Selejt? Nálunk olyan nincs!

Bemutatunk egy megváltozott munkaképességű felnőtteket foglalkoztató műhelyt. Az összeszerelő csapat vezetője nagyon szereti a „fiatalokat”, imád velük együtt dolgozni és róluk beszélni. A csapat tagja előző interjúnk szereplője, Gergő is, az ő beilleszkedéséről is szó esik.


Összefogás az Egyenlő esélyekért Nonprofit Közhasznú Kft.

A csömöri központot Szekeres Erzsébet halmozottan fogyatékos fia ellátása kapcsán kezdte el szervezni közel 40 éve. A központot két szervezet működteti. Az Egyenlő esélyekért! Alapítvány közhasznú szervezetként 2000 óta foglalkozik fogyatékos felnőttek ellátásával a 110 fős bentlakásos, ápoló-gondozó otthonban, valamint az 50 férőhelyes nappali ellátást, illetve egyéni és csoportos fejlesztő foglalkozásokat biztosító részlegen.


Az Összefogás az Egyenlő esélyekért Nonprofit Közhasznú Kft. pedig akkreditált foglalkoztatóként megváltozott munkaképességű személyek részére biztosít rehabilitációs foglalkoztatást. Jelenleg Csömörön 20 csoportban, országszerte pedig további 12 telephelyen összesen több mint 500 főt foglalkoztatnak, túlnyomó részüket napi négy órában.


Kép: Borza Ágnes mosolyog
Borza Ágnes

Névjegy: BORZA ÁGNES

Ági a Gyógypedagógiai Főiskolára készült, de máshogy alakult az élete. Gyerekgondozói végzettséggel először halmozottan sérült fiatalokkal foglalkozott, majd audiológusként dolgozott több évtizeden át. Aztán a saját egészségügyi problémája miatt új, a lakhelyéhez közeli munkahelyet keresve talált rá a csömöri központra és a „fiatalok” között új életet kezdett az Összefogás Kft.-nél csoportvezetőként. 16 éve nap mint nap örömmel megy a műhelybe a csapatához, akiket gyerekeiként szeret és nevel is. A fiatalok szülei, köztük előző interjúalanyunk is tyúkanyóként jellemzik.



Hogy mutatnád be a műhelyt és a csapatodat?

Az összeszerelő csapatban, hivatalosan a 104-es műhelyben 15-en vagyunk jelenleg, különböző képességekkel és lehetőségekkel. Vannak a fiatalok között bentlakók, de többségük bejárós. Sokan messziről, vonattal jönnek, akár két órát is utaznak idáig. Csodálatosak a csapattagok, szeretnek dolgozni, örülnek, ha van munka és tudnak teljesíteni. Nagyon büszkék a munkájukra, én meg leginkább rájuk. Szerintem mindegyikőnknek megdobban a szíve, ha például egy általunk korábban összeszerelt hintát látunk valamelyik áruház polcán.

Kép: a műhely csapata csoportképen a műhelyben
A Csapat

Általában napi 4 órában foglalkoztatjuk őket, reggel 8-tól, esetleg 9-től. A legtöbb csapattag középsúlyos fogyatékossággal él, viszont teljesen mások az adottságaik. Van, aki csak az egyik kezét tudja használni, van, akit skizofréniával diagnosztizáltak és van két epilepsziával küzdő fiatalunk is. Náluk megfigyeltük, hogy gyakrabban rohamoztak reggel, ezért eltoltuk a munkakezdésüket. Ezzel az egyszerű lépéssel sikerült jelentősen csökkenteni a rohamok számát. Ha kipihenten érkeznek, jobban érzik magukat és jobban is tudnak összpontosítani.


Hogy hívod a munkatársaidat, ha nem a nevükön szólítod épp őket?

Ha magunk között vagyunk, szoktam mondani nekik, hogy „gyerekek”, de amúgy a fiatalok szót használom leginkább. A hivatalos kifejezések valahogy kevésbé jönnek a számra, hiszen nekem ők többet jelentenek, mint hogy azt mondjam: dolgozók, netán ellátottak.


Milyen típusú munkáitok vannak?

