top of page

BLOG

Bemutatjuk az 3612+IncubARTor projektet

Betettük a lábunkat, vagyis sokkal inkább az inkluzív szemléletünket a pedagógusképzésbe, méghozzá nem is akárhogy, az eddigi nagy sikerrel futó, LEGO kockákkal játszható projektjeink segítségével. Az inklúzió és a felsőoktatás metszetében indult 3612+IncubARTor névre hallgató programunkat Rekvényi Viola projektfelelős mutatja be, saját szavaival és rajzaival (és előbb be is mutatkozik az olvasóknak).



Szőke, mosolygós fiatal nő portréképe, sötét felsőben van színes nyaklánccal a nyakában

NÉVJEGY


Rekvényi Viola


Animációs filmrendezőként, interaction designerként, képzőművészként csatlakoztam az ELTE TÓK Vizuális Nevelési Tanszékéhez 2021-ben, az Egyesülettel pedig az 3612+IncubARTor kialakulásától fogva működöm együtt, mint a projekt egyik egyetemi lába, grafikai felelőse és managere.


Hadd meséljek a projektről!




Az EgySimaEgyFordított csapatát már ismeritek. Az ELTE Tanító- és Óvóképző Karának művészetpedagógusairól is biztosan hallottatok már. De egész pontosan hogyan is kapcsolódott össze ez a két csapat?

Miért fontos, hogy az inkluzív szemlélet a felsőoktatás szerves részévé váljon? Mi az 3612+IncubARTor? Most kiderül!

A 3612+ képlet; az elnevezésben feltüntetett számsor egyben a pedagógusképzéseink célkorosztályának életkorát rejti. (Három évesnél fiatalabbakat nevelnek a kisgyermeknevelők, az óvodapedagógusok a 3-6 éves korosztállyal, a tanító jelöltek a 6-12 évesekkel alkotnak majd, a + pedig a mesterképzésünk, a vizuáliskultúra tanár szakot jelöli.) Az inkubátor bátor védelmezői pedig a vizuális művészetek (ART) személyiségfejlesztő eszköz és hatásrendszerét alkalmazzák a projektben.


1. Fejezet - A szereplők bemutatása


Az Egyesület az Inklúzióért hosszú évek óta azon dolgozik, hogy hogy tudja közelíteni a simák és a fordítottak mindennapjait. Céljuk a szemléletformálás, mindkét esetben egyaránt, hogy hatékony kommunikáció alakulhasson ki, – és általában, egy befogadó közösség. Mielőtt egymás mellé sodorta volna őket a sors az ELTE TÓK Art Team-jével, már bevált partnerük volt a LEGO, egész pontosan a helyi közösségi szerepvállalásért felelős csoport. Már megvolt a SIXBRICKS, a MyStoryLight és az Érzékenyítő Társast is sokan használták, mígnem felmerült, hogy a felsőoktatás, azon belül is a pedagógusképzés még meghódítatlan terület az inklúzió szempontjából!

Itt érkezik meg az Art Team. Gabriella, Judit és Viola (én magam) tehát az ELTE TÓK Vizuális Nevelési Tanszékének elemei, azon belül is Art Team-ként híresek. Gabriella, vizuális-kompetencia kutató, közösségi művész és egyben a tanszék vezetője, Judit, építész és én, multidiszciplináris művész, különlegesen egy húron pendülünk. Együtt oktatunk és alkotunk, egymásra támaszkodunk az egyetemi környezetben, fejlesztve közös kurzusainkat és diákjaink vizuális műveltségét, teamben tanítva, – nem mellesleg számtalan közösségi gerilla projektet bonyolítunk le a világ számos (de legalábbis számunkra a nemzetközi művészetpedagógiai közösségek segítségével elérhető) pontján.


Fekete-fehér kézi rajz. Hét személyt ábrázol karikatúra-szerűen, alattuk a személyek neve: Viola, PG, Vera, Judit, Kriszti, Györgyi, Sára. A projekt logói is szerepelnek színesben a képen

2. Fejezet - Kapcsolódási pontok


Miért is jó közeg a közös projektünknek a TÓK? Természetesen, mert

pedagógusok jövendő generációját tudjuk megszólítani, akik, mintha osztódással, terjesztik majd a befogadó közösség építésének termékenységét az általuk elért tanulók felé pályájuk során.

