Bemutatkozik a Lélekmadár Tábor, ahol azok a családok kapnak segítséget, akik elvesztették gyermeküket.
NÉVJEGY - Lélekmadár
A Bátor Tábor e különleges tábortípusában a nevetés kéz a kézben jár a könnyekkel.
A Lélekmadár turnusokban azok a családok táboroznak, akik betegségben, balesetben vagy születése környékén vesztették el gyermeküket. A résztvevők egy éven át háromszor, egy-egy négynapos turnus során hasonló sorsú szülőkkel és testvérekkel találkozhatnak. A Bátor Táborban régóta alkalmazott élményterápia a Lélekmadár Táborban gyászterápiával egészül ki: képzett és tapasztalt szakemberek segítik a gyász feldolgozását.
A Lélekmadár Tábor szervezői így foglalták össze a tábor lényegét.
A Lélekmadár Táborba ellátogatóknak lehetőségük nyílik arra, hogy hasonló sorsú családokkal találkozzanak, beszélgessenek. Törekszünk arra, hogy minden családtag külön-külön, és a család együtt is sok jó, lelkileg gyógyító élményt szerezhessen. Ennek érdekében izgalmas, újdonságot jelentő programokat nyújtunk minden korosztály számára, külön a szülőknek és külön a gyerekeknek. Programjaink között szerepel a kézműves foglalkozás, íjászat, horgászat, sport, lovaglás, magaskötélpálya, állandó játszósarok a legkisebbeknek.
Az élményterápiás foglalkozások mellett a tábor másik fókusza az emlékezés, a gyásszal való foglalkozás. Vannak szülőcsoportok, és kor szerinti testvércsoportok, ahol beszélgetéseket, közös emlékezést tartunk, hogy segítsük a gyász feldolgozását.
Ezeket a foglalkozásokat képzett szakember vezeti, akihez egyénileg is fordulhatnak a táborozók kérdéseikkel, problémáikkal.
A Lélekmadár Tábor ciklusok köré szerveződik. Egy ciklus egy évet ölel fel és három turnust foglal magában, ami azt jelenti, hogy ugyanazok a családok térnek vissza ugyanahhoz az önkéntes csapathoz. Ez három hosszú hétvégét jelent, amely tematikájában illeszkedik a múlt-jelen-jövő
dinamikájához. Ennek egyik üzenete, hogy
a veszteséggel való foglalkozás nem egy időponthoz kötött tevékenység, hanem időről-időre helyet kap az életükben
az ünnepek és az évfordulók, a családban bekövetkezett változások miatt újra és újra helyet kell találni az elhunyt gyermeknek a család narratívájában.
A Lélekmadár Táborban a gyermek elvesztésével kapcsolatos pszichés munka speciális jellege révén olyan komplex elméleti és gyakorlati eszközökkel dolgozunk, amelyek egymást kiegészítve kínálnak különböző lehetőségeket a gyászoló családtagok számára. A táborban a gyásztematikájú és a resztoratív (az egyensúly visszaállítását, újjáépítését szolgáló) programok váltakoznak egy nap folyamán, és így ez gyakran egy érzelmi hullámvasúthoz hasonlít. A haláleset utáni hétköznapok során a gyászoló családok sokszor nagyon hasonló érzelmi hullámvasúton ülnek, amely pillanatról-pillantra vagy napról-napra váltakozhat. A különböző érzéstartományokban való mozgást az önkéntesek segítik, akik felkínálják a lehetőséget a váltásra. A turnus során a táborozók egyre inkább megtanulják azt, hogy hogyan tudnak tudatosan hatni a saját érzelmi állapotukra.
Gecse Attila már több évtizede kísér életük végéhez közeledő embereket és családjukat. Egy lelkész mindig sok halálesettel találkozik munkája kapcsán, de ő kórházi lelkészként ennél is többet vállal. A rendszerváltás idején részt vett Polcz Alaine gyászképzésén, 2013 óta pedig a Lélekmadár Tábor gyászterapeutája. Így mesélt itteni munkájáról.
Miért nehéz elfogadnunk az elmúlást?
Azt gondolom, hogy a normál életben csak nagyon felszínesen találkozunk vele. Ha az élet nem kényszerít rá minket, nem akarunk és nem is kell vele szembenézni. Sokszor nagyon távolinak tűnik, mintha csak másokat érintene. Régen a temető a templom mellett volt a falu közepén, ma már inkább a városok szélére kerül, messzire tőlünk, hogy lehetőség szerint ne is lássuk. Nem tudjuk magunkhoz közel engedni a fájdalmat, és nem is tudunk mit kezdeni vele.
Mit szeretsz leginkább a munkádban?
Talán azt, ami az egyik legnagyobb nehézség is: hogy az élet mélységeit érintő kérdésekkel találkozom minden nap. Sokat kaptam az elmenőktől, arról tanítottak, hogyan maradjak ember, segítő, felebarát. Ugyanakkor a munkám nem mérhető a siker mércéivel, sem külsőségekkel. A találkozásnak tudok örülni, az együtt töltött időnek, hogy együtt tudtunk haladni egy úton, ami ajándék volt, még ha rövid is. A gyászolóknak is ezt a szemléletet igyekszem átadni.