Nagyon sokáig játékok összeszerelésével foglalkoztunk, a legnagyobb kedvencünk a formaillesztő babajáték, a Csodakocka volt, de ezt sajnos már nem gyártják. A nagyobbaknak szóló játékok közül besegítünk a másik műhelyünkben készülő Gazdálkodj okosan! sorozat társasjátékainak összekészítésébe is: összehajtjuk a dobozt, a sok különböző kelléket és játékpénzt kiszámoljuk. Más áruk csomagolását is vállaljuk, például akciós termékeket címkézünk, függönycsipeszeket állítunk össze, vagy italporral töltött szívószálakat készítünk egybe és csomagolunk.

Van olyan feladatunk is, amit több műhelyben is, nagy tételben is végzünk: ez a pumpaszár-vágás. A célszerszámot, amit egy ügyes műszaki ember az intézményen belül készített, a műhelyvezetők állítják be, aztán készülhetnek szakmányban a piperecikkek adagolását megkönnyítő, flakonba való pumpák.

Mindenkinek testre szabott feladata van és minden mozzanat fontos: van, aki csokorba szedi a szárakat és átnyújtja a vágónak, van, aki a gépet kezeli és van, aki dobozba teszi az elkészült darabokat, esetleg számol vagy lezárja a dobozokat. Mindenki hasznosnak érzi magát!
Kép: számkártyák összegumizva halomban és tornyokban az asztalon, valaki épp összegumiz egy csomagot
Kártyacsomagok összeállítása

Mi történik, amikor újabb munka érkezik?

Először próbamunkát kapunk. Ilyenkor összeülünk a csoportvezetőkkel és mintát készítünk. Kitaláljuk, melyik csapat tudná a leghatékonyabban elvégezni a feladatot és milyen lépésekben. Épp most készült pár mintadarab gumis kartonmappából, füzettartó tokból. Ehhez meg kell hajtani a papírt, méretre kell vágni a gumit és egy szerszám segítségével alumíniumkapoccsal rögzíteni.


Hogyan „találnak meg” benneteket a különböző munkák?

Egyes cégek közvetlenül keresnek meg minket, például kerámiaműhelyünkben designer tárgyak is készülnek. Emellett a kft. cégvezetője, Halmai Krisztina Diana és a termelésirányító kolléganője is sokat tesz azért, hogy minden műhelynek legyen elegendő feladata, aktívan keresik a lehetőségeket. A COVID miatt több eddigi munkánk is megszűnt, reméljük, hamarosan lesznek újabb kihívások, amelyeknek megfelelhetünk. Mert az biztos, hogy megfelelünk. Szoktam mondani a fiataloknak, hogy jó csapat vagyunk, ügyesek vagyunk, minden munkának örülünk, mindent megoldunk, méghozzá jól!

Kép: a műhelyben a csapat tagjai asztalnál ülnek, leőttük alacosny falú kék dobozok, azokból veszik ki a tárgyakat, amikkel dolgoznak
Munka közben

A minőséget tekintve mi az elvárás? Mennyi lehet a selejtarány?

Selejt? Nálunk olyan nincs! Itt ugyanolyan munka folyik, mint egy átlagos munkahelyen. A fiatalok a munkájukért fizetést kapnak, ezért fontos, hogy jól és hibátlanul dolgozzunk. A feladatok az adottságokhoz igazodnak, de a követelmény nem kevesebb, mint a jó végeredmény. Iparkodunk nagyon, ezért lehet, hogy nálunk még kevesebb is a hiba, mint a „kinti” világban.

Hibás áru nem hagyja el a műhelyünket. Tudják, hogy az én nevemet kell ráírni a végén a dobozra, én vállalom a felelősséget a munkáért, de szoktam mondani nekik, hogy büszke vagyok rájuk, mert soha nem voltam még az irodán azért, mert rosszat csináltunk.

Amit kiadunk a kezünk közül, az jó és erre büszkék vagyunk! Meg is szoktuk ünnepelni, amikor lezárunk egy feladatot, megtapsoljuk magunkat.

Milyen gyakran bővül a csapatotok?

Az érdeklődők a vezetőnőnél jelentkeznek és általában a szüleikkel együtt jönnek „terepszemlére”. Körülnéznek az összes műhelyben, aztán megbeszélik otthon, hogy például a kerámia-, a szövő-, a gyertyaöntő vagy a seprűkészítő műhelybe jelentkeznek. Ha van hely, el is kezdhetik a beszokást, kipróbálhatják magukat. Én azt szoktam mondani, hogy az elején sok türelem kell, mert beletelhet akár fél évbe is, mire nemcsak a csapatot, hanem a feladatot is megszokja az új tag.

