top of page

BLOG

Különleges névsorolvasás – II. rész

Bemutatkoznak az Egy Sima Egy Fordított Általános Iskola diákjai II. rész: Hanna, Zsenya, Momó


Ismerjétek meg az Egy Sima Egy Fordított Érzékenyítő Társasunk újabb karaktereit! Azért alkottuk meg őket, mert meggyőződésünk, hogy amint megismerjük valakinek a történetét, a nehézségeit és a menőségeit, átkattan valami bennünk és sokkal de sokkal jóindulatúbbak és elfogadóbbak leszünk vele.

Ezzel a blogbejegyzéssel - és az előző részével is - abban szeretnénk segíteni nektek, hogy bátrabban és könnyebben beszéljetek a körülöttetek lévő gyerekekkel a fogyatékosság, a neurodiverzitás (hogy az idegrendszerünk sem egyforma, és ez sokféle működést eredményezhet), a kulturális különbségek és a befogadás-kirekesztés témájáról.


Az előző részben megismerkedtetek Mikivel, Lilivel, Eszterrel, Majával és Petyával, most pedig három olyan gyerekecskét fogunk nektek alaposan bemutatni, akik ismerősebbek lehetnek a sima iskolásoknak, mert talán minden iskolába, sőt osztályba jár hozzájuk hasonló. De vajon mindenhol tudják-e a gyerekek, hogy mi áll az ő viselkedésük mögött, mi az ő történetük? Vajon tudják, hogy egyiküknek sem célja másokat bosszantani, hanem ők is ugyanúgy a közösséghez szeretnének tartozni?

Azt reméljük, hogy ha a gyerekek megismerik Lilit, Hannát, Zsenyát és Momót, talán sok másik Lilinek, Hannának, Zsenyának és Momónak válik könnyebbé a beilleszkedése más iskolákban is. Ismerjétek hát meg őket!

Hanna

Egy rajzolt, vöröshajú kislányalak kenguruzsebes piros fölsőben, kék nadrágban, kezében narancssárga gördeszkával
Hanna (Kép: Kismarty-Lechner Zita)

Hanna ezeket szereti: gördeszkázás, a kutyája (Güzü), pizza, szertorna, Black Pink.

Ezeket pedig nem szereti: igazságtalanság, szépírás, házi feladat, káposzta, spenót, színezés, lányos játékok.


Ő itt Hanna, 8 éves és elsős. Gyorsan köszönjetek neki, mert ő egy nagyon fürge, izgága kislány. Lehet, hogy mire kettőt pislogtok, ő már rég elszaladt a dolgára. Sokat szaladgál, nem szeret nyugton ülni, a tanórákat is nehezen viseli. Ha nem elég érdekesek vagy mozgalmasak, akkor izegni-mozogni kezd, firkálgat, beszél, belekiabál az órába. De olyan is van, hogy valami annyira érdekli, és úgy elmélyül benne, hogy ha hárman kiabálnak a fülébe, azt se veszi észre.

Hanna egy ADHD-s kislány, hiperaktivitás-figyelemzavara van. Ez azt jelenti, hogy neki borzasztóan nehéz nyugton maradni. Ültetek már hosszú órákig autóban? Na, ha Hannának egy helyben kell ülnie, 10 perc után úgy érzi magát, mint egy másik gyerek három óra unatkozás után.

Aztán nagyon nehéz neki az is, hogy odafigyeljen egyszerű hétköznapi dolgokra. Ez azért van, mert ő nagyon sok mindenre figyel egyszerre, és ettől elterelődik a figyelme arról, amit eredetileg csinált. Például elfelejti bekötni a cipőjét, vagy kivinni az uzsonnás tálcát, mert valaki véletlenül meglöki és azonnal össze kell vesznie vele ezen a ‘gorombaságon’. Hanna, ugyanis nagyon indulatos, sokszor azonnal azt hiszi, hogy direkt lökdösték, és mielőtt gondolkozna, már “igazságot tesz”, és visszalök. Ezt úgy hívják, hogy impulzív, vagyis nehéz neki az indulatait megfékezni. Ha dühös, üt vagy veszekszik, ha vidám, ugrál és sokat beszél. De többnyire amúgy is nagyon hangosan és gyorsan beszél. Ez is az ADHD miatt van. Nem akar rosszat, úgy működik kicsit, mint egy túl gyors autó, amit nehéz vezetni, és nehéz hirtelen lefékezni. Ő ilyen, így született. Baba korában is nagyon gyors volt, mikor más gyerekek még négykézláb másztak, ő már szaladgált.

