Örömmel és büszkeséggel tölt el minket az a tudat, hogy ismét 21 új, AAK-szemléletet ismerő, reményeink és céljaink szerint majd azzal dolgozó gyógypedagógus és konduktor került be a körforgásba. Másodjára tartottuk meg április legelején az Alapok - Alternatív és Augmentatív Kommunikáció Alapjai Terapeutáknak kurzusunkat, ami a Schlachta Margit Nemzeti Szociálpolitikai Intézet (NSZI) és a Belügyminisztérium támogatásával valósult meg. Az első kurzusunk jó gyakorlatait továbbvíve, a visszajelzések alapján frissítve a tematikát, új szakemberekkel bővítve a kiképző-gárdánkat, úgy érezzük, ismét egy sikeres 30 órás tanfolyamot zártunk le. Álljon itt erről három beszámoló: Szirányi Marianntól (Mazsitól) és Sugár Sárától, a képzés szervezőitől, illetve egy résztvevőnktől, Huszárné Mikla Ildikótól, akinek ezúton is köszönjük az írását.
(Aki a cikk továbbolvasása előtt biztosra szeretne menni, hogy mit is jelent az AAK, és hogy mi is ez a képzés, az ITT és ITT olvashat róla, ITT pedig egy Facebook Live videót nézhet meg róla.)
Mazsi beszámolója
Sokszor kérdezik tőlem, hogy milyen AAK-eszközt ajánlok a gyerekeknek. Tudom, hogy sok embernek az eszközök jelentik az AAK-t, hiszen az az a megjelenési forma, ami először szembejön, ráadásul ami elég különösen is tud kinézni ahhoz, hogy egy életre megjegyezzük.
Nekünk azonban emellett fontos, hogy a fogyatékosságban érintett emberekkel foglalkozó szakemberek szemléletét tudjuk megváltoztatni. Sok intézményben tapasztalom, hogy ott a tablet, a kommunikátor, vagy a kapcsoló, de nem tudják, hogy kinek lenne jó (és kinek inkább nem), mire lenne igazán jó és hogyan tanítsák meg a gyermekeket a használatukra.
Ott vannak a gyerekek, ott vannak az eszközök, de nincs meg az a híd, hogy a kettőt összekötve hogyan lehet a valódi kommunikációt, és általa a valódi részvételt elősegíteni.
Részvételt az adott órán a gyógypedagógussal, a gyermek csoportjában, családjában, és persze a tágabb szociális közegben. Hisz ez az Egyesületünk célja, hogy az inklúzió, a kapcsolódás, a kommunikáció megvalósuljon a hétköznapokban, a játszótereken, a boltokban is.
Az eszközöket azonosítják az AAK-val, és aki nem jól reagál rá, annál kijelentik, hogy "látjátok, nem ér semmit ez az AAK". Pedig az AAK híd-teremtő, a kommunikáció és általa a társadalmi részvételt segítő eszköztárának csak a gyógypedagógus fantáziája szabhat határt, hiszen a semmiből is lehet eszközt teremteni és fordítva: minden alkalmas lehet arra, hogy a kommunikációt elősegítő eszközzé váljon. És bár “valódi” AAK-eszközt több helyen lehet bérelni (mint például itt és itt), a képzésünkön azt a szemléletet szerettük volna átadni, hogy a legfontosabb az az, hogyha a komplex kommunikációs szükségletű gyerekekkel foglalkozó szakemberek megtapasztalják és bátran bíznak abban, hogy nem kommunikálni lehetetlen, és hogy az AAK igenis segítség tud lenni a gyermekeknek.
Hogy a kommunikáció elvitathatatlan emberi jog, nem csak az oktatásban, hanem az élet minden területén, és minden erőnkkel küzdeni kell azért, hogy ez megvalósuljon.
Sajnos, ebben még mindig (már több, mint 30 éve) gyerekcipőben jár az ország, holott míg a fogyatékos emberek oktatásában történtek jelentős változások, társadalmi szinten még mindig alig van jelen az AAK. Nem szólva arról, hogy a közösségi élet kapcsolódásaiból kirekesztett fogyatékos személy, vagy akár tartós intenzív kórházi ápolásra szoruló emberéletek nem mérhetőek években. Nagy álmom, hogy a tartós intenzív osztályon dolgozó nővéreknek, ápolóknak AAK-t oktassunk, hiszen nemcsak bizonyos fogyatékosságok érinthetik az egyén kommunikációját, hanem a hosszabb-rövidebb ideig tartó kórházi, intenzíves ellátás is. A méltó emberi kommunikáció lehetősége pedig mindenkit meg kell, hogy illessen. Ráadásul a kórházi dolgozók munkáját is nagyban megkönnyíthetné az a tapasztalat, hogy nemcsak kiszolgálják a beteget, hanem kapcsolódhatnak is az ellátott emberhez.
Sára beszámolója:
Eltelt egy év, véget ért a második AAK-képzésünk. Számot vetettünk arról, hogy milyen volt a nagy álmunknak második alkalommal nekifutni, annak minden tanulságával együtt. Idén külön hangsúlyt fektettünk arra, hogy a 30 óra sokkal inkább egy logikailag egymásra épülő tananyag legyen. Szerettük volna, ha az egyes órák nem egymás mellett nyernének értelmet, hanem építő kövekként egymásra épülve alkotnának egy tudásbázist.
