Egy ADHD-s kisgyerek esetében nem olyan hatásos, ha csak ő maga jár valamilyen fejlesztő foglalkozásra. Ennél sokkal hatékonyabb módszer, ha a szülők is megtanulják jól értelmezni a gyereknek nehézséget jelentő helyzeteket és a megfelelő nevelés technikákkal segítik a gyereket a mindennapokban.
Kabai Dórával, ADHD szakértő pszichológussal beszélgettünk az ADHD tüneteiről, az ADHD-s emberek sokféleségéről és arról, hogy miért lesz mindenkinek jó, ha ADHD-s is van a csapatunkban, legyen az egy osztályközösség vagy egy munkahely.
NÉVJEGY
Kabai Dóra
Feketeöves ADHD szakértő, pszichológus. 2002 óta foglalkozik ADHD-s gyerekekkel, szüleikkel és pedagógusaikkal. Viselkedésterápiás szemléletben, csoportos formában élmény-, drámapedagógia és alkalmazott improvizációs technikákkal dolgozik.
A szülők számára szervezett csoportos tréning segít abban, hogy a családi élet kiszámíthatóbb és békésebb legyen. A megértés segít abban, hogy az akut helyzetekben könnyebben hozzanak döntést arról, hogy milyen nevelési technika segíthet éppen. A rendszerek, rutinok átgondolása csökkenti az állandó tűzoltás szükségességét.
A gyerekek számára csoportos formában tart önkontroll és szociális készségfejlesztő tréningeket. Az egyéni helyzetben átbeszélt, megértett elvárások ugyanis nem hoznak változást a csoportban előforduló viselkedésben.
Mi az ADHD és miért nem ADHD-s mindenki, aki azt gondolja magáról?
Ez egy izgalmas korszak. Amikor egy újfajta tünetegyüttest leír a szakma, akkor ahogy egyre több ember kapja ezt a diagnózist, ez elterjed, és a köztudatban is lesz egy elképzelés arról, hogy mi is ez az új jelenség. Mint amikor a múlt század elején megjelentek a freudi személyiségzavarok, akkor mindenki azt vélte felfedezni magán. Szóval mindig van egy hullám ebben: hogyha egy új elnevezés megszületik egy jelenségre, akkor az lábra kap.
Azért diagnosztizálja magát könnyen valaki ADHD-sként, mert mindenki ismeri ezeket a tüneteket: amikor az ember fáradt, akkor lassabban reagál. Amikor izgul, kíváncsi vagy izgatott, akkor sokkal impulzívabb, akkor odaszalad, belenéz, beleszól. Ha pedig gondterhelt, és egyszerre tizenhat gondolat megy a fejében, akkor van, hogy kimarad egy szó, amikor hozzá beszélnek, mert közben elkalandozik a figyelme. Ezek az ADHD-s tünetek. Ezek olyan tünetek, amelyek normális, tipikus idegrendszerű embereknél időnként, életszakaszonként, különböző állapotokban mind előfordulnak. Az ADHD attól lesz ADHD, amikor ezeknek a mennyisége és az intenzitása már egy életminőségi változást hoznak.
Úgy könnyű ezt jól megmutatni, hogy a környezetet, osztálytársakat nagyszülőket, arra kérjük, idézzék fel ezeket az állapotokat: hogy nagyon kimerült, vagy fáradt, vagy épp nagyon felfokozott hangulatban vannak. És most képzeljék el, hogy ez az állapot állandó. Akkor már nagyon másképp néznek az ADHD-ra is. Rájönnek, hogy nagyon nehéz lehet, ha egyszerre vagy folyton minden nap fáradt és izgatott és így tovább.
Mesélnél még az ADHD tüneteiről?
Alapvetően az ADHD diagnózisnál 3 fő tünetcsoportról beszélhetünk:
Az egyik az impulzivitás.
Ez azt jelenti, hogy nagyon hirtelen cselekszik az ember.
Azt szokták mondani, hogy “nem gondolja át”, mielőtt megszólal, odanyúl, megmozdul. Tehát nem nagyon tudnak késleltetni, azonnal kell cselekedniük. Nagyon lobbanékonyan és és intenzíven tudnak reagálni helyzetekre.
