top of page

BLOG

Különleges névsorolvasás – I. rész

Bemutatkoznak az Egy Sima Egy Fordított Általános Iskola diákjai I. rész: Miki, Lili, Eszter, Maja, Petya


Ismerjétek meg az Egy Sima Egy Fordított Érzékenyítő Társasunk karaktereit!

Ezzel a blogbejegyzéssel - és majd a folytatásával is - abban szeretnénk segíteni nektek, hogy bátrabban és könnyebben beszéljetek a körülöttetek lévő gyerekekkel a fogyatékosság, a neurodiverzitás (hogy az idegrendszerünk sem egyforma, és ez sokféle működést eredményezhet), a kulturális különbségek és a befogadás-kirekesztés témájáról.


Tudjátok, mi elég sokat beszélünk ezekről saját gyerekeink kapcsán is, meg évek óta a munkánkból adódóan is. Sosem szomorúan, nem sajnálkozva, hanem színesen, vagányul, játszva, tapasztalva, kíváncsian és előremutatóan.

Sajnos tény, hogy a gyerekek többsége úgy nő fel, hogy nem ismeri igazán a spéci kortársait. Sokszor csak annyit lát, hogy furák vagy, hogy ők a rosszak, akik miatt égnek áll a tanító néni haja.

Nekünk viszont nagyon nagy meggyőződésünk, hogy amint megismerjük valakinek a történetét, a nehézségeit és a menőségeit, átkattan valami bennünk, és sokkal, de sokkal jóindulatúbbak és elfogadóbbak leszünk vele.

Ezért alkottuk meg LEGO kockákból, játékokból, sztorikból és színes illusztrációkból az Egy Sima egy Fordított Iskolát, Kocka professzort, és a spéci karaktereinket. Ha már máshogy nem is lehet, legalább nagy piros zsákjainkban valahogy becsempésszük azokat a történeteket az iskolákba, amiken keresztül talán megértőbbé válnak a diákok a spéci gyerekek iránt.


Most ismerjétek meg a szereplőket ti is úgy, ahogy Kocka professzor mutatja be őket az iskolásoknak! Ha van kedvetek, mutassátok be őket ti is a körülöttetek lévő gyerekeknek!


Miki

Egy szőke hajú, rajzolt kisfiú, aki zöldkerekű kerekesszékben ül kék pólóban, narancssárga nadrágban és integet
Miki (Kép: Kismarty-Lechner Zita)

Miki ezeket szereti: pisztáciafagyi, fogócska, barkochba, AC/DC.

Ezeket nem szereti: karfiolleves, ha sajnálják, hajvágás, lépcsők, túl szűk helyek.


Miki az egyik legszorgalmasabb tanulónk. Amint látjátok, kerekesszékben ül, elmesélem, miért. Miki koraszülött kisbaba volt, nem tudni, hogy miért, de ő 9 hónap helyett csak 6 hónapot volt az anyukája hasában. Ez nagyon kevés idő, ezért nem volt ideje kifejlődni, megnőni. Nagyon pici volt, a világ pedig nagy. Pici tüdővel próbált lélegezni, pici hassal enni, ezt nem bírta a szervezete: egyszer csak minden összeomlott és ez okozta, hogy megsérült az agyacskája. Ez azért baj, mert az agyunk irányít mindent. A mozgásunkat, a beszédünket, meg a gondolkodásunkat is. Neki a mozgása sérült meg, így hát nem tud járni, ezért közlekedik kerekesszékkel. A keze sem mozog olyan könnyen, finoman, mint a tiétek. Hogy ő is tudjon egyedül közlekedni a suliban, van lift, szélesek az ajtók és nincsenek küszöbök. És van olyan felnőtt, aki segít neki, ha például mosdóba kell mennie. Mindent jól ért, úgy, mint ti. Van két nagyon jó barátja, Réka és Erik, együtt szoktak görkorival, gördeszkával, kerekesszékkel gurulni a parkban.


Hogy tudsz Mikinek segíteni?

A legjobb, ha megkérdezed: Szia, miben segíthetek? Lehet, hogy kell neki segítség, de lehet, hogy szívesen oldja meg egyedül a teendőket. Az jó, ha arra figyelsz, hogy mindig legyen szabad tere közlekedni, ne állják el az útját székek, táskák. És aminek a legjobban örül, ha beveszitek a játékba, és nem marad ki semmiből.


Lili

Egy mezítlábas, guggoló szőke kislány sárga pöttyös nadrágban és kék kapucnis pulóverben, a kapucni a fejére húzva
Lili (Kép: Kismarty-Lechner Zita)

Lili ezeket szereti: a zseblámpa fényét, csillagászatról szóló könyveket és homokórát nézni, egyedül játszani, puha szőrös plüssöket rakosgatni, palacsintát enni.

Ezeket nem szereti: a változást, a váratlan dolgokat, a szirénát, a várakozást, a veszekedést és a fagyit.


