BLOG

A SOKSZÍNŰSÉG ÉRTÉK, valamint DÖMDÖDÖM

Arra gondoltunk, hogy annyi mindent gondolunk, és annyi és olyan sokféle embert ismerünk, akik fontos dolgokat gondolnak, hogy szeretnénk egy felületet, ahol ezt a sok szerteágazó és sokszínű elképzelést a világról meg tudjuk osztani.

Ezért indítjuk el a blogunkat, ahová szeretnénk is azonnal felszögelni egy táblát a legfontosabb tételmondatainkkal, hogy:

A SOKSZÍNŰSÉG ÉRTÉK, valamint DÖMDÖDÖM.

A világ sokszínű, ettől él, mozog és változik, és vannak meglepetései és szépségei. Igen, nehézségei, és meg nem értései is, de nyitottsággal az ilyen nehézségekből építkezni lehet, méghozzá nagyon jól.





Nagyon sokfélék vagyunk, annyira sokfélék, hogy valójában azok, akik normálisnak számítanak - valamilyen, amúgy általuk megadott kritériumrendszer alapján - valójában igen-igen kevesen vannak, ők vannak kisebbségben. A világ tarka, és nagyon kevesen seszínűek benne.

Ez félelmetes érzés lehet, hisz mindenki más többen van. Erősen kell tartani a normalitás transzparensét, hogy meggyőző legyen, különben a világ egy félelmetes hellyé válik.


Mi viszont épp abban hiszünk, hogy a világ akkor nem félelmetes ha látjuk és elfogadjuk a sokszínűségét (hányadszor szerepel ez a szó? És még fog…)

Amit mi a saját történetünkből megtanultunk, az az, hogy azért tudunk ilyen magabiztosan és teljes mellszélességgel kiállni, vállalva az ilyen-olyan fura kis gyerekeinket, és reklámozva az inklúziót - azaz azt, hogy mindenki jöjjön elő és legyen a banda része - mert mind olyan közegben nevelkedtünk, ahol alapvetés volt az elfogadás.

Az elfogadása annak, hogy a világ sokszínű, különbözünk egy csomó mindenben: abban, hogy ki mit tud megcsinálni vagy mit nem, hogy hány forintja van, vagy a szüleinek hány forintja volt, amikor őt felnevelték, hogy ki hol él, hova születik, milyen színű, kit szeret, szoknyát hord vagy gatyát, hány szemével lát, hány lábával jár, hányig tud számolni, milyen magas, hány szülője van, és milyen nemű, milyen hosszú hajat szeretne, vagy nem szeretne.

Azt tanultuk, hogy ne ezt nézzük, hanem, hogy milyen ember a másik, sőt még azt is, hogy kinek hogy tudunk segíteni, ha épp szüksége van rá.

Milyen nehéz lehet annak a dolga, aki nem elfogadó közegből jön, és egyszer csak valamilyen színűvé válik! Mert például születik egy gyereke vagy unokája, aki soha nem tud megtanulni ötnél tovább számolni, vagy fiú létére balett táncos akar lenni, vagy lány létére TEK-es. Vagy beleszeret egy messziről vagy közelről jött, nem hófehér bőrű emberbe.

És akkor ez az ember ott áll majd, és kétségbeesik, mert nem tudja, hogy ezek elfogadható dolgok.


Mennyivel nagyobb biztonság, ha tudjuk, hogy bármi van, bármilyenné is válunk, vagy válik egy szerettünk, minden bántás lepattan rólunk, de annyira, hogy észre sem vesszük, mert ismerjük az elfogadás világát, bízhatunk benne, hogy a világ egy olyan hely, ahol élnek elfogadó emberek, hisz ebben nőttünk fel, tudjuk, ismerjük.

Ez egy páncél, ami minket is véd, és még mások is beférnek mellénk.

50 éve fogyatékosnak lenni még olyan elfogadatlan dolog volt, mint ma nem az ellenkező nemhez vonzódni. Manapság azért elég ciki már nyomoréknak hívni egy mozgássérült embert, és azt reklámozni, hogy zárják el a világ elől. Szerencsére sokhelyütt már ciki. De azt is tudjuk, hogy nem mindenhol. De azért javult, változott a helyzet. Már tudjuk, hogy nem fertőz. Vannak akik akkor is tudták, és szép lassan alakították a világot olyan hellyé, ahol már a buszok is alacsony padlósak, és van rovátka az aszfaltban, hogy a vak embert vezesse. Ha ma valakinek születik egy sérült gyereke, az nyilván kétségbe esik, mert mind abba esünk, de aztán meglátjuk, hogy azért már akadnak lehetőségei az életben fejlődni, társaságban lenni, közlekedni, dolgozni, élni. Még dolgozni kell rajta, hogy ezek a lehetőségek biztonsággal előreláthatóak legyenek és sokfélék, de legalább már haladunk az úton.


Ez is ugyanolyan, mint az elfogadás. Ha a világ mindenki számára tartogat megoldást, hogy önmaga lehessen, és maga dönthessen afelől, hogy a másságát hogyan mutatja meg, és él együtt vele, akkor ez a Föld senki számára nem lesz egy kilátástalan és ellenséges hely, csak azért mert ilyen, vagy olyan színe van a bőrének, vonzalma a szívének, vagy terjedelme a képességeinek.

Az elfogadás megtérül és a sokszínűségre való felkészülés is.

Mi, az Egy sima egy fordított - Egyesület az Inklúzióért csapata azon dolgozunk, hogy a világ olyan hely legyen, ahol a sokszínűség érték, mert hisszük, hogy az.

 Új! 

© 2019-2020 Egyesület az Inklúzióért. Minden jog fenntartva.

Beszámolók  '17  '18  '19