Saját startuptól egy neuroinkluzív munkahelyig

Hogy találja meg a helyét a munka világában egy skizofréniával diagnosztizált ember? Mit tesz a befogadásáért a gyakorlatban a munkahelye?

Korábbi interjúnkban bemutattuk az azóta nevet váltott Skillyt: ez a szervezet a fogyatékossággal élő emberek alkalmazásának szakértője. Képzéseket, közösségi eseményeket szerveznek megváltozott munkaképességű emberek számára, és segítik az elhelyezkedésüket a nyílt munkaerőpiacon, valamint a beilleszkedésüket a munkahelyükre. A Skilly segítségével talált abszolút testre szabott munkát magának interjúalanyunk, Kiss Tamás is. Ez az ő története. Cikkünkben Tamás mellett megszólal a közvetlen vezetője, Honfi Rebeka is.

Kiss Tamás

Tamás elmúlt 40 éves, amikor skizofréniával diagnosztizálták. A legváltozatosabb munkahelyeken dolgozott, járt Afrikában önkénteskedni, startup céget is alapított bilológiailag lebomló ruhák gyártására, mígnem 2024-ben a Skilly segítségével részt vett egy tanfolyamon, majd adatelemzőként helyezkedett el a Trax Retail Kft.-nél.

Úgy érzi, most a helyén van.

Honfi Rebeka

Rebeka közgazdász, az egyetem elvégzése után csatlakozott a Trax Retailhez. Csapattagként követte Tamás munkahelyi beillesztését-beilleszkedését.

2024 októberétől ő vezeti azt a nyolcfős csapatot, ahol Tamás is dolgozik, így közvetlen vezetőként segíti tovább a folyamatot.

Mi a skizofrénia (vagy szkizofrénia)? 
Egy ismeretlen eredetű, élethosszig tartó, hullámzó módon jelentkező neurológiai, azaz idegrendszeri zavar. A skizofréniával diagnosztizált embereket a pszichoszociális fogyatékosságban érintett személyek közé soroljuk. Orvosi értelemben hiába kezelik még mindig betegségként, az érintettek közössége kiáll amellett, hogy fogyatékosságként hivatkozzanak a skizofréniára, és küzdenek az érintettek megbélyegzése ellen. Az általánosítás sokat ront az érintettek megítélésén, ezért is tartjuk fontosnak bemutatni Tamás példáját.

Tamás, viszonylag későn tudtad meg, hogy skizofréniával élsz. Addig voltak-e jelei annak, hogy mentális zavarban érintett lehetsz?

Átlagos gyerek voltam, voltak barátaim, az iskolában szerettek a tanárok. Kamaszkoromban kezdtem először furcsán érezni magam, az volt az érzésem, hogy „kilógok a sorból”. Akkor még csak annyi jellemzett, ami ma is: befelé forduló voltam és vagyok, nem teremtek könnyen kapcsolatokat.

A skizofrénia általában fiatal felnőtteknél jelentkezik. Nálam 28 évesen, 2008-ban jött az első „pszichés epizód”: először furcsa észlelések, aztán üldözéses téveszmék, például azt hittem, hogy állandóan rólam beszélnek a kollégáim. Aztán jött a hanghallás. Ilyenkor a belső hangok „felerősödnek”, elképzelt és az életben is ismert szereplők beszélnek a fejemben, és én azt hiszem, hogy ezt mások is hallják, mert az agyam nem tud különbséget tenni aszerint, hogy ez a fejemből vagy a külvilágból érkezik. Ekkor még nem kaptam diagnózist: túlterheltnek gondoltak, ami igaz is volt, mert itthon teljes állásban dolgoztam, miközben levelezőn tanultam egy külföldi menedzsmentiskolában. Szerencsére viszonylag gyorsan helyrejöttem.

Tamás egy Tátra-túrán

Mikor kaptál végül diagnózist?

Több mint tíz év múlva, egy súlyos – és szerencsére egyetlen – kórházi „epizód” után, 2021-ben. Az időnként addig is jelentkező tünetek a covid alatt felerősödtek és állandósultak, „beletekeredtem” ebbe az állapotba, amikor nem tudtam elhatárolni, hogy mi a belső hangom és mi nem az. Olyan rosszul lettem, hogy a szüleim mentőt hívtak. A kórházban gyógyszert kaptam és pszichológushoz kezdtem járni.

A diagnózis kézhezvételekor tudatosodott bennem, hogy az én idegrendszerem működik másként. Azóta szerencsére nem volt súlyos tünetem.

A pszichiátriára időnként vissza kell mennem kontrollra, de már a pszichológushoz is csak időnként látogatok el, jólesik egy külső szakemberrel megbeszélni a munkahelyi és egyéb dolgokat.