Fontos egybeesés, hogy hallgatói fórumainkon a diákok kezdeményezték a nyitást az egyre fontosabb és elfogadottabb alternatív megközelítések felé, speciális nevelési igények irányában megszerezhető tudásért. Ahogy az Egyesületnek is egyik legfőbb célja a szemléletformálás, az Egyetemen is erre építünk.

Olyan képzést nyújtunk a hallgatóknak, ahol a művészet, mint eszköz jelenik meg. Szerintünk a művészet az önismeret legszemélyesebb módja, nekünk pedig célunk, hogy okos, alkalmazkodó, színesen és szabadon gondolkodó, hozzáértő pedagógusokat bocsássunk ki a világba, ahol magabiztosan helytállnak majd a rájuk bízott gyerekek nevelésében.

A vizuális fejlesztés, a vizuális nyelvezet és gyakorlat kiváló terepe az inkluzív szemlélet testközelbe helyezésének és falak lebontásának.

Ám, mint ahogy azt tudjuk, minden gyerek más és más, az pedagógusoknak pedig képessé kell válniuk arra, hogyan lehet mindannyiukat optimálisan fejleszteni és integrálni a közösségbe. A nevelőnek elő kell segítenie egy kevert képességű csoport fejlődését. A leghatékonyabb módja annak, hogy a leendő pedagógusokat erre felkészítsük az, hogy önismeretre tanítjuk őket, színesítve az eszköztárunkat az Egyesület módszereivel is, és saját, kollaboratív toolkittel. Azzal pedig, hogy az Egyesület együtt tud működni az ELTE TÓK Vizuális Nevelési Tanszékének oktató-kutatóival, egyre több lehetőségünk van átvinni ezt a gyakorlatba.


3. Fejezet - Egy gyümölcsöző kapcsolat


Ma, egy év tervezés és első próbaszakaszunk után, az együttműködésünk első teljes tanévébe vágunk bele. Tavaly Györgyi és Sára már betette a lábát az egyetemi közegbe, velük együtt mindannyian kipróbáltuk magunkat az új szerepeinkben, fejlesztettük, amit kellett, és egyre nagyobbakat álmodunk. Stomfai Krisztina ötvösművész közreműködésével közel 100 hallgatót értünk el első egyetemi évükben. De hogyan is kezdődött mindez a gyakorlatban?

A 3612+IncbARTor minden, ahol az Egyesület által képviselt inkuzív szemlélet, közös módszerek mentén, a pedagógusképzősök vizuális programjaiban megjelenik. Beletartozik a SIXBRICKS, az Érzékenyítő Társas, a MyStoryLight, mind-mind egyetemi közegre szabva

olyan workshopok keretében, amiket arra fejlesztettünk, hogy felkészítse a hallgatókat a saját befogadó közösségük felépítésére.

Tehát, nemcsak arról kapnak a megszokottnál több, korszerű szakmai forrásból származó információt, hogy pontosan milyen lehet egy speciális igényű kisgyerekkel foglalkozni egy közoktatási környezetben vagy éppen azon túl, de olyan helyzeteket is megismernek, gyakorolnak, amelyek felvetik az inklúzió és a beilleszkedés kérdéseit. Mindezt minden esetben kíséri és facilitálja a vizuális nevelés alapján működő tanulás, hisz’ ebbe a számunkra mindennapos művészeti-alkotó közegbe ágyazódik be az inklúzióra nevelés. Együttműködésünkben LEGO kockákat is használunk eszközként, így a workshopokon a megszokott alkotótevékenységeink mellett és közben, természetesen mindig kerül sor építésre is!


egy-egy LEGO kockát fog, forgat, játszik vele.

4. Fejezet - Kutatás


Az első “pilot” év alatt belső és hallgatói visszajelzésekből egyértelműen kiderült, hogy az 3612+IncubARTor törekvései bírnak létjogosultsággal, igenis van szükség az inkluzív szemléletet a szokásosnál jobban hangsúlyozni. Úgyhogy amellett, hogy folyamatosan fejlesztjük a óraterveket és workshopokat, eldöntöttük, hogy

eljött az ideje annak is, hogy a projektet szakmai körben is híreszteljük, kapcsolódásokat keresve, további együttműködésekben reménykedve.

Ezen túl, elsősorban az Art Team-nek - tagjainak egyébként is lételeme a kutatás - az is egyértelművé vált, hogy értékelnünk, kutatnunk kell a saját és mások fejlődését a témában, nem utolsó sorban azért, hogy hosszú távon is mérni tudjuk a hatását és folyamatosan adaptálni gyorsan változó világunk igényeire szabva.

