Senki se pusztán sima vagy fordított


Nagyon szerettünk volna szépen és frappánsan írni arról a fantasztikus együttműködésről, ami köztünk, a LEGO Alapítvány és a Metropolitan Tudományegyetem között történt, és eredményeképpen elkészült az EGY SIMA EGY FORDÍTOTT Érzékenyítő Társasjáték, de sajnos semmi jó és frappáns nem jutott az eszünkbe. Aztán a fejünkhöz kaptunk, és rájöttünk, hogy nem kell ezt nekünk egyedül kigyötörnünk magunkból, hisz itt van KOCKA Professzor, majd ő elmeséli mi is ez az egész.






NÉVJEGY


Kocka Professzor

Általános iskola igazgató, építész, senior influenszer, 99 éves kora ellenére igen aktív, és társadalmi felelősségvállalás terén is példamutató életet él. Szívügye az inklúzió. Egyedülálló, inkluzív iskolaudvar projektjük apropóján beszélgettünk vele.









1S1F: Professzor úr, meséljen nekünk az iskolájáról! Ha jól tudjuk, a neve , Egy Sima Egy Fordított Általános Iskola.


Kocka Professzor: Igen így neveztük el, mert a mi iskolánk fontos alapértéke, hogy elfogadjuk egymást simaságainkkal és fordítottságainkkal együtt, ezt állapotokra, élethelyzetekre, de napi kedvre lebontva is, így tartjuk természetesnek. Senki se pusztán sima, vagy fordított, mindenkiben van ez is az is, és így együtt kiadunk egy erős szövetet, ami a mi iskolánk közössége. Járnak például hozzánk olyan gyerekek is, akik egy-egy képességükben eltérnek a többiektől, valamilyen fogyatékosságban érintettek. Az ő fordítottságaik jobban észrevehetőek, ami viszont sokat segít a többi gyereknek, hogy a saját, és kevésbé látványos fordítottságait elfogadják. Nagyon szépen dolgoznak együtt, figyelnek egymásra, alapvetés számukra az összetartás.


1S1F: Ritka az ilyen iskola Magyarországon, jól gondoljuk?


K.P.: Ritka bizony, de hiszek benne, hogy eljön az idő, amikor minden iskola ilyen lehet.


1S1F: Egy másik nagy különlegessége is van az iskolájuknak, egy építészeti érdekesség, mesél nekünk erről is?


K.P. : Bizony, így igaz, az iskolánk terveinek elkészítésében magam is részt vettem annak idején, de ami igazán különleges az az anyagválasztás. A mi iskolánk ugyanis az utolsó szegig LEGO elemekből épült. Büszke vagyok az egyedi megoldásokra, a színekre, a stabilitásra. Szeretjük nagyon az iskolaépületünket is. Igazi otthona a színes közösségünknek.




1S1F: És mi a helyzet az iskolaudvarral? A közösségi tervezés irányába indultak el, hogyan történt ez?


K.P. : Minden úgy kezdődött, hogy a LEGO Alap, amelyre iskolánk épült, Alapítványként kezdett működni, és felajánlotta, hogy mindent megad ahhoz, hogy a mi simafordított iskolánk udvara igazán befogadó és modern lehessen. Sokat gondolkoztam azon, hogyan álljunk neki az iskolaudvar átépítésének, ha egy igazán modern, befogadó, gyerekbarát játszóteret szeretnénk. Éreztem, hogy ezt, én, a 99 évemmel nem fogom tudni egyedül megtervezni. Hisz, mikor én voltam gyerek, még vessző paripán szaladtunk a réten, a mai gyerekek már másra vágynak. Végül a megoldás az ölembe pottyant. Meghívást kaptam a Metropolitan Egyetem - METU - Szociális Dizájn kurzusára. Szőke Kata és Kismarty-Lechner Zita hívtak meg. Milyen jól is tették!

Rendkívül jó ötletnek tartom, hogy a fiatalok ne az íróasztal fióknak dolgozzanak, hanem jó ügyek szolgálatába állítsák tehetségüket.

Megismerjék a való élet kihívásait és a valós munka által adódó váratlan, ámde megoldandó problémákat. Remek, remek ötletnek tartom!

Na de száz szónak is egy a vége, itt ismerkedtem meg három lelkes, kreatív fiatallal, Feil Lizával, Fuxreiter Gergővel és Peller Dorkával, akik Kismarty-Lechner Zita vezetésével azonnal belevetették magukat a közös munkába. Régi barátaimat, az Egyesület az Inklúzióért csapatát is meghívtam magunk közé, és így összedugva a fejünket nagyszerű ötlettel álltunk elő.


1S1F: Meséljen nekünk erről az ötletről, mert ha jól gondoljuk, akkor itt válik a széles közönség számára is érdekessé ez az egyébként nagyon inspiráló történet.


