Mesét Postán?


Ez most Meseposta promóciónak fog hatni, és megeshet, hogy valóban lesz promóciós hatása, de szívemre teszem a kezem, s úgy mondom, hogy ezek most a vegytiszta igaz gondolataim a Mesepostáról, és arról, hogy miért jó ez az egész, és hogy egyáltalán miért született meg.

Természetesen erről is a covid tehet. Mi más? A covidnak köszönhetik felemelkedésüket a vakcinakifejlesztők, a maszk-szabók, és a mesepostások is.


Évek óta mesélek sima és fordított gyerekeknek, meg sima és fordított gyerekeknek együtt. És ilyenkor nem csak mesélünk, hanem játszunk, éneklünk, zenebonálunk, hülyéskedünk, rohangálunk, lenyugszunk, dumálunk. A Boldizsár Ildikótól tanult alkotó-fejlesztő Metamorphoses meseterápia módszerére támaszkodva kísérletezem azzal, hogy kinek, hol mi az a mese és játék, ami örömet okoz és segít.

A mindebből származó sok örömtől lettem most megfosztva a covid miatt. Az online dolgokat sajnos igazán utálom. Nem látom magam, ahogy zoomon meseterápiázom, tudom, hogy lehetséges, de nekem minden porcikám tiltakozott a gondolat ellen.

Viszont Lotti barátnőm Kalandor levelének ihletésére összeállt a fejemben, hogy miként is fogom a meséket és a játékokat csakazért is célba juttatni. Mindeközben sült és főtt bennem a Kiss Virág tartotta őszi művészetpedagógia képzés összes ihlete is, és teljesen kivoltam, hogy hogy fogom mindezt kamatoztatni,


így gyerekek híján. Hát azt is mind beleszőttem azon melegében.



Ezek voltak az önző indíttatásaim, nem tudtam mit kezdeni a bennem dúló kreativitással és mesélhetnékkel.

A saját gyerekeimmel sose ugyanaz. Melyik pék állna még neki otthon kenyeret sütni? Naugye. Viszont tudtam, hogy ha sütök egy kenyeret és elhozom a boltból, az nekünk is jó lesz. Mert a nyavalyás gyerekek jobban szeretik a kinderpingit, mint édesanyjuk almáspitéjét. És ha levélben üzened meg nekik, hogy hajtogassanak hajót, akkor csillogó szemmel megcsinálják, ha meg csak úgy odaveted nekik - mikor elnyavvantják magukat, hogy unatkoznak - hogy “eriggy, hajtogass hajót!”, akkor a magukat a földre vetve kérik ki maguknak azt a hülyeséget, amit javasoltál.


Faramuci a világ manapság, így hát ahelyett, hogy meséltem volna a saját gyerekeimnek és játszottam volna velük, küldtem postán mesét 400 másik gyereknek is.

És az van, hogy pontosan ez az, amit küldeni akartam a többi otthon sínylődő, unatkozó, hisztiző, mókuskereket pedálozó, kishajót hajtogatni nem akaró sima és fordított anyának, apának és gyereknek, egy löketet, egy ihletet a közös játékhoz. Én teljesen tudom, hogy milyen nehéz saját magunkat és a saját gyerekeinket rávenni bármi kerek egész értelmes otthoni tevékenységre. Vagyis biztos valakinek könnyű, akkor most nem hozzájuk beszélek. Konkrétan minden unalmas és baromság, amit javasolok, hogy csináljunk. És akkor még van itthon egy Jancsink is, aki magától az égegyadta világon semmit nem tud csinálni, és türelmesen unatkozza végig a napjait, csendes és örök lelkiismeretfurdalást okozva ezzel nekem. Vagyis ezt én okozom magamnak, ő sose tenne ilyet, de attól még van.


