Sokfélének lenni rendben van

Így segíti a MindMix program az iskolai közösségeket

Az iskolákban ma már természetes, hogy nagyon különböző gyerekek tanulnak együtt. Vannak, akik könnyen teremtenek kapcsolatot, mások nehezebben igazodnak el a társas helyzetekben. Egyes gyerekek gyorsan reagálnak minden ingerre, másoknak több időre van szükségük ahhoz, hogy feldolgozzák, mi történik körülöttük. Sok pedagógus tapasztalja azt is, hogy egyre több autizmussal vagy ADHD-val élő gyermek jelenik meg az osztályközösségekben (akár úgy is, hogy nincs diagnózis, csak sejtés) – miközben az iskolák gyakran kevés kapaszkodót kapnak ahhoz, hogyan lehet ezekről a témákról természetesen, biztonságosan és befogadó módon beszélni.

Erre a helyzetre reagál az Egyesület az Inklúzióért új programja, a MindMix. A program célja, hogy segítsen a gyerekeknek és pedagógusoknak jobban megérteni az idegrendszeri sokszínűséget, és támogatóbb közösségeket alakítani az iskolákban.

Sugár Sárával, a program szakmai vezetőjével beszélgettünk arról, hogyan született meg a MindMix ötlete, mit jelent valójában a neurodiverzitás, és miért fontos erről már felső tagozatban beszélni.

NÉVJEGY

SUGÁR SÁRA

Autizmus spektrum pedagógiája szakos gyógypedagógus. Olykor képzésszervező, máskor projektmenedzser. Szívügye a rendszerszemlélet, legyen szó a családokkal történő munkáról vagy egy projekt megszületéséről.

„Régi vágy volt, hogy erről is tudjunk beszélni”

A MindMix megszületése mögött egyszerre állt szakmai tapasztalat és egyre erősebben érzékelhető társadalmi igény.

„Az Egyesületnek régi vágya volt, hogy a szemléletformáló foglalkozásokban ne csak a látható fogyatékosságok jelenjenek meg, hanem azok a kevésbé látható különbözőségek is, amelyek ugyanúgy meghatározzák a gyerekek mindennapjait.”

Az autizmus vagy az ADHD sokszor nem „látszik” első pillantásra, mégis erősen hat arra, hogyan kapcsolódik valaki másokhoz, hogyan érzékeli a környezetét, hogyan kommunikál vagy reagál bizonyos helyzetekben.

„Azt tapasztaljuk, hogy egyre több olyan gyermek van a közösségekben, akinek más a figyelme, más a kommunikációja vagy másképp működik bizonyos helyzetekben. Erre az iskoláknak, a pedagógusoknak, a szülőknek és maguknak a gyerekeknek is szükségük van valamilyen közös nyelvre.”

A MindMix ebből az igényből született: egy olyan élményalapú programként, amely segít beszélni a neurodiverzitásról anélkül, hogy címkézne vagy diagnózisokra egyszerűsítené a gyerekeket.

Nem „megjavítani” akar, hanem megérteni

A program egyik legfontosabb alapgondolata, hogy az autizmust és az ADHD-t nem problémaként vagy „hibás működésként” kezeli.

„Sokszor még mindig úgy jelenik meg a közbeszédben az autizmus vagy az ADHD, mint egy olyan eltérő fejlődés, amit meg kell gyógyítani vagy rendszabályozni. Mi inkább úgy gondolkodunk ezekről, mint az idegrendszer sajátos működésmódjairól.”

A neurodiverzitás szemlélete abból indul ki, hogy az emberek idegrendszere természetes módon sokféle lehet. Ez nem jelenti azt, hogy ne lennének nehézségek vagy kihívások. Sok autizmussal vagy ADHD-val élő gyerek valóban találkozik olyan helyzetekkel, amelyek frusztrálóak vagy megterhelőek számára. Ugyanakkor ezekhez a működésmódokhoz erősségek, különleges érzékenységek vagy másféle gondolkodási módok is kapcsolódhatnak.

A MindMix foglalkozások főként nem arra épülnek, hogy a gyerekek „megtanulják”, mi az autizmus vagy az ADHD definíciója. Inkább arra, hogy megértsék: az emberek nagyon különböző módokon érzékelnek, figyelnek, kommunikálnak és reagálnak a világra.

„Fontos volt számunkra, hogy kimondjuk az autizmus és az ADHD szavakat, de közben ne ragadjunk le a diagnózisoknál. Inkább arról szeretnénk beszélgetni, hogy mennyire sokfélék vagyunk.”

Miért éppen az 5–8. osztályos korosztály?

A program elsősorban 10–14 éves gyerekekkel foglalkozó szakembereknek szól. Ez az életkor különösen érzékeny időszak közösségi szempontból: a gyerekek már sok társas tapasztalattal rendelkeznek, egyre fontosabbá válik számukra a kortárscsoport, és erősen figyelik egymás működését.

„Ebben az életkorban már nagyon sok mindent érzékelnek egymásból, és rengeteg helyzetre tudnak reflektálni.”

A gyerekek ilyenkor kezdik egyre összetettebben értelmezni mások szándékait, kommunikációját vagy reakcióit. Ugyanakkor még nagyon formálható a közösségi működésük és az empátiájuk.

„Szerintem sokszor nyitottabbak és kevesebb előítélettel közelítenek egymáshoz, mint a felnőttek. Közben viszont már nagyon erősen jelen vannak a kortárskapcsolatok, a konfliktusok és az egymáshoz való alkalmazkodás kérdései.”