K.P.: Úgy ám! El is mesélem, mire jutottunk. Arra, hogy még így, hogy az átlagéletkort nagyban csökkentettük, a 99 évemhez képest, így sem mi vagyunk azok, akik a világ legjobb inkluzív játszótertét létre tudjuk hozni. Hanem a gyerekek! Hisz nekik készül! Hisz ők tudják mire vágynak!


Egyet nem tudnak viszont, hogy mi az inklúzió, mert a legtöbb gyermeknek sajnos nem adatik meg, hogy egy iskolába járjon olyan gyerekekkel, akik az átlagosnál jobban eltérnek az átlagtól. Hogy ilyen bonyolultan fogalmazzak.


És itt jön az érdekes fordulat. Azt mondtuk magunknak, rendben, akkor lépjünk vissza néhány lépést, és tanítsuk meg a gyerekeknek, mi az inklúzió, meséljük el nekik, hogy mit lehet tudni az egyes fogyatékosságokról.

A gyerekek sokszor csak nem értik, hogy aki más, mint a megszokott, az miért más, és ha ezen átsegítjük őket - történetekkel, magyarázattal, tapasztalással, jó példával,- akkor nem kezdenek előítéleteket gyártani.

Amíg nem tartunk ott, hogy minden gyerek simafordított iskolába járjon, addig legalább beszéljünk nekik jól ezekről a dolgokról. És ha máshogy nem, hát szabadidős keretek között adjunk nekik lehetőséget találkozni, kapcsolatot teremteni egymással képességektől függetlenül.


1S1F - És így készült el a….


K.P. - Igen igen, így készült el az Egy Sima Egy Fordított Érzékenyítő Társasjáték. Hosszú utat tettünk meg a tervezésben együtt, és hiszem, hogy ebből az ifjú tervezők is rengeteget tanultak. Bizony, az is az élet része, hogy olykor több órai munkát egy legyintéssel kiselejtezünk, ezt is meg kell tanulni. A fiatalok ebben is nagyon éretten és rugalmasan viselték magukat, érezve, hogy ezekből a látszólag felesleges munkaórákból is mennyit tanultak.

És hogy arról is beszéljek, mi ez produktum tulajdonképpen: Játékokba fordítottuk, logikusan felépítettük, gyereknyelven megírtuk az érzékenyítés tudásanyagát és a módszertanát. Majd Dorka és Liza segítségével, Zita gyönyörű illusztrációival érthetőbbé és látványossá tettük mindezt. Az ERFO nyomda megváltozott munkaképességű dolgozói kinyomtatták nekünk, végül az egészet a Liza által tervezett, és a Fény Felé Alapítvány által varrott, remekbeszabott szütyőbe zártuk a LEGO kockákkal együtt.

Gergő pedig LEGO animáció segítségével gyönyörűen elmagyarázta, hogy mi a célunk ezzel az egésszel.


1S1F: És mi a céljuk?


K.P. : Hogy minél több gyerekhez eljusson ez a tudás:

hogy sokféle képességgel élünk a világban, sokféleképpen boldogulhatunk, és hogy mindannyiunk közös feladata, hogy senki se maradjon ki a világ történéseiből.

Beszélünk nekik a fogyatékosságok kialakulásának lehetséges okairól, megtanítjuk őket a helyes szóhasználatra, a segítségnyújtás lehetőségeire. Megtapasztalhatják mindenféle LEGO kockákkal játszott feladaton keresztül, hogy milyen az, amikor nehezített pályán kell teljesíteni. Mindezt azért, hogy ezen információk és élmények birtokában, el tudjanak kezdeni inkluzívan gondolkodni. És egy olyan iskolaudvart tervezni, természetesen LEGO kockákból, ahol mindenféle gyereknek öröm a játék, képességektől függetlenül.

Így lesz nekünk sok-sok tervünk inkluzív iskolaudvarra, és így jut el ez a tudásanyag és szemlélet egy jó csomó gyerekhez. Ahelyett, hogy én egyedül belegebedtem volna a tervezésbe az Egyesület az Inklúzióért pedig az iskolák közt rohangálásba, készítettünk egy remekbe szabott tananyagot a METU és a LEGO Alapítvány támogatásával, amit az alsós osztályok a saját pedagógusaikkal tudnak végigjátszani.

És hab a tortán, hogy még Pankának is munkát adunk, aki egy autizmusban érintett ijfú hölgy, ő lesz a felelős a játékok disztribúciójáért. Hát nem príma, hogy milyen kerek ez az egész!


1S1F: Bizony, hogy príma! És példaértékű ez az összedolgozás.

Kívánjuk, hogy minél több gyerek minél több színes és inkluzív terve közül választhassanak az iskolaudvar megépítésekor!

K.P.: Köszönjük, hogy beszélnek az ügyünkről, és biztatunk arra minden pedagógust, hogy szánjon erre időt s energiát, hogy ezekről a dolgokról beszélget a gyerekekkel. Én is, és az Egyesület az Inklúzióért csapata is készséggel állunk szolgálatukra!






BLOG