A gyermeked érzékenyebb az átlagnál bizonyos ingerekre (hangokra, illatokra, felületekre)? Ha telítődik, ideges lesz? Vagy épp fordítva? Nem elég neki a mozgás, a hang, a matatás? Olvasd el a tippeket, hátha nálatok is beválnak!
Két édesanya meséli el, náluk mi vált be, ők mit tesznek, hogy szenzoros gyermekeiknek – és az egész családnak – kerekebb legyen a világ.
Kezdjük az elején: mi a szenzorosság?
A szenzoros feldolgozási zavarban érintett személyek másképp érzékelik vagy dolgozzák fel az ingereket: túlzóan, vagy épp túl kevéssé reagálnak. Lehet, hogy zavarja őket egyes ingerek mennyisége vagy minősége és kerülik azokat, ha pedig telítődnek, idegesek lesznek; de az is lehet, hogy kevésnek találják és keresik az újabb és újabb ingereket.
NÉVJEGYEK
Makara-Pólya Kinga
Kinga friss munkatársunk, aki az önkénteskoordinációt segíti és gyerekprogramokat szervez az egyesületünknél. Ő maga, illetve a nagyobbik lánya is érintett, így bőven vannak szenzorossággal kapcsolatos tapasztalatai. A mindennapok praktikái közül megoszt velünk néhányat, témákba rendezve. Sőt, mivel vállalkozó anyaként textiltermékeket varr, érdemes megnézni a Barkácsanyu oldalát is, ahol megvásárolható darabokra éppúgy lecsaphatsz, mint egy barkácsolós délutánra, ahol magad készíthetsz el egy-egy hasznos tárgyat a gyermekednek!
„Ez a lista főleg az ingerkerülő gyerekekre/felnőttekre vonatkozik, és abszolút személyes tapasztalat alapján készült. Nem általános, nem is tudományos! Anyai...”
Váró Anna
Az Annával készült interjúnkban (Egy ikerpár, két univerzum) bemutattuk a családot, ahol két fiú nevelkedik, akik „szenzorosak”, bár különböző módon. Míg egyikük sok esetben inkább ingerkereső, másikuk jellemzően ingerkerülő. Az viszont mindkettejükre jellemző, hogy a túl sok inger szenzoros összeomláshoz (meltdown) vezet náluk.
„Rengeteg ötletet kapok innen-onnan. Nagyon hasznosnak tartom az online szülői közösségeket, például a Facebookon a Szenzoros gyerekek szüleinek segítő csoportját."
"Szemezgetni szoktam az ötletek közül, és ami megtetszik, azt kipróbálom, aztán meglátom hogy mi az, ami beválik nálunk.”
Ő-ismeret
Kinga: Sokat segít, ha jól kiismered a gyermeked szokásait, igényeit. Idő és odafigyelés kell hozzá, de ez később sokszorosan megtérül! Ha kiderítetted, mi borítja ki, mi esik nehezére stb., akkor tartsd tiszteletben és alkalmazkodj hozzá! Ő nem fog változtatni, legalábbis nem egykönnyen, úgyhogy jobb, ha megtanulod, mire figyelj!
- Ha zavarja a mintás zokni belső bolyha, keress egyszínűt, vagy fordítsd ki!
- Ha találtál olyan pólót, aminek végre kényelmes a nyaka, vegyél belőle többet! Ami pedig nem válik be, azt add el! Úgysem fogja felvenni!
- Az új cipőt ne add rá azonnal kültéren! Próbálgassa előbb a lakásban, hogy kiderüljön, valóban kényelmes-e. Könnyebb lesz jó áron továbbadni, mintha már utcán is járt volna benne!
- Ha nem bírja elviselni a címkéket, vágd ki a ruhákból!
Plusz tipp:
A legjobb, ha a gyermek környezetében az összes felnőtt is tud ezekről a szokásokról, aki körülötte megfordul (nagyszülő, bébiszitter, gyerekorvos, pedagógus).