Szeretem ezt a kifejezést, hogy útitársakká válunk. Hol szegődünk egymás mellé? Egy nyaraláson, a repülőn, vagy a buszon munkába menet? És hogyan vagyunk jelen az utazáson? A tekintetünkkel, a mosolyunkkal, egy öleléssel többet tudunk adni, mint gondolnánk. Fontos, hogy az életük végét járó embereket méltósággal kísérjük, hiszen olyan sok mindent veszítünk el akkor: az önállóságunkat, a szabadságunkat, és végtelenül törékennyé válunk. Ezek azok a helyzetek, amikor nem lehet okoskodni, nem lehet túlkiabálni a másikat. Csak csöndben ballagunk egymás mellett. Hasonló dolgokat élek meg, amikor gyászolókkal beszélgetek.
Jelen voltál a legelső, 2013-ban induló Lélekmadár Táborban, és azóta sem hagytál ki egy ciklust sem. Te hogy látod, mit tud nyújtani a gyászoló családtagoknak a Lélekmadár Tábor?
A Lélekmadár Táborban a családoknak lehetőségük van újra egymásra találni, és felismerhetik: nincsenek egyedül a fájdalmukban.
Megyünk együtt egy úton egy éven keresztül – az önkéntesekkel együtt –, és olyan helyet teremtünk számukra, ahol nem kell színészkedniük, levethetik az ezerféle álarcot, amit az élet kényszerít rájuk, és önmaguk lehetnek. Nincsenek elvárásaink feléjük, úgy lehetnek nálunk, ahogy nekik jólesik. Gyakran fogalmazzák meg táborozóink, hogy bárcsak a mindennapokban is úgy lehetne élni, mint a táborban.
A Lélekmadár Tábor is önkéntesek segítségével zajlik. Szerinted kiből lehet jó segítő?
Talán a segítő legfontosabb tulajdonsága, hogy tud tükörbe nézni, és meg akarja ismerni önmagát. Hogy kész, mer és tud változni. A fájdalmat, a kudarcait, a csalódásait közel tudja engedni önmagához, és ezekből építkezni is tud. Nem kell sikeres embernek lenni, csak olyannak, aki emberileg gazdagodni, növekedni szeretne. A Bátor Tábor arra tanít, hogy ember légy és ember maradj.
Milyen szakmai tevékenységgel támogatjátok a Lélekmadár családok veszteség-feldolgozását?
Hárman felelünk a gyászfeldolgozó rituálékért, foglalkozásokért, két pszichológus a társam ebben. Külön foglalkozunk minden korosztállyal, az önkéntesek pedig a Bátor Táborban megszokott élményterápia megvalósulásáért felelnek.
Azt szoktuk mondani, hogy mi egy svédasztalt tárunk a családok elé, amiről bármit elvehetnek, ami jólesik nekik, akár többször is, és mindezt úgy, hogy senki nem fogja megtudni, hogy mit vettek onnan el. A különböző rituáléink és programjaink során lehetőséget teremtünk, hogy legmélyebb érzéseikről, érzelmeikről, gondolataikról beszéljenek. És az is rendben van, ha erre nem vágynak.
Nálunk nem kell magyarázkodni, hiszen mindenki érti, ha valaki nem tud befejezni egy mondatot, de még az is lehet, hogy mi be tudjuk fejezni helyette. Azt szoktuk mondani, úgy képzeljék el a gyászukat, mint egy követ a zsebükben, amit nem tudnak onnan kivenni, és mindig húzni fogja a vállukat.
Mi azt szeretnénk megmutatni a nálunk táborozóknak, hogy ezzel a súllyal lehet együtt élni, arra próbáljuk rávezetni őket, hogy lássák meg a rájuk váró feladatokat, a társukat, az életben maradt gyerekeket. Hiszen ők itt maradtak egymásnak.
Milyen a tábor hangulata?
A hullámzás és a nagyfokú biztonság a két első szó, ami eszembe jut. A táborban, ha azt érzed, zuhansz, biztosan lesz, aki utánad nyúl, elkap. Nagy mélységeket és magasságokat lehet nálunk megélni. Lehet, hogy a leendő résztvevők nem tudják, hova jönnek, de mi ígérjük, ott leszünk mellettük, és soha nem lesznek egyedül.
Melyik a kedvenc részed a táborból?
Ez talán furán hangozhat, de nagyon szeretem, amikor elmennek a családok, és csend ül a táborra. Szeretem a közös emlékezések közül, amikor lufit engedünk közösen, és csak bámulunk felfelé. Azt hiszem, azokat a pillanatokat szeretem legjobban, amikor nem a szónak, hanem a csöndnek és a figyelemnek van helye.
Ezeken a linkeken olvashatsz tovább a Lélekmadár Táborról:
Köszönjük a szövegeket Posztós Erikának és a Lélekmadár Tábor többi munkatársának!
ความคิดเห็น