Célunk volt, hogy a résztvevő szakemberek egy olyan utazáson menjenek keresztül, ahol meglévő tapasztalataikra alapozva engedik bele magukat önismereti játékokba és csoportos tréningfeladatokba, mindezt az AAK körbejárása érdekében. A képzés 4 napja nem kizárólag az AAK elméleti és gyakorlati aspektusairól szólt, hanem abban kívánt segítséget nyújtani, hogy az adott szakember hogyan adaptálja ezt a módszertant a saját munkájába az általa hozott kérdéses esetek mentén.
Abban hiszünk, hogy nincsenek kész receptek, így tökéletesen átvehető módszertant sem tudtunk ígérni a résztvevőknek. Viszont
abban biztosak vagyunk, hogy a kész technikák helyett olyan szemléletmódot tudtunk átadni az érdeklődőknek, amelyet majd a saját szakmai ízlésük szerint, a saját terepükön tudnak formálni az egyéni eseteikre.
Fontos küldetésnek vesszük, és a tavalyi illetve az idei visszajelzések alapján sikerült is ezt teljesítenünk, hogy a terepen dolgozó szakembereknek visszaadjuk a hitet és a lelkesedést a hétköznapok pedagógusi útvesztőiben. Számomra trénerként is fontos, hogy visszakapjam az erőt és a lelkesedést. Az oktatási rendszer rezgő lécein lépkedve az ember sokszor elbizonytalanodik, hogy mire is van igazán szüksége a pedagógusnak, de amikor az ember 4 napot együtt tölt csillogó szemű, intelligens szakemberekkel, akik mernek kérdezni és szeretnek dolgozni, akkor sok minden világossá válik. Egy olyan közösség sokat tud segíteni, ahol támogatják egymást és lehetőség van a kérdés, kudarcok, sikerek megfogalmazására, mindezt ítélkezés nélkül.
Számomra a képzésen résztvevő 21 ember visszaadta az erőt, hogy további szakembereket támogató közösségekben gondolkozzunk.
Ildikó beszámolója:
Az AAK képzés egy ideig távolinak tűnt, de tudtam meg fogok érkezni és folytatásra fog inspirálni. Kinyílt előttem a kommunikáció különleges világa, és azt éreztem a képzés alatt, hogy "előadások" nélkül is válaszokat kaphatok.
Számomra a képzést tartó trénerek valódi hozzáértésének egyik jele volt a jó időbeosztás, a korrekt tervezés, és a hiteles, sok sajátélményre épülő, gyakorlatorientált feladatok. Odafigyelést és nagyon sok "játékba integrált" segítséget kaptam ahhoz, hogy elsajátíthassam az AAK-szemlélet alapjait.
Elméleti tudásmegosztás mellett, a résztvevők által megtapasztalt gyakorlati ismeretek megosztása rengeteget adott nekem.
Az a lelkület, amellyet a képzésen tapasztaltam, egy olyan szemléletet hozott hozzám közelebb, amit be fogok építeni a mindennapi munkámba.
Pedagógiai tevékenységem során mindig is törekedtem adaptív szemlélettel megközelíteni az SNI-s gyermekek fejlesztését.
Óvodás csoportokban dolgozom és a nem beszélő SNI-s gyermekek csoportos szervezeti keretek között történő kommunikáció fejlesztéséhez inspiráló gondolatokat kaptam. A tudatos cél, feladat, módszer, eszközhasználat megválasztása a transzdiszciplináris teamben dolgozó szakembereink együttműködésén alapszik.
Továbbá nagy pozitívum volt, hogy megtapasztalhattam azon gyermekek kommunikációját, akiknél az AAK a mindennapi életének része, és hogy az hogyan válik a társas kapcsolódás során a "külvilág", vagyis számunkra is értővé. Egy konkrét eset részletes bemutatása és ismertetése során megtapasztalhattam egy AAK-eszközt használó gyermek hogyan tudja a beszéd útján ki nem fejezhető szükségleteit, érzéseit, gondolatait a kommunikációt kiegészítő eszközzel megosztani velünk. Nekem ez nagyon inspiráló volt.
Mit is adott nekem az AAK alapok képzés?
Konduktorként nap mint nap tapasztalom, hogy azoknak a személyeknek, akik fogyatékosságuk miatt beszédükben, vagy beszédértésükben súlyosan akadályozottak, szükségük lenne augmentatív és alternatív kommunikációra ahhoz, hogy minél pontosabban, a lehetőségeikhez mérten minél teljesebb értékűen tudjanak kommunikálni.
A képzés egy tudatosabb operatív megfigyelési szemléletben való fejlődési irányvonalat is mutatott. Továbbá a nonverbális úton történő kommunikációs lehetőségek egyénre szabott széleskörű választási lehetőségek tárházára és az alkalmazási lehetőségekre is rávilágított, amelyek lehetnek akár hangjelzések, gesztusok, tárgyak, játékok, képes rajzok, kártyák, fotók, jelképek, kommunikációs eszközök, valamint hangadó gépek (kommunikátorok).
Nagyon köszönök mindent a trénereknek, tapasztalati szakértőknek és a többi résztvevő szakembernek az együtt gondolkodásért, a tudásmegosztásért.
