Ahol a madár se jár

Meseterápiás csoport indul spéci gyerekek testvéreinek

Az Egy Sima egy Fordított – Egyesület az Inklúzióért és a Mesekút Meseműhely Ahol a madár se jár közös projektjében a MOL Alapítvány támogatásával lehetőségünk van arra, hogy fogyatékossággal élő vagy speciális nevelési igényű gyerekek testvérei részesüljenek a meseterápiás foglalkozások élményében. A tízalkalmas meseműhelyen alsós gyerekek megtalálhatják erőforrásaikat, könnyebb lesz érzéseiket felismerniük, megnevezniük, miközben sorstárs közösségre lelhetnek. A résztvevők számára a csoport ingyenes.


A foglalkozásokat 2022. január 28-án, péntek délután kezdjük, és kétheti rendszerességgel tartjuk meg zárt csoportban, azaz mindig ugyanazokkal a gyerekekkel. Így az alkalmak a következők lesznek: 2022. január 28., február 11., február 25., március 11., március 25., április 8., április 22., május 6. , május 20., június 3.


Minden alkalom fél5-fél7 ig tart majd.

A helyszín pedig Budapesten a Nagyvárad tér környékén lesz.


DE MI AZ A MESETERÁPIA?


Meséljenek erről először a MESEKÚT MESEMŰHELY meseterapeutái:


“Hol jársz itt, ahol a madár se jár?” – kérdezzük sokszor az alkotó-fejlesztő meseterápiás foglalkozások elején, amikor beléptetjük az utazót a Mesék Birodalmába. Hol járnak? Üveghegyen innen vagy túl, egy erdőben, Budapesten? Hova hozta őket a kíváncsiság? Nincsenek itt rossz válaszok. Ezt nem könnyű megszokni. Mert nincsenek egyértelmű megoldásaink nekünk sem a kérdéseinkre. Ez a fantázia birodalma, ahol bármi megtörténhet.


A Mesekút évek óta dolgozik Boldizsár Ildikó Metamorphoses meseterápiás módszerével, mentálhigiénés elfogadó, meghallgató, kibontakoztató szemléletben. Mindezt azért, hogy a világ minden tájáról származó fejből mondott népmesék erejével, és a foglalkozások felépítésével, játékkal, mondókákkal, alkotással csökkentsük a gyerekekben és a felnőttekben a feszültséget. Növeljük az énerőt, mozgósítsuk a belső erőforrásokat. A Mesekút csapatát ketten alkotjuk – Bata Sarolta és Rapavi Dóra – mindketten tanárok, meseterapeuták, mentálhigiénés szakemberek, háromgyerekes anyák vagyunk. Szeretünk mesélni, játszani, igazán kíváncsiak vagyunk a csoporttagok gondolataira, megéléseire, a versengés helyett az együttműködést választjuk, hiszünk a csoport erejében; az érzések jogosságában; az igazán nyitott kérdésekben, amikre még mi sem tudjuk a választ; a mesék megoldásaiban; a nem egységesíthető, saját utakban.


A Metamorphoses meseterápiás módszer középpontjában az élőszavas mesemondás áll. A fejből elmondott mese évezredeken át nemcsak szórakoztatott, de generációról generációra átadta azt a tudást, amely segített eligazodni az embereknek a világban.

A mese megmutatja, kik vagyunk, merre tartunk, hogyan kapcsolódhatunk önmagunkhoz, a világhoz. Sokszor nehezen látjuk a kiutat, de mesék minden élethelyzethez adnak kapaszkodót, megmutatják, hogy egy problémára mi jelentheti a lehetséges megoldást. A jó mesék nem didaktikusak, nem rágják szájba a megoldást, mindenki megtalálhatja bennük a saját testreszabott segítségét, útjelzőket a saját útjához.


Most pedig meséljen erről Fruzsi, a mi meseterapeutánk:


Mi Egy Sima Egy Fordítottak is szoktunk mesékkel dolgozni, a mi meseterápiás szekciónkat én – Élő Fruzsina – alkotom egyedül, ezért is örülök nagyon , hogy végre egy igazi meseterápiás szakmai csapat tagja lehetek. Azért is új lesz ez nekem, mert én ritkán mesélek simáknak, nekik is leginkább közösségépítő céllal. Én főleg spéciknek szoktam mesélni, de persze itt vannak még a legizgalmasabbak a simafordított mesefoglalkozások is, ahol mindig kiderül, hogy a mese, a játék és a zene mennyire univerzális nyelvek.


Mivel én elsősorban és legtöbbször kicsit vagy nagyon spéciknek mesélek, legkedvesebb kihívásom, hogy hogyan fordítsam át a szövegalapú mesét valamiféle áramló, (zene, illatok, testérzetek, mozgás által) érzékelhető dologgá. Ez nagy segítség azoknak a gyerekeknek, akiknek az állapotuk miatt korlátozottabbak a lehetőségei a világ megismerésére. Mondjuk mert nem látnak, vagy nem mozognak jól, vagy a gondolkodásuk elvarázsoltabb az átlagnál. De a kedvenceim azok, akiknél ez mind egyszerre van. Szeretek óriási kendőkkel hadonászni és népdalokat üvölteni hozzá. De ezt csak a nagyon spéciknek szoktam, mert ők igazán értékelik. Viszont sokszor viszem át ezeket a tevékenységeket a sima mesefoglalkozásokra is, és azt kell mondjam, többnyire ott is működnek. Fő erősségem, hogy fel tudom szabadítani a gyerekekeket, ami valószínűleg nagyon rájuk fér, mert eléggé fel szoktak szabadulni, és ehhez elég sokszor egy kupac kendő vagy marok zsírkréta és egy óriási papír, amit elibük rakok.



Aki próbálta a MESEPOSTÁnkat, az bepillantást nyerhetett abba, hogy milyen lehet egy mesefoglalkozás. Van egy mese, és ehhez a meséhez kapcsolódóan mindenféle alkotó, játékos, mozgásos tevékenység, és van nyitó és záró rituálé, hogy meglegyen az elvarázsolás és a hazavarázsolódás érzése is. Ezt próbáltuk meg tavaly a bezártság idején borítékokba zárva eljutattni a családokhoz, akik így otthon megkaphatták a mese és az alkotó-fejlesztő meseterápia élményét.


Viszont nagyon boldogok vagyunk, hogy most élő egyenesben tarthatunk mesecsoportot, mert annyi csillogó szemet, mint a mesefoglalkozásokon, ritkán látni máskor. És különösen boldogok vagyunk, hogy a spécik testvérei kerülhetnek most a fókuszba, mert ők olyan ritkán vannak a fókuszban, épp ez hiányzik talán nekik a leginkább a bonyolult testvérük mellett.

Ezt két sima egy fordított anyaként magam is tapasztalom, és nagyon sajnálom, hogy a saját gyerekeimet nem vihetem magammal ebbe a csoportba. Nagyon nagyon biztatunk minden simafordított szülőt, hogy használja ki ezt a lehetőséget, és küldje el hozzánk a varázslatos és mégis valóságos mese birodalomba sima gyerekét, hadd kerüljön ki onnan hétszerte szebben és erősebben!


jelentkezés az alábbi linken: https://docs.google.com/forms/d/19XyzOzqK8qWe67UpCLG3-uGnEY7mgl9CMJyCe1GNtME/edit


Az eheti blog szerzői: Bata Sarolta, Rapavi Dóra és Élő Fruzsina.

BLOG