Az elmúlt években az IncubARTor csapat is sokat fejlesztette magát. Számos képzésben vettünk részt, legutoljára a Braille projektbe nyertünk betekintést, de a SIXBRICKS, az Érzékenyítő Társas és a MyStoryLight is terítékre került már. A képzések és az egyetemi gyakorlatok eredményeinek tükrében mi magunk is egyre tisztábban látjuk azokat a területeket, melyeket a vizuális nevelés eszközeivel érdemes fejleszteni, és ahol hatékony ez a megközelítés.


5. Fejezet - A trójai faló - avagy hogyan lopjuk be az inklúziót a köztudatba?


Miután a projekt első körvonalait már az ELTE TÓK-on, a Magyar Tudomány Ünnepe alkalmából rendezett konferencián bemutattuk, a hazai közeget a 6. Magyar Pedagógiai Konferencián szólítottuk meg, ahol rendhagyó módon, az 3612+IncubARTor működéséhez és módszereihez hűen, a közönséget bevonva, egy interakítv előadás keretében mutatkoztunk be, mint “Working Group”.

Legfontosabb, legrangosabb konferenciánk eddig az InSEA World Congress volt, amit a vizuális művészeti nevelők legnagyobb világszervezete, UNESCO partner, 2023-ban Törökországban, Canakkale-ban tartott meg az Onsekiz Mart Egyetem Képzőművészeti Karán. Az InSEA, vagyis International Society for Education Through Art, az Art Team mindennapjainak szerves része hosszú évek óta. Gabriella 2017 és 2023 között választott európai képviselői szerepet töltött be, ő és Viola (jómagam) az InSEA vizuális magazinjának, az IMAG-nek főszerkesztői teamjének tagjai 2020 óta, Judit pedig a lap egyik bírálója. Mindezek mellett önállóan és team-ben is rendszeresen publikálnak, és mivel a világjárvány óta ez volt az InSEA első nem-online konferenciája, persze, hogy ott volt a helyünk! És vittük magunkkal Györgyit és az 3612+IncubArtort is.

Egy hetet töltöttünk Cannakale-ban - ami nem mellesleg a történelmi Trója városa! - és reggeltől estig paneleken, workshopokon, keynoteokon figyeltünk és fogadtuk be a tengernyi szakmai inpulzust és padlizsánkrémet. És, természetesen, megtartottuk a 3612+IncubARTor első nemzetközi workshopját is, ahol összefoglaltuk az eddigi munkánkat, a terveinket és törekvéseinket, és sajátélmény átadásával a nemzetközi érdeklődőknek megmutattuk, hogyan is formáljuk meg ezeket módszereket a gyakorlatban. Ízelítőt adtunk a pedagógiát és a vizuális nevelést kutatók krémjének projektünk legjavából egy, a helyszín és a speciális közeg ihlette workshoppal.


Fekete-fehér kézi rajz. Balra a Tanítóképző Főiskola feliratú épület, középen a projekt logója, jobbra egy nagy épület, előtte török zászló leng

Mióta láttuk a trójai faló élethű mását Canakkale belvárosában, a Dardanellák partján, nem tudjuk elengedni a hasonlatot, miszerint

mi is úgy gurítottuk be az egyetemre az inklúziót, ahogy ez az eredetivel is történt,

– még szerencse, hogy esetünkben nem ütköztünk ellenállásba, nem kellett semmiféle erőszakot alkalmazni és senki eszén sem túljárni!


Fekete-fehér kézi rajz. Sok vonalból áll, egy falovat ábrázol

6. Fejezet - Hogyan tovább?

Az egyetemi év első heteiben vagyunk tehát most. A 3612+IncubARTor egyre több diákhoz fog eljutni, színesebb workshopokkal, még nyitottabb szemlélettel. De ezen kívül is vannak álmaink a projekt lehetőségeivel kapcsolatban: elvisszük Mariborba egy kifejezetten az inklúzióval foglalkozó konferenciára, kipróbáljuk Csehországban és Angiálban is. És még mennyi kaland vár ránk!

Kövessétek szeretettel és figyelemmel a blogot fejleményekért, olvassátok a már megjelent cikkeinket és várjátok a még készülőket!


A projekt promóciós filmjét itt nézhetitek meg:





Comments


bottom of page