Most már elég pontosan lehet tudni ennek az idegrendszeri hátterét: a végrehajtás sokszor beelőzi az értelmi döntést vagy gondolkodást, ami alapján rendezzük a viselkedésünket.
A gyerekeknek úgy szoktuk ezt elmagyarázni, hogy olyanok ők mint egy jármű, aminek versenyautó motorja van bicikli fékekkel.
Ezt nagyon jól át tudják érezni, mert tényleg az van, hogy még ki sem gondolta, de már elindul a teste, már ott van, már megcsinálta. Ha megpróbáljuk ezt elképzelni belülről, láthatjuk, hogy ez neki is ijesztő és sok. Ő is áldozata ennek. Ez azért is érdekes, mert mivel viselkedésbeli dolgokról van szó, kívülről egy laikus azt gondolja, hogy szándékosan cselekszik. De nem így van. Az ADHD-s gyerek kicsit olyan, mint egy marionett bábu - az idegrendszeri huzalai mozgatják őt, nem így akarja. Pont ezért nagyon jól működő technika, ha azt mondjuk, hogy “stop, álljunk meg, tekerjük vissza, hogy csinálnád ezt máshogy?”, akkor végig tudja gondolni és már máshogy csinálja.
A tünetek másik kategóriája a figyelemzavar.
Itt alakulóban van a diagnosztikai megfogalmazás, hogy ez figyelemzavar, vagy egy másféle figyelem. Ezt finomítják, mert sokszor az derül ki, hogy ez a másfajta figyelmi működés bizonyos helyzetekben sokkal adaptívabb.
Vannak olyan helyzetek, ahol ADHD-sként nagyon nagy nehézséget okoz részt venni, például a jelenlegi magyar oktatás 99%-ában, de vannak olyan helyzetek, amiben előny.
Miben más az ADHD-sok figyelmi működése?
Nagyon komplex idegrendszeri folyamat az, ahogy egy dologra oda tudunk figyelni. Van a figyelemnek egy fókuszálása, mint a céllövöldében: meg kell találni, hogy pontosan hova akarod irányítani a figyelmedet. Jól meg kell határozni ennek a távolságát is. Hasonlóan, mint amikor valamire a szemeddel ránézel, ahhoz is több száz izom összehangolt munkája kell. Mire figyelsz, mennyi ideig, közben mire nem figyelsz. Az ADHD-soknál nem működik egy nagyon fontos funkció: amikor valamire koncentrálunk, annak a folyamatnak nagyon fontos része, hogy sok dolgot kizárunk, sok dologra nem figyelünk oda - ez a kizárás nekik nem megy. Az idegrendszerünk olyan, hogy a környezeti ingereket, például hogy hol ülsz, milyen puha a szék, milyen az a ruha ami rajtad van, azt is érzékeli. Az ADHD-s ezeket az ingereket nem tudja kizárni. Amikor próbál koncentrálni, akkor is ugyanolyan hangosan zajlik a környezetében minden más. Olyan, mint amikor a tévén tizenhárom csatornán megy az adás folyamatosan és nem nálad van a távirányító. Ez nagyon leterhelt állapotot hoz létre. Lehet trükkökkel, technikákkal megtanulni ugrálni a sávokon, hogy mikor mire figyeljen az ember, de nagyon nagy erőfeszítést kíván és nagyon fárasztó.
A figyelemzavaros gyerekre jellemző, még ha nincsenek is magatartási problémái, hogy délutánra nagyon elfárad és szinte egy másik gyerek lesz belőle.
A figyelemnek sok pontja van, ami működik, és sok olyan pontja van, amelyek sérülhetnek, és mindezekben is vannak egyéni különbségek. Van, akinek a figyelmét az adott ponton tartani nehéz, van, aki ott tudja tartani a figyelmét, de nagyon sok hibát vét (felszínes, átsiklik a részleteken).