Nálunk szerencsére nagyon stabil a csapat. Aki itt kezd, itt is marad, sőt, olyan tagunk is van, aki egy másik csoportból kérte át magát. A létszámunk ideális, mindenkire tudok figyelni, és a 15 fiatal is számon tudja tartani egymást. Éppen ezért ritkán érkezik új tagunk. A legutóbb Gergő csatlakozott, de ennek is már lassan 4 éve.

Kép: a műhelyben páran ülnek, más áll és pumpaszárat készítenek különböző eszközökkel
Készül a pumpaszár

Hogyan illeszkedett be Gergő az összeszokott csapatba?

Gergő nagyon kedves „gyerek”. Először nem nagyon beszélt, ezért minden rezdülését figyeltem, hogy lássam, jól érzi-e magát, és kiderüljön, ha valami zavarja. Észrevettem például, hogy mindannyiszor összerezzent, ha a fémlábú székek megcsikordultak a kövezeten. Egyrészt szóltam a többieknek, hogy figyeljenek jobban a székekre, de tudtam, hogy teljesen nem tudjuk kiküszöbölni sem ezt, sem más munkazajt, ezért segítettem Gergőnek, hogy ezeket könnyebben megszokhassa. „Tréningeztünk” kicsit. Minden nagyobb zajnál a nyugodt magatartásommal jeleztem neki, hogy ez természetes, nincs semmi gond. Mivel hiszek az érintésben, néha-néha megérintettem a vállát ilyenkor, hogy biztonságban érezze magát. Pár hónap alatt megszokta a műhelyzajt és már nem kapja fel a fejét.


Mivel Gergő inkább csak kérdésekre válaszolt, magam mellé ültettem és munka közben beszélgettem vele. Egyik nap eljött a nagyija, hogy megnézze, hol dolgozik az unokája. Észrevettem, milyen bensőséges a kapcsolatuk, ezért utána gyakran beszélgettünk a nagyiról, mert róla szívesen mesélt. Aztán Szotyi, a kutyus került szóba. Így lett egyre nyitottabb, oldottabb Gergő a munkahelyen. Már barátkozik is, van egy társa, akivel gyakran viccelődnek.

Látszik Gergőn, hogy jó neki otthon, de itt is szeret lenni.

Békéből jön békébe, ami nagyon fontos a kiegyensúlyozottságához. Nagy dolog, ami vele történik nap mint nap: a munka nélkül csak ellenne valahol, így pedig egy aktív fiatal.

Mi a titka a jól működő csapatnak?

Akkor működik jól a csoport, ha mindenkinek testhez álló feladata van, akár többféle is. Például van, aki a munkája mellett időfelelős is: szívesen beállítja az óráját, ami kellemesen zenél, ha lejárt az idő, így nem feledkezünk bele túlságosan a munkába.

A hangulat is lényeges. A munka is akkor halad igazán, ha mindenki jól érzi benne magát. Mivel jól ismerem őket, már reggel látom, aznap hogy vannak. Ha valaki épp nincs annyira jól, akkor tudom, hogy mit kell tennem ahhoz, hogy végül neki is jó napja legyen. Ha gondterheltebb, feszültebb, csak rámosolygok, hogy „Nézd, én mosolygok. És te?” És neki is felderül az arca. Az is segít, hogy sokat énekelünk. A leggyakrabban népdalok hangzanak föl, de ha elfáradunk, akkor hallgatunk valami más zenét, és máris jó a kedvünk.

Nemcsak elfogadóak, hanem befogadóak is vagyunk. Ha az egyik csoportvezető szabadságra megy, a csapatát szétosztják. Mi örülünk az ideiglenesen hozzánk kerülőknek, mert az új impulzusok nekünk is jót tesznek. Ugyanígy az is izgalmas, amikor ők mennek más műhelybe az én szabadságom alatt.

Kép: a gyertyakészítő műhelybne, színes nagy gyertyák egy dobozban, valaki épp kivesz egyet
A gyertyakészítő műhelyben

Mit teszel nap mint nap azért, hogy összetartó maradjon a csapat?

Munka közben is rengeteget beszélünk, beszélgetünk, de a szünetben is végig ott vagyok velük. Nemcsak a vezetőjükként, hanem a munkatársukként, valamint kicsit a pótanyukájukként és életvezetési tanácsadóként vagyok jelen. Beszélgetünk például a tisztálkodásról, így kialakul bennük az elvárás és észreveszik a pozitív dolgokat, megjegyzik, ha valaki finom illatos aznap.