A gyógyszeren kívül minek köszönhető, hogy stabil az állapotod?

Rengeteget segített a kifejezetten a mentális zavarral élőkkel foglalkozó, közösségi pszichiátriai szolgáltató intézmény, az Ébredések Alapítvány. Az önismereti-önsegítő csoportban jó volt megtapasztalni, hogy nem vagyok egyedül, más tagok is hasonló tünetekről számoltak be, a szakemberektől pedig magyarázatot és módszereket is kaptunk például a hanghallás tudatosítására.

Sokáig kerested a helyedet a munka világában?

Valahogy nem jöttem rá, mi lenne az, amivel szívesen foglalkoznék. Számítástechnikai szakközépbe jártam, közgazdászként végeztem, de úgy érzem, humán beállítottságú vagyok inkább. Érettségi után dolgozni kezdtem, mellette fejlesztettem magam tovább gazdasági vonalon. A leghosszabban, közel 10 évig a Szerencsejáték Zrt.-nél dolgoztam: termékmenedzserként főként forgalmi adatokat elemeztem, excel táblázatokat, kimutatásokat készítettem. Szerettem ezt a munkát.

Ha jól érezted magad a táblázatok világában, mi vett rá, hogy innovatív vállalkozást, startupot alapíts?

Minden egy ötlettel kezdődött, aminek semmi köze nem volt az addigi munkámhoz. Környezetváltozásra vágytam, és

elmentem egy hónapra Afrikába önkénteskedni. Ott jött az ötlet, hogy kukoricakeményítőből készülő, biológiai úton lebomló szálból kellene ruhát gyártani.

Bekerültem egy innovációs ügynökséghez, csapatot alakítottunk pár emberrel. Papíron szépen elterveztünk mindent, kiválasztottuk a megfelelő fonalat is, de a megvalósításig nem jutottunk el. A diagnózisom is közrejátszott abban, hogy a realitásérzékem csődöt mondott, túl nagy falatnak ígérkezett a fejlesztéstől a termékig vezető út, és a csapat egyben tartása is. Ekkor jött a covid és a diagnózisom, a csapat feloszlott.

Tamás önkéntesként Afrikában

Mi volt a terved a vállalkozás felbomlása után?

Gyógyulni akartam, ezért olyan munkát kerestem, ami egyáltalán nem megterhelő, így rehabilitációs munkakörben dolgoztam, kézműves termékeket készítettem. Aztán ahogy javultam, és az önismereti munka hatására tudatosodott bennem, hogy a skizofréniát kordában lehet tartani, elkezdtem más utakat keresni. Több munkahelyem is volt, de csak rövid időkre.

Mi segített abban, hogy stabil munkahelyet találj?

Az egyik ismerősöm révén bejelentkeztem a Skillyhez. Több tréninget is elvégeztem, fejlődött az önismeretem is. Tudatosítottam, hogy alapvetően introvertált személyiség vagyok, ezért jól behatárolható felelősségi körrel rendelkező, mások munkájától kevésbé függő, önálló munkát lenne jó találnom, ahol kamatoztathatom a jó elemzőkészségemet.

Épp idáig jutottam, amikor 2024 tavaszán a Skilly meghirdetett egy adatelemző és projektmenedzser tanfolyamot, ami megtetszett. Nem került sokba és csak tíz héten át tartott. Nagyon jó döntés volt, hogy jelentkeztem. A csoportunkban különféle fogyatékossággal élő személyek tanultak együtt, nagyon hatékonyan. A képzést a Trax Retail szoftverfejlesztő cég csapatából tartotta nekünk pár szakember. Nagyon szimpatikusak voltak, jól magyaráztak.

Amikor megszereztük a „data specialist” bizonyítványt, megkérdezték, nincs-e kedvem velük dolgozni.

Természetesen ugyanúgy jelentkeznem kellett és ugyanúgy három interjún vettem részt, mint bármelyik másik pályázó, az előnyöm csak annyi volt, hogy már tudtam: szívesen dolgoznék velük.

Mióta vagy a Trax Retailnél és mi a feladatod?

Szerencsére úgy döntött a menedzsment, hogy felvesznek. Nagyon örültem! A Skillyben kaptam egy kis segítséget a felkészüléshez, 2024 augusztusától pedig teljes munkaidőben dolgozom a csapattal mint data specialist, ami egyfajta adatelemzést takar. Figyelembe vették, hogy a Skilly-n keresztül érkeztem. Külső ügyféllel nem kell beszélem, abban nem érezném komfortosan magam, csak belső partnerekkel egyeztetek a munkám során.