Pont ezért, mivel több sávot is tudnak egyszerre futtatni, ezért nagyon jók abban az ADHD-sok, hogy könnyen és gyorsan látnak át komplex rendszereket. Emellett még olyan az észlelésük, mint a sasé: a változásokat vagy mozgásokat a háta mögött is észreveszi, tehát a teljes környezetére tud figyelemmel lenni. Ez megint csak sok helyzetben előnyös. Persze jellemzően nem egy általános iskolai órán, de mondjuk egy kiránduláson már igen. Egy evolúciós pszichológiai elmélet szerint az ADHD-sok voltak a jó vadászok. Akinek kell csendben állnia ugyan, de amikor történés van, akkor mint egy rakéta kell kilőni és cselekedni. És mindez átvitt értelemben is igaz. Tehát iskolai helyzetekben lehet, hogy nem teljesítenek jól, de ha vészhelyzet van és tűzriadó, akkor valószínű, hogy ő az első, aki fut és nyitja az ajtót és tereli a többieket. Megfigyelés az ADHD-sokkal kapcsolatban az, hogy előszeretettel segítenek.
Sokszor hallani az ADHD-sokkal kapcsolatban azt a szót, hogy hiperfókusz. Ez valóban jellemző?
A köztudatban az a fő nézet, hogy az ADHD-sok nem tudnak koncentrálni. De egyáltalán nem ez a jellemző. Inkább arról van szó, hogy nem tudják irányítani a figyelmüket. Az ilyen hiperfókuszált helyzetek esetében sem ők irányítják a figyelmüket, de annyira el tudnak merülni egyes tevékenységekben, hogy akkor a saját nevüket sem hallják. Fontos feladat az ADHD-s gyerkeknél megtalálni azt a tevékenységet, ami ilyen kisimított idegállapotba hozza őket - nevezhetjük ezt flow élménynek vagy meditatív állapotnak. Ez egy hiperfókusz, amibe nem nagyon lehet belezavarni. Ez egy nagyon fontos töltekező üzemmód.
Nagyon sokféleképpen néz ki az ADHD. Nagy különbség van fiúknál és lányoknál, illetve életkorilag is sokat változik. A sztereotípiának megfelelően első képként egy hatéves kisfiú ugrik be, akiből egy csíkot látsz csak, mert folyton ugrabugrál, mindig mosolyog, feldönt mindent maga körül, de nem lehet rá nagyon haragudni. Dühös, feszült lesz tőle az ember, persze, de nem lehet nem szeretni mert annyira kedves és segítőkész máskor. Az ilyen típusú ADHD-sok a legózásban vagy valamilyen más manuális, építős tevékenységben nagyon jól el tudnak mélyülni. Ez egyébként sokszor ellenérvként hangzik el, hogy “biztosan nem ADHD-s, mert órákig legózik”, de ez valójában nem mond ellent a feltételezésnek.
A harmadik tünetcsoport a motoros nyugtalanság.
Ez azért érdekes, mert ez társulHAT, de nem minden esetben társul, noha laikusok ezt szokták a fő tünetként említeni. A motoros nyugtalanság nagyon sok formát ölthet. Egyrészt megjelenhet a nagymozgásokban: sok olyan ADHD-s van, aki nem bír egy helyben maradni.
Hányszor hallja egy ADHD-s gyerek azt, hogy “Nem tudsz rendesen ülni?”
Szerintem ez a sima gyerekekre vonatkozóan is sokszor elhangzik.
Persze, és itt akkor visszakanyarodhatunk arra, hogy mindenki ADHD-s ideig-óráig, de ez náluk megmarad. Azt is számításba kell venni, hogy életkorilag minden gyereknek van egy ADHD-s időszaka. Az a fajta idegrendszeri állapot, amikor már tudja, hogy mi a szabály, de még nem tudja végrehajtani. Ez általában a dackorszakban, óvodáskorban jellemző. Nem is véletlen tehát, hogy hatéves kor után van a diagnózis, mert előtte normális ez a viselkedés. De az ADHD-soknál ez megmarad.
Ami emellett még nagyon jellemző tévképzet, az az, hogy tudná, ha akarná. Hiszen “rászóltam, akkor utána képes volt megtenni, amit kértem tőle - de egyébként nem csinálja” - ekkor a következtetés az, hogy nyilván nem akarja, azért nem csinálja.
Nincs a fejünkben alapvetésként, hogy valaki önszántán kívül csinál valamit, pedig az ADHD esetében ez a helyzet!
