Debrecenbe kéne menni… és nemcsak pulykakakast kéne venni (azt is!), hanem példát is a Fény Felé Alapítványról, akik komplex ellátást nyújtanak fogyatékossággal élő embereknek.
NÉVJEGYEK
Fény Felé Alapítvány
Az 1993-ban Debrecenben alapított szervezet a fogyatékossággal élő, halmozottan sérült emberek megbízható partnere minden életkorban. Komplex szolgáltatást nyújtanak számukra a Fény Felé Esélycentrum hálózatán keresztül. Ebbe beletartozik a támogatott lakhatás, a nappali ellátás, a házi segítségnyújtás, a fejlesztő foglalkoztatás, valamint a megváltozott munkaképességű (MMK) emberek akkreditált foglalkoztatása. Az utóbbi megvalósulhat integráltan külső helyszínen, illetve a Fény Felé Kincsesláda műhelyekben és az alapítvány debreceni boltjában.
Sullerné Márta
Negyvenévesen váltott pályát, könyvtárosból szakvizsgázott szociálpolitikus lett. Több mint harminc éve dolgozik fáradhatatlanul a fogyatékossággal élő fiatalok támogatott lakhatásáért, foglalkoztatásáért, társadalmi megbecsüléséért a Fény Felé elnökeként. Munkatársaival eddig négy támogatott lakhatást létesítve 42 ellátott számára teremtették meg a méltó lakhatási feltételeket, valamint a bejárókkal együtt száznál több fogyatékossággal élő ember számára biztosítanak fejlesztést és jövedelmet foglalkoztatás által. És nem állnak meg!
Családi érintettsége nincs. Miért lett mégis a fogyatékossággal élők lakhatása a szívügye?
A sors megadta nekem, hogy az első perctől ott lehessek a fogyatékossággal élők új típusú ellátásának megszületésénél. Korábban ezek a felnőttek eldugva éltek a családjukkal, vagy hatalmas otthonokban, amilyenben én is dolgoztam egy darabig. Belülről láttam, hogy működik egy 200 fős otthon, ahol a súlyosan, halmozottan fogyatékos gyerekek nagy hálótermekben élnek, gyakorlatilag a világtól elzárva.
Végiggondoltam, hogy ők akár az én gyerekeim is lehetnének!
Például ott volt Zsolti, aki hatévesen se járni, se beszélni nem tudott. Mivel az intenzív fejlesztés hatására a mozgása rendeződött, hallókészülékkel pedig a kommunikációja is javult, úgy gondoltam, integrált iskolában lenne a helye, de ez sajnos a nagy intézménynek nem állt érdekében. Zsolti és a hozzá hasonló gyerekek esélyeit szerettük volna növelni azzal, hogy lakóotthont alapítunk.
Ekkor már a Fény Felé Alapítvány elnöke voltam és külföldön volt szerencsém példákat látni arra, hogy a kitagolást (az óriásintézményből családiasabb helyre költöztetést) lehet jól is csinálni.
Missziómmá lett, hogy az óriásintézményeket „szétrobbantsuk” és a fiataloknak családiasabb lakhatási formát, foglalkoztatáson keresztüli fejlesztést és jövedelmet biztosítsunk.
Magam fogtam hozzá egy emberközpontú ellátóhálózat létrehozásához. Ezt hívjuk most Fény Felé Esélycentrum hálózatnak.
Hogyan jött létre az első debreceni lakóotthon?
Göncz Árpádné Zsuzsa néni kapott támogatást a holland miniszter asszonytól, amiből országszerte 35 lakóotthon alakult, köztük a miénk egy panellakásban 1999-ben. A lakók mindannyian a nagy debreceni otthonból költöztek át. Ők értelmileg akadályozott, leginkább autizmusban érintett fiatalok voltak, akiknek nem volt iskolai végzettségük, de mi arra törekedtünk, hogy munkát találjunk nekik. Azóta is fiataloknak hívjuk a nálunk lakó és dolgozó embereket, bár többféle korosztályt képviselnek. Jó közösséggé formálódtak, nekik ez a családjuk, átjárnak egymáshoz, barátkoznak, sőt szerelmek is szövődnek, már több tartós kapcsolat is kialakult.
Hol sikerült először munkát találni a fiataloknak?