A MindMix ezt az életkori sajátosságot használja ki: a gyerekek már képesek reflektálni saját érzéseikre és tapasztalataikra, ugyanakkor még sokkal nyitottabban tudnak új nézőpontokat befogadni.

Játékokon keresztül beszélnek a különbözőségekről

A MindMix egyik legfontosabb sajátossága, hogy nem klasszikus szemléletformáló előadásként működik. Sőt, nem is előadás egyáltalán. A foglalkozások interaktívak, élményalapúak és játékosak.

„A cél az, hogy a gyerekek egy olyan térben legyenek jelen, ahol önmagukra és egymásra is reflektálhatnak.”

A foglalkozások során a gyerekek különböző helyzeteken keresztül tapasztalhatják meg:

• milyen eltérően érzékelhetünk bizonyos ingereket,

• mennyire különböző lehet a komfortzónánk,

• hogyan reagálunk stresszhelyzetekben,

• és hogy ugyanaz a helyzet mennyire más élmény lehet két ember számára.

Az interjú során fontos szakmai kulcsfogalomként merült fel a „protetikus környezet". Eredetileg autizmussal élő emberek támogatására használják, és szigorúbb értelemben egy olyan speciálisan kialakított, strukturált tér, amely a látható, konkrét vizuális támpontok (képek, feliratok, tárgyak) segítségével teszi érthetővé és bejósolhatóvá a világot.

Ha azonban tágabban értelmezzük és adaptáljuk a MindMix foglalkozásokra, akkor a célja egyszerűbben is megragadható: célja a biztonságérzet megteremtése, a szorongás csökkentése, valamint az egyén önállóságának maximalizálása a kommunikációs és beilleszkedési nehézségek kompenzálásával.

Sára így magyarázza:

„Olyan teret szeretnénk létrehozni, ami támogatja az egyének működését, tájékozódását és jóllétét. Ez nem feltétlenül jelent teljes komfortot, inkább egy olyan biztonságos közeget, ahol lehet reflektálni a különbözőségekre."

A foglalkozások célja nem az, hogy minden konfliktusra kész megoldást adjanak. Inkább nyelvet és keretet próbálnak adni azokhoz a helyzetekhez, amelyek a gyerekek mindennapjaiban egyébként is jelen vannak.

„Beszélgetünk arról, hogyan lehet segítséget kérni, hogyan lehet jelezni a saját határainkat, vagy hogyan lehet kilépni egy konfliktusos helyzetből.”

Senki nem kerül reflektorfénybe

A program különösen figyel arra, hogy a gyerekek biztonságban érezzék magukat a foglalkozások alatt.

„Az autizmus és az ADHD inkább mellékszólamai a játékoknak. Nem az a cél, hogy egy-egy gyereket kiemeljünk vagy elemezzünk.”

Ez azért fontos, mert sok osztályban vannak olyan gyerekek, akik érintettek lehetnek, akár diagnózissal, akár anélkül. A MindMix nem akar senkit „láthatóvá tenni” vagy szerepbe kényszeríteni.

„Eddig nem nagyon találkoztunk azzal, hogy valakinek ez diszkomfortot okozna, mert nincsenek egyesével megszólítva vagy aktivizálva a gyerekek.”

A fókusz inkább a közösségi működésen van:

• hogyan tudunk együtt lenni különböző emberekkel,

• hogyan értelmezünk félre helyzeteket,

• és hogyan lehet empatikusabban reagálni egymásra.

A tanárok számára is mutathat újdonságokat - a saját diákjairól

A MindMix nemcsak egy gyerekfoglalkozás! A tanárokat is arra biztatjuk, hogy jöjjenek, nézzék meg a foglalkozást. Ez azért különösen fontos, mert így maguk is láthatják, hogyan működik a gyakorlatban egy ilyen érzékenyítő, élményalapú óra, emellett pedig a gyerekek olyan tulajdonságai derülhetnek ki, amelyek a mindennapok során, a tananyagra koncentrálás közben rejtve maradnak. A tanárok megfigyelhetik:

• hogyan reagálnak a gyerekek a játékos helyzetekre,

• milyen kérdések és dilemmák jelennek meg a csoportban,

• hogyan lehet biztonságos légkört teremteni a különbözőségekről szóló beszélgetésekhez,

• és hogyan lehet úgy beszélni az autizmusról vagy ADHD-ról, hogy senki ne érezze magát kipécézve vagy kellemetlen helyzetben.

A program készítői szerint ez sok pedagógusnak különösen fontos kapaszkodó:nemcsak módszertant kapnak, hanem egy működő mintát is arra, hogyan lehet érzékenyen és természetesen jelen lenni ezekben a helyzetekben az osztályban.

Mit szeretnének, hogy a gyerekek hazavigyenek?

A beszélgetés végén Sára szerint a program legfontosabb üzenete talán nagyon egyszerűen összefoglalható:

„Sokfélének lenni rendben van.”

A foglalkozások azt szeretnék megmutatni a gyerekeknek, hogy:

• minden ember másképp működik,

• a különbözőség önmagában nem probléma,

• és hogy az empátia, az önreflexió és a kommunikáció segíthet eligazodni a nehéz helyzetekben.

„Azt szeretnénk, hogy ha valaki nehézséget él meg, akkor elfogadóbb tudjon lenni saját magával. És azt is, hogy ha valaki más viselkedése furcsa vagy zavaró számára, akkor tudjon mögé kérdezni: vajon mi lehet emögött?”

Talán ez a MindMix legfontosabb célja is: olyan osztálytermek létrehozása, ahol a gyerekek megtapasztalhatják, hogy a sokféleség nem akadály, hanem a közösség természetes része.