Persze, ez a többieknek gyakran nehéz, mert Hanna sokszor zavarja az órákat, sokszor veszekszik, csúnyán beszél, nem tart be olyan szabályokat, amiket a többiek igen. És ezt a többiek igazságtalannak érzik.Hannának segítségre van abban szüksége, hogy jobban értse, és jobban be tudja tartani a szabályokat, hogy könnyebben tudjon figyelni, és meg tudja fékezni az indulatait.

A büntetés nem nagyon fog rajta, a kis apró jutalmak viszont igen. Kicsit igazságtalannak is érezték először a többiek, hogy miért csak Hanna kapott azért menő matricákat, mert nyugton ül az órán, amikor ők is nyugton ülnek. Aztán megtanulták, hogy tőle ez nagy teljesítmény. Ők is azért kapnak jutalmat, ha valami erőfeszítést tesznek, például, ha plusz feladatot vállalnak. Hannának az a plusz feladat, hogy ne zavarja az órát, és ne üssön vissza azonnal. Mert neki ez a nagyon nehéz. De egyre ügyesebb!

A többiek megtanulták, hogy hogyan nyugtassák le, ha feldühödik, vagy hogy játsszanak vele békében. Így egyre inkább elfogadták. Megtanulták, hogy a legjobb, ha nem veszekszenek vissza, hanem azt mondják, hogy “Hanna, állj, ezt nem csinálhatod!” Van amúgy egy kuckó is az osztályban, ahová Hanna elvonulhat mérgelődni, lenyugodni, és utána bármit meg lehet vele beszélni.

A többiek biztosak lehetnek benne, hogy Hanna minden igazságtalanságot észrevesz, és ki fog állni értük. Akár egy hetedikessel is szembeszáll, ha piszkálja egy osztálytársát. Az osztálykiránduláson is ő volt az, aki beugrott a patakba Petya cipőjéért, amikor beejtette. Hanna ugyanis nagyon bátor, és nem sokat gondolkozik, hogy valamit meg mer-e csinálni. Szerepelni is nagyon szeret, ezért is lett első a versmondó versenyen.


Hogyan segíthetsz Hannának?

Hanna nincs oda az írásóráért, nem szeret matekon se színezgetni, de ha rövid és izgalmas feladatokat kap, szívesen megoldja őket. Örül, ha változatos a tanóra, és néha lehet jönni-menni. Szereti, ha a tanító bácsi őt küldi el táblafilcért vagy a tízóraiért. A szüneteket, a tesiórát, a rajz- és az énekórát meg a napközit szereti, mert akkor focizhat, bújócskázhat, hullahoppozhat, labdázhat, fogócskázhat, festhet, ragaszthat, énekelhet szabadon.


Zsenya

Egy sötét hajú, focimezbe öltözött rajzolt figura. A fiú a kezében focibabdát tart.
Zsenya (Kép: Kismarty- Lechner Zita)

Zsenya ezeket szereti: foci, hip-hop, rakott krumpli, telefonozás, zenélés, meg együtt lenni a családdal, barátokkal.

Ezeket nem szereti: saláta, érthetetlen szabályok, egyedül lenni, kötekedés.


Zsenya - hivatalos nevén Jevhen - 9 éves és harmadikos. Különleges neve van, mert egy másik országból jött az Egy Sima Egy Fordított Iskolába 2022 márciusában. Ukrajna magyarok lakta területéről érkezett, Kárpátaljáról, egy Beregszász nevű kisvárosból. Talán sejtitek, hogy miért jött el onnan a családjával együtt…

Sajnos, Ukrajnában, ahol eddig éltek, háború tört ki. Ezért nagyon-nagyon sok ember elhagyta az országot, hogy más, békésebb országokban próbáljanak új életet kezdeni, vagy menedéket találni addig, amíg újra béke nem lesz az otthonukban.


Hogy élt Zsenya Ukrajnában? A város egy olyan részén lakott, ahol kis házak sorakoztak, és amit a helyiek cigánytábornak neveztek el, mert az ott élők többsége cigány származású, ezt más szóval romának is mondják. Itt élt családjával, szüleivel és hat testvérével. Apukája sokat dolgozott építkezéseken, anyukája pedig a gyerekekkel játszott, róluk gondoskodott otthon. Az egész szomszédság jóban volt egymással, sokan közeli vagy távoli rokonai egymásnak arrafelé. Ők úgy mondják, hogy a családjuk, testvérük mindenki arra.