A motoros nyugtalanság megjelenhet finommotorikai nyugtalanságként is, amit a felnőttek is csinálnak időnként: a toll kattogtatása, a lábak rázása ülés közben. Olyan ez, mint amikor a hörcsög a mókuskereket pörgeti. Egyszerűen nem bír nyugton maradni. Aszerint, hogy ennek a finommotorikai nyugtalanságnak mekkora amplitúdója van, aszerint kategorizálhatjuk.
A verbális nyugtalanság is egyfajta motoros nyugtalanság. Nagyon jellemző az ADHD-s lányokra (de fiúk között is van), aki dumál. Nem az a helyzet ilyenkor, hogy mondanivalója van, “csak a szája jár” szoktuk mondani. Hiszen nem tud nem járni. Egy ilyen gyerek már beszél mielőtt kinyitná a szemét és még beszél miután már becsukta. Ez úgy működik, mint a mozgásos nyugtalanság. Ahogy a nagymozgásos nyugtalanság esetén nem tud nyugton maradni, itt nem tud csendben maradni a gyerek.
Most, hogy felsoroltuk az ADHD összes fő tünetét, ha ezeket egyesével megnézed, akkor azért azokban mindenki magára tud ismerni. De ha ezek mind (vagy sokan) együtt egyszerre, hosszan és intenzíven fennállnak, a mennyiség átcsap minőségbe, akkor az egy olyan állapot, ami nagyon meghatározza a mindennapokat.
Mit jelent az ADHD az ADHD-s ember környezetére nézve?
Az ADHD-soknak a fent bemutatottak miatt nagyon intenzív a jelenlétük és nagyon erős a hatásuk a környezetükre. Emiatt mondom én azt, hogy ADHD az nem az egyén problémája csak, hanem egy rendszerszintű problémát okoz, és ezért a megoldást is rendszerszinten kell keresni.
Egy kisgyerek esetében nem olyan hatásos, ha csak a gyerek jár valamire, őt akarjuk megszereltetni, hanem sokkal hatékonyabb módszer, ha a szülők is megtanulják jól értelmezni ezeket a helyzeteket és a megfelelő nevelés technikákkal segítik a gyereket a mindennapokban. Jó eseteben akár a pedagógusok is így tesznek. Lehet az osztálytársaknak is tartani foglalkozásokat, vagy a testvéreknek.
Ebből már jól kirajzolódik, hogy rengeteg megjelenési formája lehet az ADHD-nak.
Igen, nagyon sokféle módon nézhet ki az ADHD. Az egyik amerikai szerzőpáros a Micimackó karaktereihez hasonlította az altípusokat. Az impulzív nagymozgású az Tigris, az elkalandozó figyelemzavaros a Micimackó.
És van a Nyuszi, aki mindig magyaráz, mindig igaza kell legyen, rugalmatlan és kicsit kényszeres.
A teljes kép attól is függ, hogy milyen a fenti tünetcsoportnak az aránya és hogy hozzá milyen személyiség társul. Nagyban különbözik az ADHD, ha introvertált illetve extrovertált emberben jelenik meg; ha kis szociális igényű vagy nagy szociális igényű embernél jelentkezik; ha rugalmas, vagy rugalmatlan embernél fordul elő. Lehet, hogy valaki nagyon nehezen vált helyzetek között, ezért nagyon nagy erőfeszítést igényel számára például elindulni otthonról. Ha ez mondjuk egy Micimackó típusú karakterhez társul, akkor az nagyon úgy néz ki, mint egy autisztikus karakter, csak éppen teljesen más a működési mód a hátterében.
A belső működéseink nagyon sokfélék, és lehet, hogy ez kívülről nem úgy néz ki, vagy kívülről nem is látszik. Ehhez kell egy meglévő nyelvezet, kell fogalmi gondolkodás, hogy tudjunk erről beszélni, erről egyeztetni. Igazából nem a diagnózis az érdekes egy iskolai környezetben, hanem a dimenziók, amikben különbözünk: nem az a fontos, hogy ki autista és ki ADHD-s, hanem az, hogy ki mennyire szeret a többiekkel időt tölteni, ki inkább egyedül, ki az, aki szereti a hangosságot, ki az, aki inkább kerüli.
