top of page

BLOG

Inkluzív PIKNIK

Képes beszámoló


Az idei október fénypontja számomra mindenképpen a Sima Fordított Piknik volt.

A covid előtt, ha jól emlékszem 5 piknikünk is volt, de azóta nem sikerült újjáélesztenünk ezt a jó kis hagyományunkat. Hagytuk, hogy a nehezen mozdulás démona minket is hatalmába kerítsen, más feladatok vitték el az erőinket, aztán egyszercsak sikerült ezeken áttörni, és újra belevágni. Ebben nagyon nagy segítség volt, hogy lett egy szuper "piknikmenedzser" önkéntesünk - Kinga, akivel az első perctől teljesen sima és örömteli volt együtt dolgozni.


És milyen jól tettük, hogy felelevenítettük a piknik hagyományt! Igazán felemelő volt ez az egész úgy, ahogy volt!


Kezdjük azzal, hogy ahhoz képest, hogy én szerveztem, (meg persze a szuper Kinga) nem kaptam idegösszeomlást, de még csak nem is különösebben izgultam. És rájöttem, hogy azért nem, mert végig az lebegett a szemem előtt, hogy ez az egész azért lesz, és csakis azért, hogy jól érezzük magunkat. Hogy végre mindenki, tök mindegy mennyire furi a gyereke, elengedhesse magát, abban a boldog tudatban, hogy a sima gyereke talál magának szórakozást a spécit meg meg tudja etetni, át tudja pelenkázni, be tudja vonni a játékba, és nem fogják kinézni, maximum nyitott érdeklődéssel megnézni, és aranyos kérdéseket feltenni, amire biztonságos közegben képes is válaszolni. Csak lazán, és békében, és biztonságban, már-már otthonosan. Így hát az eseményt áldás kísérte,


Elmeséljük képekben:


1. Előkészületek

Lett egy szuper helyszínünk, a sződligeti Korzó Bisztró - fedett terasz, konyha, használható és akadálymentes benti terek, szíves vendéglátás, és 5 percre a Dunapart.

Főztünk paprikás krumplit - fogalmunk se volt, hogy hány résztvevő lesz, és arról se, hogy 15 kiló krumpli hány embernek elég, de a jószerencsénk itt sem hagyott cserben: mint kiderült 54 főre főztünk, és 50-en voltunk.


Köszönjük a két önkéntesünknek a Közgazdasági Politechnikumból, hogy gyakorlatilag teljesen egyedül megfőzték az ebédet ennyi emberre, gimnazista létükre. Mi csak egy kicsit segítettünk a krumpli pucolásban, de az matrózmunka, a séfek ők voltak, még az outfitjük is menühöz lett választva.


2. Indul a játék, érkeznek a résztvevő családok.

Volt kézműves foglalkozás. A híres-nevezetes tapifalunkból kellett kis csillivilliket gyűjteni bekötött szemmel, és ezekből megalkotni mindenkinek a saját kis lényecskéjét - azon is el lehetett gondolkozni, hogy kinek miben a legügyesebb a lénye, és mi az, amiben segítséget kér.


Kipakoltuk érzékenyítő játékaink színét-javát, és ezek is sikert arattak. Volt, akinél azért, mert épp neki való gyerekjáték volt, volt, akinél azért, mert bekötött szemmel, vagy ökölbe szorított kézzel vált épp neki való kihívássá.


3. Mesefoglalkozás

Az egyetlen kevésbé kötetlen, ámde igen izgalmas programpont: a mese és a meseösvény. Bebújtunk a mesekendők és a varázsbab segítségével a mesevilágba, majd elmeséltük a Méhkirálynő című mesét. Aztán a gyereksereg útrakelt, hogy kiállják a mesebeli próbákat.

És megkülönböztettük a gumicukrot, a dörmit és a banánt a méztől (ki hinné, hogy minden édességnél kukorékolt egy csomó gyerek, hogy ő azt nem szereti, de nem így a méznél, arra mindenki lelkesen hadonászott az ujjaival, hogy rákenhessem. Hát ez a mesék varázsa. Meg a méheké.


4. Meglepetés hangtálazás

5. Köszönjük!

Köszönöm mindenkinek, aki annyira nyitott és bátor volt, hogy a speci gyerekével eljöjjön, és ne az otthonülés kényelmesebb megoldását válassza, és azoknak is, akik nyitottak voltak, hogy simaként eljöjjenek, és ne hökkenjenek meg semmin, csak teljes elfogadással ott legyenek! És persze köszönöm azoknak is, akik önkéntesként korán keltek, és ott sürgögtek-forogtak a szabadnapjukon, és pakoltak, kévét főztek, krumplit pucoltak, ételt kevergettek, vagy nekem kávét nyomtak a kezembe.


Nagyon hálás vagyok az egész Egy Sima Egy Fordított Csapatnak, hogy ilyen szuper dolgokat lehet megvalósítani! Ilyen programokat, ahol (paprikás krumplihoz illő outfitben) lehet főzni egy rakás egymásnak többnyire ismeretlen, de mégis közös hangot kereső emberre. És köszönjük a sződligeti Korzó Bisztrónak a szíves vendéglátást és a szuper helyszínt.

Tényleg teljesen szívmelengető volt. Legyen még piknik, meg sok hasonló simafordított program!



Comments


bottom of page