Az önbecsülésüket is szeretem erősíteni, mert igazán büszkék lehetnek magunkra és a munkájukra. Szoktam mondani, hogy húzzák ki magukat, legyenek büszkék, hogy jól dolgoznak, fontos feladatuk van. Mert minden munkafázis fontos a végeredmény szempontjából.

Évtizedekig dolgoztam az egészségügyben és megjegyeztem a főorvosunk mondását, miszerint a megbecsülésünk, a munkánk megítélése a takarító néninél kezdődik, mert a páciensek első benyomása az, hogy ragyog a rendelő!

A kiszámíthatóság és a nyugodt légkör kulcsfontosságú. Vannak olyan csoportszabályok, amiket gyakran szóban is elismétlünk, így mindenki betartja, nem felejti el. Ilyen például az, hogy szólnak, ha kimennek valamiért - akár csak egy új termékesdobozért - a műhelyből. Tudják, hogy ez nem azért van, hogy ellenőrizzem őket, hanem azért, hogy tudjam, hol vannak és eldönthessem, mikor kell utánuk menni, segíteni. Ugyanilyen szabály az is, hogy a munkaasztalnál nem eszünk. Mindenki szalvétát tesz maga elé az uzsonnaszünetben. Akinél épp nincs, annak a másik oszt egyet. Van, akinek a napi rutin része az is, hogy fölhív, amikor hazaért. Ez neki is, nekem is nagyon megnyugtató.


A csapattagok között van, aki jobban feltalálja magát, de olyan is, akinek elkel a segítség, például a tájékozódásban. Ilyenkor kiküldöm az egyiket a másikkal, hogy a nehezebben tájékozódó is megtalálja a mosdót és ne szorongjon, ha ki kell mennie. Gergőt például az önálló közlekedésre való átállás idején úgy támogattuk, hogy megkérdeztem a csoporttól, ki tud segíteni neki az Őrs vezér térig elmenni.


A csapatot kis ünnepségekkel is erősítjük. A névnapokat, születésnapokat közösen ünnepeljük. Olykor sütök valami finomságot és elosztjuk egymás között. Megszokták ezt, s előfordul, hogy ha ők hoznak pár kekszet vagy egy tábla csokit, akkor megkérnek, hogy osszam el igazságosan.

Kép: az asztal meleltt állnak a műhelyben a fiatalok, formaegyeztetős játékot állítanak össze, és csomagolják
Játékok összeállítása és csomagolása

Hogyan oldod meg a differenciálást a munkában?

Mindenkinek testre szabott feladatokat adok, és ezeket variálom is, ha már úgy látom, hogy valaki belefáradt, beleunt valamibe. Akinek segítségre van szüksége, annak segítek, hiszen nem cél, hogy erőn felüli dolgokat kérjek tőle. Az elvárások reálisak, a fiatalokban pedig ott van a küzdőszellem, tényleg nagyon igyekszenek.


Leggyakrabban csak biztatásból kell több és minden megy, mint a karikacsapás! Többen vannak, akik szívesen csinálják sokáig ugyanazt a feladatot, de időnként kell nekik egy-egy instrukció a folytatáshoz, hogy ne felejtsék el, mi a következő lépés. A szünet után például odaülök Gergő mellé és megerősítem pár mondattal, hogy tudod, csak adogasd, és már csinálja is ügyesen.

Nem hozhatok senkit olyan helyzetbe, hogy elbizonytalanodjon, vagy úgy érezze, hogy felesleges. Egymásnak is gyakran segítenek, nagyon jó csapatot alkotunk!

Hol találkozhatunk azokkal a termékekkel, amelyek nálatok készülnek?

A mi csapatunk más cégeknek végez bérmunkát, de az intézményen belül a műhelyek egy része eladásra is készít például kerámiákat, gyertyákat. Régen sokat jártunk vásárokba, a nagyobb munkahelyeken - főleg karácsony előtt - dolgozói vásárokon is részt vettünk. Ezek az alkalmak mára megritkultak, viszont helyben, a csömöri műhelyekben lehet vásárolni a termékekből. Érdemes előre egyeztetni az időpontot a kollégákkal. Várjuk az érdeklődőket!

BLOG