Lili egy autista kislány. Mikor megszületett, egészséges kisbaba volt, csak később derült ki, hogy nem teljesen olyan, mint a többi kisgyerek. Később vették észre, hogy máshogy fejlődik, mint a testvérei. Nem kezdett el beszélni, és nem figyelte a szülei arcát, inkább a tárgyak érdekelték. Máshogy is játszott velük: nem babázott, hanem pörgette-forgatta a játékait és sorokba rendezte őket. Őt ez érdekelte. Nem tudjuk, hogy miért alakult ki nála az autizmus. Azt tudjuk, hogy ő ilyen, és így kell őt elfogadnunk. Vannak érdekes mozdulatai, különös szokásai, de ha megismered őt, megszokod ezeket, és már nem lesznek furcsák a számodra. Nem beszél, és nehezebben érti meg, amit mondunk neki. Szereti a csendet, a rendet, a nyugalmat. Nem szereti a tömeget.


Szívesen játszik magában, néha furcsán mozog, a kezeivel játszik. Van, amikor úgy tűnik, hogy nem figyel a többiekre, de attól még nagyon fontos neki, hogy elfogadják és szeressék, hogy megvédjék, ha valaki bántaná. Néha váratlanul nagyon dühös lesz, ez azért van, mert valami nagyon bántja, de nem tudja elmondani, nem tudja megoldani. Ilyenkor fontos, hogy ne ijedjetek meg, várjátok meg, amíg megnyugszik. A csend, a béke segít neki. Jó, ha tudja, mi fog vele történni, ebben segítenek neki a képkártyák, amivel a napi programját meg tudjátok mutatni neki. LEGO figurákkal is megmutathatjátok, hogy mi fog vele történni, akkor jobban megérti, és nem ijed meg, nem akad ki.


Hogyan segíthetsz Lilinek?

Lili nagyon sokszor érzi úgy magát, mint ti, amikor egyszerre vagytok szomjasak, fáradtak, éhesek és túl nagy a zaj is körülöttetek. Nem csoda, ha néha teljesen kiborul, vagy hogy ne boruljon ki, ugrándozik, repked a kezével. Neki ez segít levezetni a feszültséget, a fáradtságot, a dühöt. Fogadd el őt ilyennek! Lehet, hogy nem játszik veletek együtt, de fontos neki, hogy közétek tartozhat. Érzi, ha elfogadják, és nagyon örül neki, csak ezt nem tudja a megszokott módon kimutatni. Ha sok időt töltesz a társaságában, kitapasztalhatod, hogy hogyan mutatja az örömét, hogyan a bánatát, vagy dühét. Ha tanácstalan vagy Lili viselkedésével kapcsolatban, kérj segítséget egy felnőttől.


Eszter

Vörös hajú, lila ruhás rajzolt kislányfigura sötét szemüvegben. Az egyik kezében fehér bot, a másikban a narancssárga tacskójának a póráza
Eszter és a kutyája (Kép: Kismarty-Lechner Zita)

Eszter ezeket szereti: a kutyáját, akinek Csokifagyi a neve, az igazi csokifagyit, a zenét - zongorázni is tanul, a lovakat, a kertészkedést, meg rágóból lufit fújni.

Ezeket nem szereti: a nagy zajt, az illatosítók és vegyszerek szagát, ha húzzák-vonják, vagy lökdösik, ha kérdezés nélkül játszani kezdenek a kutyájával, meg a kipukkanó lufi hangját.


Eszter nagyon szeret az illatos fűszernövények és virágok között játszani a kutyájával. Mindig kérdezzétek meg, hogy megsimogathatjátok-e, ugyanis ő egy vakvezető kutya, és tulajdonképpen dolgozik, amikor Eszternek segít, mivel Eszter egy látássérült kislány. Hogy miért? Elmesélem. Amikor az anyukája hasában volt, és éppen fejlődtek a testrészei - keze, lába, orra, füle, szeme - váratlanul történt valami, ami nagyon ritkán szokott előfordulni.

Hiba csúszott a fejlődésébe, és a szeme nem úgy fejlődött, ahogy kell. Emiatt ő nem lát, vak. Ha nincs vele a kutyája, fehér bottal tapogatja maga előtt az utat, így nem megy neki a dolgoknak. A számítógépet felolvasóprogrammal kezeli, és egy csomó mindent meg tud csinálni anélkül, hogy látná. Például tud magának szendvicset és teát készíteni. És Csokifagyit is meg tudja etetni.


Hogyan segíthetsz Eszternek?

A legjobb, ha megkérdezed őt magát, egyáltalán kér-e segítséget vagy, hogy hogyan tudsz neki segíteni. Ha még nem ismeritek egymást régóta, mindig mondd, hogy ki vagy, mert nem biztos, hogy azonnal felismer a hangodról. Ne hagyd szét a dolgokat, ezzel megkkönnyíted neki a közlekedést. Ne húzzad-vonjad, jobban szereti, ha ő kapaszkodhat a könyöködbe, vagy a válladba, ha valahová kíséred. Ha valamit segíteni szeretnél neki megtalálni, ne azt mondd neki, hogy ott van, vagy arra, mert azt nem érti, hiszen nem látja, hova mutatsz. Inkább azt mondd például, hogy tőled jobbra, a bal lábad előtt. Eszter nagyon szívesen játszik a többi gyerekkel, örül, ha nem felejtik ki, és odahívják magukhoz egy játékba. Magától nehezen csatlakozik, mert nem biztos, hogy tudja, kit merre talál, ki mit játszik éppen. Ha ebben segítetek neki, ő is be tud állni.