Szóval a Mesepostát magunknak is küldtem, mert hiába tudták, hogy én küldtem, így levélben mégis minden varázslatosabb és izgalmasabb és csillogóbb és követni valóbb volt. Már akinek, mert egyes nagyon nagykorú 10 évesek szerint az egész egy dedós hülyeség, és miért nem olyat találtam ki, ami neki is jó. (amúgy neki is jó lehetett volna, ha akarja, de nem akarta, mert egy igazi lázadó 10(!!!) éves, de ha nem tudta volna, hogy én küldöm, lehet, hogy kevésbé lázad.) Nem baj, legalább a két szélső gyerekem, egy sima 7 és egy fordított 12 éves plusz mi, a szüleik jól szórakoztunk. Úgy éreztük magunkat a végére, ahogy elképzeltem, hogy fogjuk. Mert kaptunk (magamtól, oké, de ez majdnem mindegy volt) egy délutánt amikor együtt játszottunk,nevetgéltünk, és meséltünk egy kis picike tűz körül, és hogy ezt miért nem csináljuk amúgy, azt nem tudom, de jó lenne máskor is. Ez csak az inspiráció kéne, hogy legyen, hogy hé, ez jó, ez legyen gyakrabban.



Kicsit olyan ez az egész varázsolódjunk el és játsszunk együtt a gyerekekkel, mint rávenni magunkat arra, hogy elmenjünk futni. Ha rávettük magunkat, tök jó, és mindenki jobban érzi magát utána, de ki fog segíteni rávenni magunkat?

Na erre jó a Meseposta, hogy rávesz, beleránt, belehúz a játékba, észre se veszed, és boldogabban jössz ki belőle, mint ahogy belementél.

És nagyon igyekeztem azon, hogy olyan játékok legyenek benne, amit akár egy (súlyosan) halmozottan sérült gyerek is tud játszani a maga módján, ha segítünk neki. Nyilván nem az a cél, hogy mindent feladat iszonyú könnyű legyen, hogy nekik is menjen.

Nekik az a lényeg, hogy be legyenek vonva, hogy a történések részei legyenek, ne legyenek kitolva a szélére, míg a többiek szórakoznak, hogy akár jelképesen is, de ugyanaz történjen velük, mint a többiekkel. Ez az inklúzió.

Az én sima gyerekeim igazából sose veszik be a Jancsit a játékba, mert iszonyat nehéz őt bevenni. Semmit se tud magától, nem látja jól, nem tud odamenni, iszonyú lassan nyúl oda, aztán leejti, amit odaadtál neki, és nem tud beszélni. Melyik gyereknek van ehhez türelme két percnél tovább? Én szoktam, ha van időm, azon buzgólkodni, hogy ő is valahogy egy-egy tevékenység része legyen. Nem kell neki ehhez sok, csak én vagyok egyre fáradtabb és ő egyre nehezebb. Amitől van egy ilyen akadályozottság az egészben.

Viszont majd kiugrik a bőréből a legkisebb felé irányuló gesztustól is. Kiugrik a kocsijából örömében, ha benne lehet a játékban a segítségemmel. Hát a Mesepostát úgy csináltam meg, minél könnyebben bevegyék őt is a többiek. Jeles ünnepnapokon előrukkolok valami DIY társassal vagy mesekönyvvel is ez ügyben, kellenek külső dolgok, amik segítenek, nem lehetek mindig én a katalizátor. Persze így is én vagyok, de legalább kihelyezem, egy levélbe vagy könyvbe. Más lesz. És nagyon kell ez, mert az az öröm, ami ilyenkor belőle jön, örömet szül és lendületet bennem is, az pedig mint tudjuk gyümölcsöző mindenki másra nézve is, ha az anyuka örül. Varázslatos körforgás. Majdhogynem világbéke. A többiek meg megtanulják, hogy őt is be kell várni, be kell venni.



És nagyon de nagyon boldog vagyok, ha más családoknak is segíthetünk ezzel. Ha máshol is gyerekek hagyják abba az unatkozva fetrengést, a telefonnyomkodást, a mosogató anyukájuk mellett való kézrágcsálást és unatkozást. Ha máshol is anyukák és apukák érzik magukat boldognak attól, hogy sikerült a sima és/vagy fordított gyerekeikkel együtt játszaniuk.

