top of page

BLOG

Koncert kerekesszékesként: persze, miért ne?


A cikk szerzője, Kovács Alexa fiatal szemüveges hölgy, aki kerekesszékben ül, ölében egy kis fehér kutyát tart

Vendégszerzőnk, Kovács Alexa írása


Kinek mi jut eszébe először, ha azt mondom: nyár? Fesztiválok, nyaralások, tábortűz melletti csillagnézések?


Tegye fel a kezét, akinek a nyár hozzám hasonlóan nem telhet el koncert nélkül! No de, kerekesszékkel koncertezni?


NÉVJEGY

Kovács Alexa

Diplomás szociálpedagógus vagyok, egy évtizede K. A. Hikari néven vezetem az Írásaim tárháza könyves blogot. Nyitott és közvetlen személyiség vagyok, igyekszem kihozni az élet adta lehetőségekből a lehető legtöbbet.


A zene híddá válhat


Te hogyan jársz koncertre? Kinézed az előadást, megveszed a jegyet, aztán izgatottan számolod vissza a napokat? Átérzem, nálam is ugyanez a helyzet, egyetlen lényeges különbséggel.

Nekem ugyanis be kell iktatnom egy plusz lépést a jegyvásárlás és a várakozás közé. Ez pedig az előre érdeklődés arról, hogy kerekesszékes számára akadálymentes-e a koncerthelyszín.

Ilyenkor három választ kaphatok: 1. sajnos nem, 2. természetesen igen és végül a 3., a „kedvencem”: igen, csak van három lépcső a főbejárat előtt. Szerencsém van, hogy az évek alatt csak a második és a harmadik verzióban volt részem.

Az egyik legelső koncertélményem egy Vad Fruttik koncert volt Debrecenben, ahol a helyszín szerencsére teljesen akadálymentes volt, sehol egy lépcső vagy küszöb, és amikor megnézték a jegyemet, mondták, hogy igyekezzek a kordonhoz közel helyet találni magamnak. Helyem az éppenséggel lett, de az élményem nem lett túl jó: maga az alapterület nem volt túl nagy, és minden oldalról idegen emberek vettek körül. Néhány szám után nyilvánvalóvá vált, hogy

az, hogy a kerekesszék miatt kábé a két lábon járó emberek csípőjéig érek egy koncerten, nagy hátrány. Nekem jöttek, borult sör az ölembe, és igen, nyilvánvalóan a kilátást is kitakarták.

Megtehettem volna, hogy kissé előrébb furakszom, de se kedvem, se bátorságom nem volt hozzá.

Aztán pár évvel később részt vettem egy Margaret Island koncerten is, ami sokkal-sokkal pozitívabb élményként maradt meg bennem. Utólag gondolkodtam csak el azon, vajon miért volt így, és azt hiszem, főleg amiatt, mert Lábas Vikiék a Vidor fesztivál részeként léptek fel a Nagyszínpadon, így szabadtéri volt az egész esemény. Korán odaértem, hogy jó helyem legyen. Giganagy mázlim lett, mert közvetlenül a színpad előtt voltam végig, és hiába volt tömeg körülöttem, egyáltalán nem éreztem fullasztónak és zsúfoltnak, pedig koncert előtt fél órával már esélytelen volt kimenni az első sorból, annyi ember szerette volna élőben hallani a koncertet. De valahogy a másfél óra alatt mégsem taposták le egymás lábát, nem tülekedtek a másik aurájába, sőt! Simán összemosolyogtam a mellettem álló, totál idegen emberekkel a kedvenc számaim refrénjeinél.

Látsz egy kerekesszékest az egyik kedvenc előadód koncertjén? Szuper! Mosolyogj rá, és élvezzétek közösen a zene élményét! Ha úgy látod, nem a tömegben van, hanem külön kialakított „roki-helyen”, akkor viszont szépen kérlek, ne akarj mindenáron odatolakodni. Ezek általában úgy vannak kialakítva, hogy ülő magasságból kényelmesen látni lehessen a színpadot, ugyanakkor külön szék ritkán van, hiszen mi "visszük magunkkal".