Maja

Egy szőke, rajzolt kislányfigura fehér karateruhában, karatepózban. Lila a karateöve
Maja (Kép: Kismarty-Lechner Zita)

Maja ezeket szereti: foci, karate, trambulinozás, jégkrém, papagájok, matek.

És ezeket nem szereti: vaníliapuding, borsófőzelék, pókok, ha csúfolják, ha gúnyosan utánozzák a mozdulatait, ha nem áll vele szemben az, aki beszél hozzá.


Maja egy hallássérült lány, ezért nem kiabálok neki, hanem megvárom, hogy idenézzen, és integetek neki. Ő azért nem hall, mert babakorában elkapott egy súlyos fertőzést, amiből ugyan meggyógyult, de a hallását elvesztette. Ő siket. De ügyesen olvas szájról, ha szemben állnak vele és úgy beszélnek hozzá. Mivel nem hall, a beszéde nem olyan, mint a miénk, nehezen érthető. Jelnyelvet is tud használni. Ilyenkor ő a kezeivel beszél, speciális jeleket mutogat. Nektek is megtanít pár szót jelnyelven, ha szeretnétek. Maja karatézik, lila öves, országos bajnok. Ha drukkolni akartok neki, nagy táblákra írjátok, hogy “Hajrá, Maja!”, és lengessétek, hogy jól lássa, mert akármilyen hangos a szurkolás, ő azt nem hallja.


Hogyan segíthetsz Majának?

Állj vele szembe, hogy jól lássa a szádat, és a fény a te arcodon legyen (te állj szemben az ablakkal)! Figyelj rá nagyon, és ha nem érted, hogy mit szeretne, jelezd neki, hátha másképp is el tudja magyarázni neked. Ne add fel! Ez kicsit olyan helyzet, mint egy külföldivel beszélni, akivel nincs közös nyelvetek. Rengeteg mindent el lehet magyarázni, ha hangzó szavakkal nem is értitek egymást.


Petya

Alacsony, vörös hajú, szeplős rajzolt kisfiúfigura kipirult arccal, széles mosollyal zöld rövidnadrágban és kék fölsőben, amin egy szürke szívecske minta van
Petya (Kép: Kismarty-Lechner Zita)

Petya ezeket szereti: kiflit almával, Pistát (a tengerimalacot), a barátait és a családját, vásárolni menni.

Ezeket nem szereti: ha nem veszik be a játékba, a veszekedést, a macskákat és a csípős dolgokat.


Petyának három nagyobb testvére van, és egy tengerimalaca, akit úgy hívnak Pista. Petya sokat van a konyha környékén. Nagyon jóban van a konyhás nénikkel, sokat és szívesen segít nekik. Söpör, terít, zöldséget pucol, hozza-viszi, amit kell. És közben mindig van valami jó vicce és kedvessége, amivel jókedvet varázsol a konyhai dolgozók napjába. Persze, hogy cserébe mindig kap plusz sütit és gyümölcsöt! Petya egy Down-szindrómás kisfiú. Így született. Nem tudjuk, hogy miért történik ez, de nagyon ritkán előfordul, hogy egy baba máshogy kezd el fejlődni, mint a többiek. A Down-szindróma egy jellegzetes “máshogyfejlődés”, nem csak Petyának van ilyen. A Down-szindrómások pár dologban hasonlítanak egymásra, például abban, hogy mandulaformájú szemük van és kedves, kerek arcuk. Általában barátságosak és segítőkészek, viszont nehezebben értik meg a tanulnivalókat és a szabályokat. Ezeket többször el kell nekik magyarázni türelmesen. Ezt idegen szóval úgy nevezik: intellektuális képességzavar.


Hogyan segíthetsz Petyának?

Türelmesen magyarázd el neki a dolgokat, lassabban, rövidebben. Ne hagyd ki a játékokból! Először például úgy mutathatod meg neki, hogy kell játszani egy társasjátékot, hogy ketten együtt vagytok egy csapat, és csak később kell egyedül részt vennie a játékban, ha már érti a szabályokat. Ő annyi idős, mint ti, de sok mindenben idősebb gyerek módjára viselkedik, viszont lehet, hogy a játékszabályokat csak annyira érti meg, mint egy fiatalabb gyerek. Úgy legyél vele türelmes, ahogy egy kisebb gyerekkel szoktál. Ne bosszantsd fel magad rajta! Petya igazi, hűséges jó barátod lesz, akire mindig számíthatsz!


Ők voltak azok a gyerekek, akiknek elég szembetűnő, aránylag jól látható a mássága, spécisége. Ismerkedjetek velük, beszélgessetek róluk, képzeljétek el, hol laknak, milyen lehet a szobájuk, a családjuk! Le is rajzolhatjátok mindezt.


Ismerkedjetek meg Zsenyával, Hannával és Momóval is, a névsorolvasás második részében!

Коментарі


bottom of page