Az a szoftver, amelyet a munkahelyem kínál a termékgyártóknak, a boltok polcain lévő termékek helyét értékeli a versenytársakéhoz képest. Én azon dolgozom, hogy a szoftverünk minél pontosabban felismerje az ügyfél termékeit, termékvariációit, akárhogyan is vannak odatéve a bolt polcaira.

Eleinte a stressztől stresszeltem. Féltem, hogy túl sok stressz ér majd a munka során, esetleg túl magas lesz a léc… Szerencsére nem ez történt.

Pont annyi kihívás ér, amennyivel meg tudok birkózni. Magabiztosan ellátom a feladataimat, a határidőket tudom tartani, nincsenek álmatlan éjszakáim. Most már sokkal kevésbé tartok attól, hogy nem tudok megfelelni. Jó visszajelzéseket kapok.

A kollégáid hogy fogadtak?

A céges hírlevélben volt szó arról, hogy a Skilly-n keresztül érkezem, páran pedig már ismertek is. Az nem tudom, hogy a kollégák kaptak-e külön felkészítést az érkezésem előtt (kaptak, erről Tamás főnöke mesél, ld. lejjebb – a szerk.), mindenesetre nyitottsággal fogadtak. Ez a hozzáállás amúgy is jellemző a Trax Retailre: ez egy igazán befogadó cég, a Pride-ot is támogatja, vannak LMBTQ emberek is a munkatársaim között.

Több ilyen munkahely kéne, amely odafigyel a fogyatékossággal élő, vagy bármi más miatt különleges munkatársakra. Jó érzés nyitott emberek között dolgozni.

Sok kollégámra fel is nézek, pedig nagyrészt fiatalabbak nálam.

Tudnak arról, hogy skizofréniával élsz?

Sokan nem tudják rólam, és nem is akarom ezzel megijeszteni őket, mert azt tapasztalom, hogy a skizofrénia nagyon riasztó annak, aki csak filmekből „ismeri”. Szerencsére nem is fontos ez az információ rólam a mindennapokban, hiszen se tünetem, se speciális szükségletem nincs. Nem látszik rajtam az érintettségem, legfeljebb annyiban, hogy csendesebb, visszahúzódóbb vagyok az átlagnál.

Hogy illeszkedtél be a munkahelyi közösségbe?

Itt minden új belépő mellett áll egy „buddy”, egy haver, akihez az újonc bármikor fordulhat. Az enyém a képzést tartó kollégák egyike lett, így ismertük már egymást. Örülök, hogy ő került mellém, sokat foglalkozott velem, és a mai napig szoktam kérdezni tőle, ha úgy adódik.

Mindenkivel jóban vagyok, de nem beszélgetek sokat. Néha feszélyez, hogy nem vagyok elég kommunikatív, de nem neheztelnek rám ezért. Mindenki szimpatikus, kedves, a vezetők is közvetlenek. A kisebb csapatunkat is szeretem.

Részt szoktam venni a közösségi programokon is. Például az irodai napunkon délután 3-kor együtt szoktunk kávézni, én is szívesen megyek. A nagyobb partikat sem hagyom ki, legfeljebb korábban hazamegyek, mert eléggé el szoktam fáradni. Nem sokkal a belépésem után volt egy BBQ parti, ahol együtt sütögettünk, sok mindenkivel meg tudtam ismerkedni, ami segített a beilleszkedésben. De elmentem a margitszigeti piknikre is, a Halloween-partin pedig még jelmezt és álarcot is vettem.

Milyennek találod a munkahelyi környezetet?

Mindannyian hibrid rendszerben dolgozunk, én két napot vagyok az irodában és hármat töltök home office-ban. Jobban szeretek otthonról dolgozni, mert megspórolom a készülődésre és az utazásra szánt időt, és könnyebben is tudok koncentrálni. De az irodánk is inspiráló, a jelöltek között szerepelt az Év Irodája versenyben! Változatos terek közül lehet választani: vannak tárgyalók, kisebb hangszigetelt kabinok, világos munkaasztalok. Senki nem néz különcnek, ha félrevonulsz, mert arra van szükséged. Én csak akkor szoktam beülni egy boxba, ha telefonálok.

Összességében hogy látod magadat a munkahelyeden?

Szeretek itt dolgozni, ez a legjobb cég az eddigiek közül! Nemsokára indul egy újabb tanfolyam, mint amin én is részt vettem. Föl is kértek, hogy beszéljek majd kicsit magamról, illetve talán az oktatás Excel-moduljában is részt tudok majd venni. Örülnék neki, ha mást is felvennének a Skillytől a céghez.

Egyéves a szerződésem, meglátjuk, lesz-e folytatás. Nem zárkóznék el attól sem, ha úgy gondolnák, hogy tanuljak bele egy újabb folyamatba, de most jól érzem magam így.