Eleinte mi vittük őket a cégekhez dolgozni. Voltak azonban olyan munkahelyek is, ahol a fiataljaink inkább a létszámba kellettek, mint valódi munkára. Ezért a következő lépés az volt, amikor saját magunk létesítettünk foglalkoztatót. Szőnyegkészítéssel kezdtünk, mert a fiatalok már a nagy otthonban megismerkedtek a szövés technikájával. Szerencsére egy gyapjútermékeket gyártó cégtől megszereztük a hulladékot, amit remekül fel tudtunk használni nemcsak szőnyegek, hanem állatfigurák gyártásához is.
Ez az időszak azért is volt nagyon izgalmas, mert az első műhelyünk Debrecen belvárosában volt, ahová a fiataloknak busszal kellett járni.
Önállóan közlekedtek és ez a többi utasnak is szokatlan volt, hiszen sokan akkor találkoztak először fogyatékossággal élő emberekkel.
Ez egyfajta társadalmi érzékenyítés volt, hiszen tetszett vagy sem, együtt utaztak.
Azt mondja, „tetszett vagy sem”. Volt, akinek nem tetszett ez a helyzet?
Sajnos igen. Voltak, akik megjegyzéseket tettek a buszon, de ennél sokkal erősebb ellenállásba is ütköztünk például akkor, amikor egy újabb házat sikerült volna lakóotthonná alakítanunk. Az utcabeliek ellenállása miatt azt a projektet akkor elengedtük, de azóta a Józsa városrészben már hat házunk van, a részei vagyunk a környék mindennapi életének. Részt veszünk a helyi rendezvényeken, ahol rendszeresen fellép az iskolás diákokat is bevonó, integrált Táncoló Talpak Tánccsoportunk.
Az évek során aztán nagyot bővült a hálózat…
Szükség volt rá, mert érzékelhető volt a férőhelyhiány. Csak úgy áradtak felénk az igények, ezért különböző pályázati forrásokból újabb fejlesztésekbe kezdünk. Kiemelt szempont volt, hogy a jövőnek építsünk és a legmodernebb technológiákat alkalmazzuk. Európai uniós támogatásból két épületben minden igényt kielégítő, támogatott lakhatási férőhelyeket alakítottunk ki 18 fogyatékossággal élő, önmagát csak részben vagy segítséggel ellátni tudó személy számára. A harmadik újonnan vásárolt ingatlanban pedig 30 fő nappali ellátása, fejlesztése, valamint 15 fő fejlesztő foglalkoztatása valósul meg. A házaink gyalogosan néhány percre állnak egymástól a Debrecen-Józsa kertvárosi lakóövezetben, ahol a Fény Felé Esélycentrumunk is működik.
Két új házunk átadóünnepsége 2023. december 8-án lesz. A fejlesztések megvalósulásával 2024-től négy házunkban összesen 42 fő részére tudunk támogatott lakhatási szolgáltatást biztosítani, két Fogyatékosok Nappali Intézményünkbe 86 fő jár, 45 fő fejlesztő foglalkoztatására van engedélyünk, illetve 18 fő részesülhet házi segítségnyújtásban.
Lehet még jelentkezni az újonnan kialakított férőhelyekre?
A jelentkezők fogadása, felkészítése a támogatott lakhatás férőhelyekre megkezdődött, de
az ország bármely részéről lehet még jelentkezni az üres helyekre.
Értelmi fogyatékossággal vagy autizmussal (is) élő, halmozottan sérült személyeket várunk 2024 februárjától, akik itt laknak majd és a műhelyben – betanítás után, segítséggel – dolgozhatnak is, a magas minőségű, közösségi alapú ellátást pedig napközink biztosítja számukra. Jelentkezni Gulyás Csilla házvezetőnél lehet a ffamentes@gmail.com címen.
Milyen munkalehetőséget biztosít a Fény Felé Alapítvány az ellátottaknak?
A 2010-ben nyílt a napközink, hivatalos nevén nappali ellátónk egy modern, akadálymentes épület, ahol jelenleg 56 bejáró, fogyatékossággal élő ember fejlesztését, gondozását, foglalkoztatását tudjuk biztosítani. Ez magába foglalja a munkára való felkészítést, az oktatást és a betanítást is.
Célunk, hogy a szociális intézményeink ellátottai, valamint a „külsős”, megváltozott munkaképességű dolgozóink is értékteremtő munkát végezzenek a Kincsesláda műhelyekben.
Hány MMK személy dolgozik a Fény Felé kötelékében?