Plusz tipp: Tanítsd meg neki, hogy hogyan tudja elmondani a számára fontos dolgokat! Marha nehéz, de újra és újra mondd el neki a „varázsmondatokat". Például, amikor csak visít, és rájössz, hogy amiatt, mert begyűrődött a zoknija, akkor miközben megigazítod, nyugodtan elmondhatod neki, mintha ő kérné: „Anya, kérlek, igazítsd meg a zoknim, mert kényelmetlen!” Lehet, hogy csak nagyon sokára, de egyszer vissza fogod hallani az ő szájából is, mert a valós példamondatok igenis megragadnak, és egy idő után magától is menni fog neki! ;)
Csend
Kinga: Minimális zajhatás! Nincs tv, rádió, zenélő játék - sem otthon, sem útközben, és főleg nem megyünk zajos, tömeges eseményekre. Hiába menők, és hiába élvezi a legtöbb gyerek a nagy nyüzsgést, engem és a szenzoros lányomat valószínűleg gyorsan telítené a sok inger. Tuti kiborulás lenne a vége, ha a vurstlival próbálkoznánk.
Plusz tipp: Hogy kevesebb zaj, hang jusson el a szenzoros gyermekhez, érdemes zajszűrős fejhallgatót vagy füldugót beszerezni (amit elvisel).
Anna: Zajszűrős fülvédője mindkét gyereknek van otthon. Amikor az egyikük üvölt, a másik jobban elviseli, ha kevésbé hallja.
Az egyik fiam az oviban is igényli időnként a „fülest”.
Kialakítottak az óvó nénik egy sarkot, ahová el tud vonulni, ha túl sok neki az inger.
TV?
Anna: Sokan mondják, hogy könnyebb lenne, ha néha beültetném a fiúkat a tv elé. Ezt még nem próbáltuk ki, és amíg lehet, nem is szeretném. Semmilyen képernyőt nem szeretnék még kínálni nekik. Egy kivétel van: a körömvágás. Ez csakis úgy lehetséges, ha lekötjük valamivel a figyelmét a fiúknak. Ilyenkor (és csakis ilyenkor) saját magukról (csakis saját magukról) nézhetnek minivideókat a telefonunkon, amiket mi vettünk fel. Ez a fajta képernyőzés megszokott dolog, mert a nagyikkal, vagy ha épp külföldön van, akkor apával videotelefonálni szoktunk.
Kuckó
Kinga: Legyen egy olyan helye, egy kuckó, vagy akár egy babzsák a sarokban, ahová elbújhat a gyerek, ha túl sok számára az inger! Itt valóban hagyd is békén, érezze, hogy ez az ő tere (főleg ha nincs saját szobája, mert például osztozik a testvérével)!
Mi közösen alkottuk meg ennek a „nyugikuckónak” a szabályait, ő rajzolta le és ragasztottuk ki a kuckó bejáratához.
Plusz tipp: egy indiánsátor vagy baldachin segít leválasztani egy kisebb helyet kuckónak.
Anna: Nálunk nagyon bevált alváshoz a hálózsák. Az ikrek már 4 évesek, de a megfelelő méretben a mai napig használják. Ez is kuckó-jellegű, biztonságot ad, körbeöleli őket, nem csúszik le – és így nem ébrednek amiatt, hogy esetleg fáznak. Amikor el volt törve az egyik fiam kulcscsontja, és le volt kötve a karja, megfigyeltem, hogy jobban aludt. Nyilván nem fogom gúzsba kötni, de a kellemes, ölelő bugyolálás hasonló előnyökkel jár. Nyáron is figyelek arra, hogy ha csak egy lepedővel is, de be legyenek takarva.
Illatok, szagok
Anna: Az egyik kisfiam az átlagosnál jóval érzékenyebb a szagokra, illatokra. Gyakran úgy érzi például, hogy „nem jó” a szaga a gyerekeknek az oviban. Ezért
visz magával egy illatos kendőt - ami nem más, mint egy textilzsebkendő pár csepp illóolajjal illatosítva -, és azt szagolgatja ilyenkor.
Rend és rendszerezés
Kinga: Tematizált játéktárolás és rendszeres szelektálás – ez a titka nálunk a rendnek. A rendetlenség és a túl sok játék is túl sok inger. A túl sok ruha/étel/hajgumi is túl sok választási lehetőséget takar! Időnként válogasd át a játékokat, és ami már egy ideje nem került elő, tedd el egy dobozba! Pár hónap múlva pedig lehet cserélni! Egyszerre 6-8 féle játék bőven elég!