Alexa és a zenekar három tagja a koncert után mosolyognakber
A Margaret Island koncert után

Az utóbbi éveim egyik legpozitívabb élménye az Esti Kornél koncert(ek)hez köthető. Nagyon szeretem a bandát, de a debreceni koncertjükre egyszerűen nem akaródzott elmenni a helyszínen szerzett korábbi rossz tapasztalatok miatt. Így nagyon megörültem, amikor láttam, hogy jönnek Nyíregyházára is, viszont a helyszínt nem ismertem, úgyhogy kezdődhetett a telefonálgatás.

A klub tulajdonosa megnyugtatott, hogy bár a főbejáratnál is van lépcső, meg a színpad előtti térre is lépcső vezet, de hívjam fel egy nappal korábban és megoldjuk. Így is történt, segítettek a bejutásnál, utána viszont

kissé bajban voltam: hol foglaljak helyet, ahol nem is vagyok útban, de látok is?

Szerencsére a klub tulajdonosa gyorsan átlátta a helyzetet, és néhány perc alatt felszabadított nekem egy helyet egy „beugróban”, ahonnan tökéletes rálátásom nyílt a színpadra, és egy kétszemélyes kanapéval le is tudta zárni, így nem vált zsúfolttá. Így lett egy saját „roki helyem”. Tavaly, illetve idén is onnan néztem végig a koncertet, ami mindkét alkalommal hatalmas élmény, napokig tartó boldogság volt számomra.


Alexa középen, kerekesszékben ül mosolyogva, körülötte a zenekar tagjai állnak
Az idei Esti Kornél koncert után

Szóval így megy ez: tervezéssel, szervezéssel, tapasztalat- és élménygyűjtéssel. Valóban nem mindig egyszerű és nem gördülékeny, mégis minden pillanata megéri. Járjatok koncertre két lábon, vagy gurulva, egyedül vagy barátokkal, szabadtérre vagy klubokba, teljesen mindegy. Csak élvezzétek a zenét és hagyjátok, hogy megpengesse a szívetek húrjait!


Kultúra, kultúra, hogy jussak el oda?


Nem csupán koncertre, hanem musicalekre is nagyon szívesen járok. A legnagyobb különbséget talán az jelenti, hogy színházi előadás esetén nem feltétlenül kell telefonálgatnom, bár inkább nem hagyom ki ezt a lépést, jobb biztosra menni.

Saját tapasztalatom az, hogy a színházak jobban fel vannak készülve. A budapesti Vígszínházban a Pál utcai fiúkat néztem meg néhány évvel ezelőtt, és nagyon pozitív volt számomra a színház akadálymentessége (még külön mozgássérült-mosdó is volt!), valamint a szervezők segítőkészsége is.

A Pesti Színháznál is hasonló tapasztalataim voltak. Az elején kissé elbizonytalanodtam, mert a színházba belépve jó néhány lépcsővel találtam szembe magam, amire nem igazán számítottam. De hamar megoldódott ez is: néhány kérdés után jött egy hölgy, aki beüzemelte az úgynevezett lépcsőliftet. (Az már külön cikket érdemelne, hogy ezáltal milyen látványosság lettem, és az emberek hogy álltak meg bambulni! Tény, ami tény, valóban nem sokan és nem sokszor láthatnak ilyen szerkezetet működés közben. Magam is megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt, hogy az ott dolgozók tudták, hogyan kell beüzemelni, ugyanis másutt megesett már velem, hogy szükségem lett volna ilyen szerkezetre, de az illetékesek azt sem tudták, hol a kulcsa…)

Vannak olyan események az ember életében, amelyek kapcsán csak visszatekintve mondja azt: „kár lett volna kihagyni”. Nálam a koncertek és a színházi előadások mindenképp ilyenek.

Ha pedig ezzel a cikkel legalább néhány embernek meghoztam a kedvét valamilyen programhoz, máris megérte megírni!

Comments


bottom of page