Törekszünk arra, hogy minden egyes munkakör esetén előnyben részesítsük a megváltozott munkaképességű személyeket. Eleinte csak a napközi ellátottait alkalmaztuk, de lassanként megjelentek a szakdolgozók is, akik egészségkárosodást szenvedtek, és nem tudtak a korábbi munkahelyükön maradni, viszont nálunk megtalálták a számításukat. Alapítványunknál a szociális gondozó, a gyógytornász, a gyógymasszőr, a pedagógus, a bolti eladó, a gépkocsivezető, az adminisztrátor, a karbantartó és az éjszakai portás állásokat is mind MMK egyének töltik be, jelenleg 41-en.
Milyen munkarendben zajlik a munka a Fény felénél?
A megváltozott munkaképességű ellátottaink napi 4 órát dolgoznak, a nap másik felében pedig a napközibe mennek, ahol terápiákon, programokon vesznek részt (táncterápia, állatasszisztált terápia, gyógytorna, illat-zene-fényterápia, sószoba, masszázs stb.) Az MMK-s szakdolgozók magasabb óraszámban is dolgozhatnak, például ilyenek a szakképzett varrónőink, akiknek a fiataljaink a kezük alá tudnak dolgozni.
Mindenki a képességei szerint veszi ki a részét a munkából. Vannak, akik a foglalkoztatónkban egyszerűbb műveleteket végeznek, bedolgozás jelleggel. Őket egy-egy munkafolyamatra tanítjuk be és segítséggel dolgoznak: borítékolnak, zacskót vagy művirágot ragasztanak stb. Örülök, hogy már tíznél több cégnek végezhetünk rendszeresen bérmunkát. Most épp karácsonyi kártyacsomagokat készítenek össze és csomagolnak be a fiatalok.
Van, aki már nagyon belejött a feladatokba, de olyan is, akinek minden nap újra elmondjuk, hogy mit hogyan kell csinálni. Nincs ezzel semmi gond, szépen dolgozik ő is, csak több odafigyelést igényel.
A fiataloknak saját keresetük van és az intézménynek is keletkezik bevétele. Mire fordítják ezt?
A támogatott lakhatásban élők keresetének egy része a lakhatásra megy, de mindenkinek marad zsebpénze, amit magára költhet. Arra biztatjuk őket, hogy legyenek terveik, tegyenek félre a fizetésükből. Ebből mennek aztán például együtt a Campus fesztiválra.
Társadalmi vállalkozás is vagyunk, ami azt jelenti, hogy a munkák által szerzett bevételt a hálózat és az ellátottainknak nyújtott szolgáltatások fejlesztésére tudjuk fordítani. Ahhoz, hogy ez a bevétel minél nagyobb lehessen, igazán minőségi termékekre van szükség.
Hogyan lesz a cserebogár, azaz minőségi a termékpaletta?
Minden egyes munkafolyamatnál ügyelünk a minőségre, így az emberek szeretnek tőlünk vásárolni.
Fontos, hogy ne azért vásároljanak tőlünk, mert a mi fiataljaink készítik a termékeket, hanem azért, mert szép és minőségi árut kínálunk.
Ahhoz viszont, hogy profi termékeink legyenek, kellettek iparművész tervezők, olyanok, mint például Kismarty-Lechner Zita. Zita elsősorban gyerekkönyv-illusztrátor (és az Egy sima Egy fordított grafikusa – a szerk.), de több figurát is tervezett már nekünk, például a design-díjat is nyert híres Pulykakakast.
Egy másik iparművész, Hellenbach Gabriella díjnyertes plüssfiguráit is mi keltjük életre: ezek a fejlesztőjátékok több darabból állnak és tépőzár segítségével tudja a gyermek összeilleszteni őket.
Saját fejlesztésű termékeik is vannak?
Igen, hisz nem véletlenül hívjuk a műhelyünket Kincsesláda Kreatív Stúdiónak! Már több mint 200 termékünk van, jobbára természetes alapanyagú textilből. A kínálat az új ötletek nyomán folyamatosan bővül. Amikor például a sószobát kialakítottuk, eszünkbe jutott, hogy készíthetnénk sópárnákat. Aztán amikor az Egy sima Egy fordítottnak gyönyörű táskákat varrtunk a LEGO készletek számára, jött az ötlet, hogy gyártsunk belőlük kisebb méretben is. Azóta slágertermék a felülről betekerhetően záródó „roll-up” uzsonnás táskánk, amit vízhatlan PUL anyaggal bélelünk, igazán praktikus darab.