Amióta ideköltöztek Magyarországra, egy menekültszállón élnek sok másik családdal együtt, akik közül sokan ugyanonnan jöttek, ahonnan ők. A menekültszálló egy nagy épület, nem luxusszálloda, de egy hely, ahol a családok egy-egy külön szobában lakhatnak. Van közös mosdó és fürdőszoba, mosógép, játszószoba. Szebb szobájuk, jobb fürdőszobájuk van, mint Beregszászon volt, de azért hiányzik nekik nagyon az otthonuk. Az azért jó, hogy sok másik rokonnal, ismerőssel együtt jöttek ide. Számíthatnak egymásra, tudnak együtt játszani, egymásra vigyázni, megosztani, amijük van, ahogy eddig is.

Zsenya sokat hiányzik az iskolából, mert náluk, ha történik valami a családban - ünnep van, szülinap, névnap, vagy betegség, esetleg haláláset -, a család mindig együtt van, a gyerekek is. Náluk ez a szokás, hogy együtt nevetnek vagy épp együtt sírnak.

Nehéz neki az iskolai szabályoknak megfelelni, bejárni, követni a tananyagot. Ahol ő járt iskolába, nem tanultak valami sokat, nem foglalkoztak úgy a gyerekekkel, mint nálatok, ezért nagyon lemaradtak a tanulnivalókkal. Olyan neki most harmadikba járni, mintha ti hirtelen a nyolcadik osztályba kerülnétek, és ott kéne dolgozatokat írnotok. Hamar elmenne a ti kedvetek is a tanulástól. Szerencsére az osztálytársai igyekeznek neki segíteni, Eszter és Miki a fő támogatói a tanulásban.

Sok mindent megtudtatok most Zsenyáról, és arról a kultúráról, ahonnan ő jött. Amikor az Egy Sima Egy Fordított Iskolába érkezett, nagyon sokat mesélt az itteni gyerekeknek, és ők is neki, hogy megismerjék egymást. Ez mindenkinek nagyon tetszett. Talán a ti osztályotokban is van olyan gyerek, aki másik kultúrából jött, vagy van olyan szülője, aki más országok, népek szokásait hozta a családba. Titeket is arra szeretnének bátorítani, hogy tudjatok meg minél többet egymásról! Kiderülhet, milyen meglepő különbségek és hasonlóságok lehetnek abban, ahogy a mindennapokat élitek.


Végezetül egy olyan gyereket is bemutatunk, aki az érzékenyítő társasjáték legsérülékenyebb karaktere.

Bárki lehet, és épp emiatt előfordulhat, hogy van olyan gyerek az osztályban, akit mélyen fog érinteni a vele való találkozás.

Momó

Hátulról látunk egy sötétszőke hajú, rajzolt kisgyereket sárga pulcsiban. A felirat a képen: ő itt Momó
Momó (Kép: Kismarty-Lechner Zita)

Szerintetek Momó mit szeret és mit nem?


Momót így mutatja be Kocka professzor a gyerekeknek: Most egy olyan tanulót szeretnék bemutatni nektek, aki nemrég érkezett egy másik iskolából az Egy Sima Egy Fordított Iskolába. Ismerlek titeket egy ideje, tudom, hogy ti egy nagyon kedves és befogadó osztály vagytok, Momónak pedig igazán nagy szüksége lesz a segítségetekre és arra, hogy befogadjátok, Momó ugyanis ezeket mesélte az előző iskolájáról:

· Senki se játszott velem.

· Nem voltak barátaim.

· Nem akart senki mellém ülni.

· Sose választottak párnak.

· Csúfoltak.

· Nem hívtak el egy szülinapra sem.

· Nem beszélgettek velem.

Szerintetek Momó hogyan érezhette magát ebben az iskolában?


Gondolkozzunk olyan dolgokon, amik segítenek abban, hogy valaki ne érezze egyedül magát! Ti mit kérdeznétek tőle, miről beszélgetnétek vele, hogyan próbálnátok meg megközelíteni őt? Gondoljatok arra, nektek milyen kérdés vagy barátkozó mondat tetszene vagy esne jól!

Szerintetek, ha sokat beszélgetnétek vele, és jobban megismernétek egymást, jobban érezné magát? Mi lenne, ha képzeletben elbeszélgetnétek vele, és ez alapján megalkotnátok az ő karakterkártyáját is? Olyat, mint amin Miki, Petya és a többiek is bemutatkoztak. És talán a sajátotokat is elkészíthetitek, hiszen rólatok se tud mindenki minden fontosat, pedig, lehet, hogy ha jobban megismernétek egymást, még több barátotok lehetne az osztályban.


Ők tehát az Egy Sima Egy Fordított iskola diákjai. Sokan járnak még oda, sok történettel, sok érdeklődési körrel, mindenkinek vannak erősségei és nehézségei, de megtanulták tisztelni és segíteni egymást. Ez majdnem olyan fontos, mint az abc meg a szorzótábla. Vagy fontosabb? Ti mit gondoltok?

Comentarios


bottom of page