Éppen ezért nagyon fontos a pontos diagnózis. Az első lépés minden atipikus gyereknél egy nagyon pontos és részletes diagnózis kell hogy legyen, amiben a részképességek és az észlelési zavarok is, a tanulási nehézségek is feltérképépeződnek. Igazán jól segíteni ezek ismeretében lehet.
Az is fontos ebben, hogy az ADHD nem vész el, csak átalakul, hiszen 80%-ban genetikai eredetű. Ezen kívül a terhesség, a szülés körüli történések (pl. oxigénhiány) tudnak változtatni ennek a statisztikáján. Ez olyan idegrendszeri adottság, ami később sem változik. Tehát az ADHD-t nem lehet kinőni. A megjelenési formái persze nagyban változhatnak, de az alapműködés nem. Ez afelé mutat, hogy hosszú távon az a jó segítség, ami megtanítja magának az ADHD-snak és a környezetének, hogy hogyan tud jól működni. Például az ingeréhség az egyik ilyen sarkalatos pont. Az ADHD-snak folyton kell, hogy történjen körülötte valami. Ha nem történik, akkor ő katalizál valamit: dumál, szórakoztatja a többieket. Ennek a kezelését már a gyerekeknek is meg lehet tanítani. De ez az ingeréhség kamaszkorban és felnőtt korban teljesen más formában jelenik meg. Kamaszkorban akár veszélyes tevékenységeket is jelenthet, mint a partnerek állandó váltogatása, vagy a droghasználat. Viszont ha tudatában van annak, hogy ő maga generálja ezeket a hullámokat maga körül, akkor azt jobb eséllyel tudja majd megoldani.
Azt fontos megjegyezni, hogy a kamaszkor az ADHD-snál is kamaszkor. A normál pszichés fejlődési útnak megfelelően többet alszik, jobban elvonul, más lesz a fontos viszonyítási pont a számára (kortársak).
Mesélnél még arról, hogy mi a nemek között a különbség?
Szívesen, mert nagy különbség van. Mivel más a megfelelési vágy és a képességkészlet, az ADHD-s lányok nagyon sokáig tudnak rejtve maradni, hiszen jobban tudnak kompenzálni, csak éppen nagyon-nagyon elfáradnak benne. Jellemzően jóval később, hatodikos koruk körül diagnosztizálják a figyelemzavaros lányokat és a Micimackó típusú fiúkat. Ők kevesebb nehézséget jelentenek a környezetük számára, inkább a tanulmányi teljesítményükből alakul a gyanú.
Mondhatjuk, hogy az ADHD és a személyiség típusa együttesen már kicsit borítékolják, hogy mikor fog segítségért fordulni a család.
A kamaszkor mennyire zavar bele az ADHD-ba?
Nagykamaszkorban, 15-18 évesen, amikor mindenki azon dolgozik, hogy összerakja a saját identitását, akkor nagyon nagy vízválasztó, hogy az ADHD egy jól körülírt címkeként kerül-e bele a magáról alkotott képbe. Ebben az időszakban nem feltétlen szerencsés a diagnózissal kezdeni. Jobban segíthet, ha egy pontos önismeretet segítünk kialakítani és azután adunk neki nevet. Főleg mert manapság egyre nagyobb divat az öndiagnózis. Ugyanakkor nem tudhatjuk pontosan, hogy ki mit ért a gyakran használt fogalmakon. A hangsúly végül is azon kell legyen, hogy milyen megoldási stratégiák válnak be neki. Amit szülőként megtanítunk neki saját magáról, felnőtt korában azzal a tudással fog saját magával boldogulni.
A kamaszkor végére a tünetek belsővé válnak. Ami a gyerekkorban a környezetnek okozott nehézséget, és inkább a világban való súrlódásban jelent meg, az a kamaszkorban egy belső konfliktussá válik. A nyughatatlanság, feledékenység, szétszórtság sokkal inkább a gyereket magát zavarja innentől fogva.
Ez azt mutatja, hogy nagyon sokat kell erről beszélnie a szülőnek a gyerekkel?
Nem feltétlenül. Inkább csak jól kell velük beszélgetni, de nem sokat.
Jövő héten TIPPEKKEL ÉS TRÜKKÖKKEL folytatjuk az ADHD témakört! Tartsatok velünk!
Comments