A PUL anyagot egy másik népszerű terméknél is használjuk, aminek különös története van. Az egyik unokám óvodájában szólt az óvónő, hogy a gyereknek hónapok óta nincs lepedője. Kiderült, hogy sehol nem lehet a kiságyak méretéhez igazodó, praktikus, gumis darabot kapni. Néhány napon belül nálunk már beszerezhető volt a bölcsis-ovis lepedő, vízhatlan anyagból is. Sokan keresik.
Vásárlói igényre születtek meg tönkölypárnáink is. Sokan keresték a standjainkon, elkezdtük hát gyártani: egy kevés levendulát is morzsolunk bele, hogy igazán pihentető legyen rajta az alvás.
A levendula is saját termés! Az egyik épületünk kertjét máris több száz tő díszíti, és tervezünk egy nagyobb levendulafarmot is.
A fiataljaink gondozzák, szüretelik, morzsolják a lila kincset, amit több termékünkben is fel tudunk használni. A covid alatt népszerűvé vált, levendulavirággal bélelt textilmaszkunk egyedi termék, szabadalmaztattuk is!
Szívesen készítünk egy-egy terméket nagyobb mennyiségben is, megrendelőink között nagy cégek, minisztériumok is vannak. Folyamatosan varrjuk a kis levendulapárnácskákat, illetve januárra 1045 uzsonnás táskára kaptunk megbízást.
Melyek a legkedveltebb portékák?
Korábban a gyapjúállatkák, azon belül is Sári Bari volt a legnépszerűbb termékünk. Jelenleg is kapható a pesti Váci utcában, az Impact Shop ajándékboltban, ahol kizárólag hátrányos helyzetű dolgozókat alkalmazó műhelyekben készült termékeket árulnak.
Ma már kevesebb a rendelkezésünkre álló gyapjú, ezért nagyrészt áttértünk a pamutra. Minőségi biopamutból varrjuk például a Pulykakakasunkat, vagy a Márton ludainkat. Csodálatos színekben létező bébiplüss anyagot is használunk. Ebből készül tönkölypelyvával töltött Mici gyógycica is, a webshopban egy fotón az unokámmal mutatom be, mennyire szeretjük mindketten!
Hol lehet megvásárolni a Fény Felé termékeit?
Kezdetben főleg piacokon, rendezvényeken árultunk, méghozzá úgy, hogy jöttek velünk a munkatársak is, hogy játsszanak vagy kézműveskedjenek az érdeklődő gyerekekkel. Ezek érzékenyítő foglalkozások voltak már abban az időben, amikor ezt a fogalmat még nem is ismertük Magyarországon! Ma is el-eljárunk még árulni Budapestre, a Hortobágyra, de az utóbbi években főként arra törekszünk, hogy Debrecenben ne legyen nélkülünk nagy rendezvény! Sokan jól ismerik már a sárga színű pólóban virító fiataljainkat.
A fő eladóhelyünk Debrecen belvárosában van. A forgalmas Csók utca elején várjuk vevőinket a saját, holland mintára megépített üzletünkben, amely az első – és máig egyetlen - akadálymentes bolt a városban! Az eladóink is megváltozott munkaképességű emberek.
Természetesen webshopunkból, a Kincsesláda Stúdióból is megrendelhető a legtöbb termékünk. Sok figuránk többféle változatban készül, ezért arra biztatunk mindenkit, hogy vegye fel velünk a kapcsolatot és válassza ki, hogy például milyen színű hangulatpolipot, vagy milyen mintájú tönkölypárnát szeretne, mielőtt leadja a rendelését.
Ezen kívül van még egy titkos értékesítési csatornánk is: egy kicsi, de annál fontosabb cédula, amit minden termékünkre rávarrunk.
Én vetőmagnak nevezem, hiszen a kis cetli a honlapunk címével messzire viszi a hírünket. Többen ez alapján ismernek meg minket és minőségi termékeinket.
Végül ejtsünk szót egy különleges „termékről”, egy könyvről…
A webshopban kapható a Fénykapu című könyvünk is, amely a fogyatékosügy 30 éves reformkísérleteit mutatja be érintett szülőkkel készült interjúkon keresztül. Ezek egy sor mély dilemmába engednek betekintést. (Meddig bírom még a felnőtt gyerekem ápolását? Hol találok, találok-e megfelelő helyet neki? Hogy engedjem el őt, ha 30-40 évig én ápoltam? Nem vagyok rossz szülő, ha otthonba adom? Mihez kezdek a felszabaduló idővel és azzal, hogy nem kapom tovább az ápolási díjat?) A könyv különböző esetek bemutatásával hoz példákat a lehetséges megoldásokra.
Comentarios