A feladatok testhez állnak, a kihívások szintje épp megfelel. Részemről szívesen maradnék…

Tamás munkahelyi csapatával

Megkérdeztük Tamás munkahelyi vezetőjét, Honfi Rebekát is arról, hogy a cég és a csapat szempontjából hogy zajlott Tamás beilleszkedése.

A cég alapelvei között hogyan szerepel az inklúzió?

A Trax Retail egyik alapértéke a Welcome it!, amely az elfogadás és empátia gyakorlását jelenti minden szinten – kollégáink és partnereink felé egyaránt. Kiemelten fontos számunkra a sokszínűség és a befogadás.

Hisszük, hogy a kiválóság bárhonnan, bárkiből származhat. Ez a hozzáállás mélyen beépült a szervezeti kultúránkba, és meghatározza mindennapi működésünket.

Néhány példa: a nemek közötti egyenlőséget mentorprogramokkal és panelbeszélgetésekkel támogatjuk. Az LGBTQ+ közösség melletti elkötelezettségünket többek között a Pride Month eseményeink és tudatosságnövelő beszélgetések is tükrözik.

Tamás a Skillyvel közös képzésetekre jelentkezett és úgy került hozzátok. Hogyan készültetek az érkezésére? Voltak félelmeitek?

A Skilly csapata tartott nekünk tréninget Tamás érkezése előtt. Betekintést adtak a megváltozott munkaképességű emberek mindennapjaiba és a különböző nehézségekbe, amelyekkel szembesülhetnek. A csapat nyitottan és érdeklődően állt a tréninghez, amit hasznosnak tartottunk. Személy szerint nem éreztem ijesztőnek Tamás állapotát, inkább kíváncsi voltam, hiszen korábban kevés ismeretem volt erről a fogyatékosságról. A Skilly segített lebontani a sztereotípiákat és közelebb hozta hozzánk a valóságot.

Hogyan vártátok Tamást?

Tamást ugyanúgy vártuk, mint bármelyik új kollégát: izgatottan és nyitottan.

Az első napján közös ebéddel, majd egy bemutatkozó beszélgetéssel segítettük a beilleszkedést, ahol mindannyian megismerhettük őt, és ő is minket.

Hogy illeszkedett be Tamás a csapatba?

Bár alapvetően visszafogottabb személyiség, úgy látom, Tamás remekül beilleszkedett. Különösen értékelem, hogy amikor csak ideje engedi, aktívan részt vesz a közösségi programokon, legyen szó hivatalos céges eseményről vagy kötetlenebb csapatprogramról. Eljön a közös túrákra, ott van a társasjáték-esteken és a csapatépítőkön is.

A feladatok kiosztásánál milyen szempontokat veszel figyelembe, ha Tamásról van szó?

Tamás ugyanazokat a feladatokat kapja, mint a többi csapattag. Napi standup megbeszéléseink vannak. Ha bonyolultabb helyzet adódik, külön meetingeket is szervezünk.

Milyen rendszerességgel tudtok arról beszélni Tamással, hogy hogyan érzi magát, van-e nehézsége?

A csapattagokkal havonta egyszer négyszemközti beszélgetéseim vannak, ilyenkor Tamással is kötetlenebbül tudjuk megosztani egymással a gondolatainkat. Egy ilyen beszélgetés során

Tamás jelezte, hogy időnként nehezére esik az irodai környezetben dolgozni, mert túl sok az inger.

Ezt teljesen meg tudom érteni – mindannyiunknak vannak ilyen napjai. Előfordul, hogy vendégek érkeznek más országokból, ami mindig izgalmat hoz, ilyenkor az iroda különösen nyüzsgő. Párhuzamos beszélgetések, Teams-meetingek zajlanak egyszerre, ami megnehezítheti a koncentrációt. Megerősítettem Tamásnak, hogy ilyen helyzetekben nyugodtan élhet azzal a lehetőséggel, hogy ebédszünet után otthonról folytatja a munkát. Ez persze nemcsak Tamásra vonatkozik, több csapattársunk is alkalmazza ezt a rugalmas megoldást!

Blogunkban két részben mutattuk be, milyen a munkahelyi neuroinklúzió, azaz amikor odafigyelnek arra, hogy az idegrendszeri sokszínűség jegyében mindenki jól érezze magát a munkahelyen.

Ne gondold túl, csak kezdd el a beszélgetést!

Köszönjük, ha adód 1%-ával támogatsz!

Információk: https://www.egysimaegyforditott.com/ado-egyszazalek

Az egyesületünk neve: Egyesület az Inklúzióért

Adószám: 18904693-1-41