán jól tud teljesíteni. Az InDaHouse figyelembe veszi ezt:


én is abban dolgozom, ami igazán nekem való és minden másban segítséget kapok, a hátam mögött támogatóan ott vannak a többiek.

Köszönöm az adminisztrációt, a logisztikát, a teljes szervezést!



Igazi kapcsolódással a felzárkóztatásért

A gyógypedagógiát -öndefiníciója szerint- azon gyerekek esetében kell használni, akik a hagyományos pedagógia eszközeivel nem jól, vagy egyáltalán nem fejleszthetőek. Azt gondolom, a fügödi gyerekek körében sok esetben a hagyományos pedagógiai módszerek nem használhatóak. Nekik valóban igazi, teljes szívvel való kapcsolódásra, személyes figyelemre és odafordulásra van szükségük ahhoz, hogy új dolgokat tudjanak elsajátítani. Akár számolni, akár beszélni, akár rajzolni. Amúgy mindenkinek erre van szüksége. És ez az, amiben az InDaHouse igazán sokat ad nekik: a kapcsolódás- Mert valódi emberek kapcsolódnak a gyerekekhez. Én szívesen elmondom nekik, hogy eközben miről beszélgessenek, és a plüss kutyát hány ropival etessék meg, vagy beszélgessenek arról, hogy a négy az bizony négy.


De higgyétek el, hogy az igazán gyógyító, az mindig maga a kapcsolat.

Szóval most itt tartunk: minden héten az összes gyerek egyéni óra keretében mind a négy területen fejlesztést kap. A foglalkozások egyik fele online zajlik, a másik fele a valós térben. Csodálatosan zsonglőrködnek már a logikai készlet elemeivel. Tudnak úgy csinálni, mint a halacska és mint a katicabogár, megtanultak egyre kisebb és kisebb köröket is rajzolni. Sőt, ha minden jól megy, jövőre már nemcsak Fügödön, hanem Ózdon is működni fog ez a fejlesztési módszer.



Fotó: Bokor-Bacsák Györgyi



Akkor most kié is a reziliencia? Azé a gyereké, aki minden nap nehéz helyzetekkel küzd meg a saját fejlődéséért és jól halad, vagy azé az önkéntesé, aki megtalálja azt a helyet, ahol jó szívvel tud adni abból, ami másik embernek a hasznára lehet?

Szerintem mindkettőé.


© 2019-2020 Egyesület az Inklúzióért. Minden jog fenntartva.

Beszámolók  '17  '18  '19