Nem beszélve arról, hogy borítékokat nyitogatni őrületesen izgalmas élmény, csillivilli izéket kapni postán sokkal izgibb, mint kikunyerálni a boltban, és a fahéjas alma is nagyságrendekkel ízletesebb, ha postán jött a fahéj.


Mindezek mellett a a fent elmondott előnyök mellett, a Meseposta egy igazi homemade kézműves dolog. Nagymamák, gyerekek, anyukák csomagolták a saját kezeikkel, szívükben igazi örömmel, hogy örömet fognak okozni. Valóságos manógyárrá alakult az otthonunk. A szobában térdig ért pl. a boríték, a színes pötty, a tasakos só és a madártoll. (Ezúton is elnézést kérünk mindenkitől, akiknek ilyen kézműves módon összekevertük a borítékjait és leveleit. Akivel ilyen történik, jelezze, és azonnal megoldjuk!)



Nagy köszönetet szeretnénk még mondani az ERFO nyomdának. Millió köszönet a zuglói Papírplacc Andinak a szívből jövő beszerzési segítséget. És köszönöm mindenkinek, aki segített csomagolni, ragasztani, címezni.



Nektek pedig köszönjük, ha Mesepostáért cserébe adakoztok nekünk, és támogatjátok a munkánkat. Win-win! de tényleg!

Ennek alátámasztására álljon itt néhány olyan visszajelzés, amiktől tényleg, és nem túlzok, elsírtam magam, mert olyan jó, hogy mások is örülnek, meg olyan jó, hogy jót csináltunk, ami működik, és milyen jó, hogy azt dolgozhatjuk, amit:


“Imádjuk a mesepostát!! Irtóra élvezik a gyerekek. De én is... Végül egész csoporttal csináljuk, fordítgatom a szöveget, az illusztrációkat megmutatom nekik..ma az volt az egyöntetű reakció, hogy "WOOOOW!" “
“Fantasztikus volt! F. egy ovis társával csinálta végig, nagyon élvezték, én totál meg vagyok lepve az okosságukon és kreativitásukon, amit ez a kaland maximálisan kihozott belőlük! És mindannyian alig várjuk a folytatást! Köszönjük, Meseposta! :) ”
“Egyszerűen fantasztikus a Meseposta!!! Annyira szép és annyira szuperül van kitalálva!”

Ma megkaptuk a Mesepostát. Az első boríték bearanyozta a ma délutánunkat. Nagyon király az egész ötlet! Én a színes pöttyös borítékok kinyitogatását élveztem a legjobban, a gyerekek a feladatokat. Már nagyon várják a jövő hetet, amikor kinyitjuk a 2. számú borítékot.
“El sem tudom mondani mennyire széppé varázsolta a mesecsomag a hideg, nyálas, szürke sábesz délutánt. A tüzet H. kérésére meghagytuk estig, hogy meg tudjuk gyújtani és lefényképezzük nektek. M.-nek ez volt élete legjobb napja. G is készített halacskát és rókát úsztatott a hajóján a kádban. Aztán jó amerikai módra marshmelowt sütögettek a tűznél. Nagyon hálás vagyok, hogy ilyen messzire eljutott a mese. “
“Ennyi jóságot, szépséget, odafigyelést, gyerekismeretet és szeretetet bezárni egy nagy borítékba.... hát szívszaggatóan szép.”


Ha szeretnétek rendelni, már semmi sem tarthat vissza! Meseposta rendelés itt! :D



BLOG

Egyesület az Inklúzióért

Székhely: 1136 Budapest, Balzac u. 21.

Adószám: 18904693-1-41

Bankszámlaszám: Magnet Bank 16200010-10109849 

Közhasznú egyesület vagyunk.

© 2019-2021 Egyesület az Inklúzióért. Minden jog fenntartva.

Beszámolók  '17  '18  '19