Plusz tipp: Jól jön pár kosár vagy nagy doboz a játékok gyors és tematikus pakolásához. Így a gyerekek is tudnak segíteni a rendrakásban.
Napirend / Napi rutin
Kinga: Fontos a napi rutin, hogy legyen mihez igazodni! Ezt akár rajzos táblácskákkal is lehet segíteni! Juthat belőle az asztalhoz, a fürdőbe, vagy az előszobába is, mindenhol az ott jellemző tevékenységek sorrendjével. Az előszobában lehet egy éves naptár, ami évszakra lebontva mutatja, mikor mi a megfelelő ruházat.
Plusz tipp: Ne is legyen elérhető helyen a nem megfelelő öltözék! A kevesebb jobban elfogadható, a kedvenceknek nagy szerep jut. Ami bevált, azt visszük magunkkal mindenhová! Jön a kedvenc törölköző, pohár, szívószál, kiskanál, ruhák stb.
Nincs variálás, nincs gond!
Egy utazás is akkor tud gördülékenyebben menni, ha nem akarunk újítani mindenben!
Plusz tipp 2: A napirendet olyan aprósággal is jelezzük, hogy például estére a fényeket lejjebb vesszük, hogy ez az inger is segítsen hangolódni: nyugalom következik.
Matatás
Anna: Azt vettem észre, hogy mind a két fiam nagyon szeret matatni, szerelni, szétszedni, összerakni. Ezekből az ingerekből sosem elég! Több eszközünk is van, amivel szívesen pepecselnek:
- van bűvös kockánk, szeretik forgatni (nem baj, hogy „rendesen” nem tudják kirakni)
- matatófal: a férjem készített mindkét gyereknek egy-egy matatófalat mindenféle szuper kapcsolóval, gombbal
- nagy becsben tartjuk „a kiskocsit”, ez a kis gurulós kocsi tele van taktilis ingert adó, érdekes tapintású tárgyakkal, mint például rongy, szivacs, kefe.
Mozgás
Kinga: Sok mozgás! Minden nap! Sok fejlesztő foglalkozás elérhető, érdemes is elmenni, de a mindennapi mozgásigényt ez nem fedi le! Szerencsére kúszni, mászni, ugrálni, hintázni, egyensúlyozni bárhol és bármikor lehet! Ha nincs kert vagy annyira szörnyű az időjárás, a lakásban is kiváló akadálypályákat lehet építeni párnákból, kisasztalból, fotelből. Kicsit rumlis, de nagyon jó mozgási lehetőség!
Plusz tipp:
A felesleges energiát és érzelmeket pedig szuperül le lehet vezetni egy kis „keretezett őrjöngés” közben! Üsd-vágd, nem apád, itt egy „Méregzsák”!
Plusz tipp: Jó szolgálatot tesz az Ayres hinta, a Pikler háromszög, egy akár magunk összeállította mezítlábas ösvény (vagy egy Muffik szőnyeg), a matatós (vagy ún. fidget) játékok, vagy akár egy jó kis párnacsata. Sőt, a szenzorosságom ellenére néha nekem is jólesik egy pár percnyi, hangos zene melletti közös tánc a konyhában! ;)
Anna: Ha kimegyünk a játszótérre, vigyázni kell, hogy ne legyen túl sok gyerek, mert az túl sok ingert és konfliktuslehetőséget hordoz magában. Ezért minket nem riaszt a rossz idő, sőt! Imádom a fagyos, meg az esős napokat, mert akkor eleve kevesen vannak a játszón. Csak a miénk a tér, nem kell sorban állni sehol, nem kell megosztani senkivel a lapátot, nem néznek ránk furcsán. (Azért megyünk persze jó időben is!)
Természet
Kinga: Ami mindig beválik: menjetek ki a szabadba! Irány a zöld: a fák, a növények, a természet csendje! Ott minden adott, amire egy gyereknek szüksége van! Egészen meglepő, amikor a szobában szó szerint őrjöngő gyerekek megérkeznek a közeli ártéri erdőbe, és azonnal elmélyülten bogarászni kezdenek!
Plusz tipp: Ne maradjon otthon a neki megfelelő cserezokni, váltás ruha-cipő! Na, meg kell egy zacskó popsitörlő is – minden esetre. ;)
Plusz tipp: Ha rá kell venni valahogy őket a kimozdulásra, nálunk például beválik a szemétszedés mint motiváció. Van gyerekméretű kertészkesztyűnk, aminek gumírozott az egyik fele. Viszünk szemeteszsákot, és "kincseket" gyűjtünk.
Anna: Szeretünk kirándulni, ez az a program, amit négyesben is tudunk űzni és senkinek sem teher. A Duna-partot különösen szeretjük, de a közelünkben van egy izgalmas tanösvény is, most ez a kedvenc. Teknős sétány a neve és a dunakeszi Auchan mögött található tőzeglápon vezet át fahidakkal, hálós mászókával, mászófallal.
Öltözék
Kinga: Macera öltözni, amikor elindultok valahova? Igen, de motiválhat az, hogy ha már kint vagytok, annyival jobb minden! Gyerekkorom óta hordozom magammal azt a gondolatot, hogy „Nincs rossz idő, csak alkalmatlan öltözék!” És hogy ez mennyire igaz! Az egyik első dolgom volt, mikor már járni tudtak, hogy
saját magamnak is beszereztem egy gumicsizmát.
Tudod, milyen jó, mikor esőben tök üresek az utcák, és ti esőkabátban, esernyővel, gumicsizmában ugráltok pocsolyáról pocsolyára?! Aztán otthon mehet mindenki a meleg fürdővízbe alaposan átmelegedni! ;) Ugyanez a helyzet a hideg téli időszakban. A sínadrág és a meleg hótaposó, vízhatlan kesztyű neked is több kedvet ad majd egy közös hóban-dombról-leguruláshoz!
Anna: Nálunk különös helyzetben vannak a ruhacímkék. Nem kivágni kell, hanem morzsolgatja a fiam, ezért nem mindegy, hogy hova van bevarrva a ruhába vagy a játékba. Ha erre is figyelek a vásárlásnál, megtérül a befektetés, mert szeretni fogja az adott ruhát, amiben a megfelelő helyen van a morzsolgatható címke. A kedvenc plüssállatnak is nagy címkéje van.
Érzések
Kinga: Mindenkinek vannak érzelmei. Hadd mutassa ki ő is az érzéseit! Ne csitítsd azonnal, inkább hallgasd meg, mondd neki, hogy: „Itt vagyok, figyelek!” Néha elég csak a sírását végighallgatni, de hálás lesz azért is, ha megmutatod Neki, hogy tök jogos haragudni éppen rád, mert valamit nem engedtél meg neki.
Mutasd meg, hogy neked is vannak érzéseid, nevezd nevén őket! Beszélgess vele erről! Ér megmutatni, hogy te is ember vagy, és nem tökéletes! 😉 Szuper tanítás, amikor beismered előtte, ha hibáztál. Nem fog a fejedre nőni attól, ha beismered, elrontottál valamit, vagy elfáradtál és rosszul reagáltál. Ha ezt látja, megerősítést kap, hogy az ő érzései is jogosak!
Plusz tipp: játszhattok érzelmekkel foglalkozó társasjátékot pl. Érzelgők, olvashattok ilyen témájú könyveket, pl. a Gaston érzelmei sorozatból
Anna: Az érzelmek azonosítását és kezelését tanulniuk kell még a fiaimnak. Sokat szoktunk beszélni az érzésekről, szeretjük az érzelmekről szóló gyerekmeséket pl. a dühös polipról, vagy Hirtelenharagú Hugóról…
Használunk érzelemkártyákat is, illetve figyelek rá, hogy minél gyakrabban „kihangosítsam” az érzelmeket - az övékét és az enyémet is. Mondom, hogy „most nagyon örülök”, vagy „látom, hogy dühös vagy”. És nemcsak a magam megnyugtatására, magamban, hanem hangosan is ki szoktam mondani:
„A szeretet még akkor sem múlik el soha, ha épp dühösek vagyunk.”
Védd magad!
Anna: A meltdown-ok alatt sokszor nem tudok mást tenni, mint kárt menteni. Néha szó szerint. Vigyázok arra, hogy sem magukban, sem egymásban, sem bennem, sem a környezetben ne tegyenek kárt a fiúk, amíg tart ez a „magukon kívül levő” állapot. Van pár dolog, ami fizikailag segít nekem ezekben a helyzetekben:
- egy nagy pohár hideg víz, amit megihatok: van, hogy ennyi is elég ahhoz, hogy elviselhetőbbé váljon számomra a helyzet
- törhetetlen a szemüvegem: megnyugtató, hogy ha le is verik, vagy csak simán leesik, esetleg rálépnének, nem lesz baja
- zajszűrős fülvédő magunknak: nem vicc, egyszer kipróbáltam, és bevált. A meltdown alatt előfordul, hogy én is felveszem a fülest, különben sokkal nehezebben bírnám… Már a férjemnek is van!
- füldugó: most olvastam egy szülőtárstól, hogy a férje vezetés közben füldugót használ, hogy a hirtelen hangulatváltás esetén se zökkenjen ki, biztonságban megérkezzenek. Ezt feltétlenül ki fogjuk próbálni.
- üres papírdoboz: ez egy jolly joker, mindig van otthon néhány. Feszültséglevezetésre a legjobb! És nemcsak azért, mert amikor tombolnak a gyerekek, szétszaggathatják, hanem magam miatt is.
Furcsán hangozhat egy kívülálló számára, de
vannak olyan helyzetek, amikor én is csak úgy tudom levezetni a bennem felgyűlt feszültséget, ha egy jó nagyot bokszolok egy üres dobozba tehetetlenségemben.
Lelkileg sem könnyű ezeket az időszakokat elviselni, rajtuk túltenni magamat:
- ha van otthon másik felnőtt, akkor a saját „robbanásom” előtti pillanatokban szólok neki, hogy vegye át a stafétát és figyeljen egy kicsit: amint visszajelez, hogy rendben, kilépek a helyzetből, hogy meg tudjak nyugodni.
o becsukom az ajtót és kifújom magam
o veszek néhány nagy levegőt
o ha van rá lehetőség, elmegyek egyedül sétálni 10-20 percre
- ami mindig segít: ha újra és újra elmondom magamnak, hogy ezt a fiúk nem direkt csinálják, nem engem akarnak bosszantani, nem hisztiznek, nem a figyelmemre ácsingóznak, csak túl sok volt nekik a nap.
Kinga: Türelmesnek lenni a legnehezebb, főleg akkor, ha túlcsordultak az ingerek és jön a kiborulás! De a felismerés, hogy nem bosszantásból csinálja, hanem mert zavarta a túl sok inger, rengeteget segít!!!
- Érdemes egymást is figyelni: ha az egyik szülő már nem tud türelemmel jelen lenni, váltsuk egymást! Nem kell megszakadni mindenáron! Szólj a másiknak:
"Nekem ez most túl sok! Vedd át, kérlek!"
- A neurotipikus (átlagos fejlődésű) gyerekünkre is figyelni kell: néha neki is nehéz elviselni a kiborulásokat, de egyre jobban alkalmazkodik! Már jó érzékkel időben arrébb megy, ha robbanni készül a helyzet. Sőt, az óvodában már ő nyugtatja az óvó néniket, hogy “Majd megnyugszik, csak meg kell várni!”
- Tuti tipp: magnézium és sportolás ;) Ha már nagyon elfáradtál, menj edzeni! Vagy csak sétálj egy nagyot a gyerekek nélkül!
Ahogy nektek jó!
Kinga: Végül, a legeslegfontosabb tippem az, hogy ülj le mellé, hallgasd meg, ismerd meg, és alakítsátok ki közösen úgy az életeteket, ahogy nektek a legjobb! Nem számít, mi a megszokott, mi az „elvárás”! Ha nektek nem az a megfelelő, felesleges afelé törekedni!
