Vince, a sokoldalú

Állító-, köhögtető-, sót porlasztó, beszélő- és egyéb gépek, tablet, kerekesszék, platós bicikli, fürdődézsa… Ezek között a nem szokványos kellékek között él egy életvidám, okos, kreatív, tízéves kisfiú, aki egy ritka betegség miatt csak nagyon kevés izmát tudja mozgatni. Az előző interjúnkban az édesanyjával beszélgettünk, most pedig Vincét kérdeztük!


Ez a rendhagyó interjú több részletben, írásban és online felületen beszélgetve készült. Bár Vince nem beszél, nagyon változatos módokon fejezi ki magát, érdemes összeszámolni, hányféleképp kommunikál! A levélben küldött válaszai is szerepelnek a szövegben, így mindenki, aki előzetesen kérdést küldött neki a Facebookon, megtalálhatja rá a választ.


A Vince anyukájával, Karli Veronikával készült interjú itt olvasható.


Névjegy, avagy Vince bemutatkozik


Fotó: Sorok Péter

Úgy hívnak, hogy Németh Vince. A Mozgásjavító Általános Iskolába járok, második osztályba. Avaz programot használok a beszélgetéshez. Imádok időjárás-előrejelzést olvasni, szeretek gyerekhíradót hallgatni és Mancs őrjáratot nézni a tévében. Mostanában én rendelem házhoz a bevásárlást. Részt vettem az első országos gépírás-versenyen és dicséretet kaptam.



BESZÉLGETÉS SZÍNESEN


Vince nagyon lelkesen készült az interjúra, levélben előre megválaszolt sok-sok kérdést, a beszélgetés délelőttjén pedig az egész család a képernyő elé ült. A társalgásban „részt vett” még egy szereplő, az Avaz beszédprogram is.


Szia Vince! Örülök, hogy láthatlak és interjút készíthetek veled, köszönöm, hogy vállaltad!

Vince a beszédprogramja megosztott képernyőjén keresztül válaszol. A géphang fel is olvassa az üdvözlő szót. Itt látható a program felülete és a válasz:


Gratulálok a gépírás-versenyen elért eredményedhez! Ki segít neked a gépírás-tanulásban?

Vince az életében szerepet játszó személyek listájáról, ahol az emberek a rájuk jellemző frizurával szerepelnek, kiválasztja a megfelelőt:





Verka, az édesanyja hozzáteszi, hogy mivel Vince nem beszél, fontos az iskolai haladásához a képernyős kommunikáció és a biztos gépírás-tudás. Ezt Vince a Marczibányi téri Addetur iskolában, különórán tanulja. Csupa sokkal nagyobb, kilenc-tizedikes diákkal gyakorolt együtt, amíg a vírushelyzet engedte!


Hányan vagytok az iskolában az osztályodban?

9-10.


Kik a barátaid?

Hosszas nyomkodás következik, majd feltűnik a képernyőn szinte a teljes osztály kis képekkel, nevekkel, többen nem is férnek ki:


Mit szeretsz a legjobban az iskoládban?

Nagyon aranyos a tanár néni és a segítők.


Mi az, amit legutóbb tanultál, amire büszke vagy?

Megtanultam a 2-es, 3-as, 4-es szorzótáblát.


Az utóbbi egy évben csak nagyon keveset voltál bent személyesen is az iskolában. Hogy mesélnéd el, miért nem mehettél?









Úgy tudom, hogy március legelején pár napra újra belátogathattál. Mi volt a legizgalmasabb feladat, amit kaptál?

Vince hosszasan keresgél a képek között, majd kiírja:



Édesanyja segít pontosan érteni a mondanivalót. Elmeséli, hogy Vince nagyon szereti a kincskereső játékot, amikor eldugott tárgyakat kell megtalálnia. Ezért élvezte azt a feladatot is, amikor útvonalterveket kellett készíteniük, hogy az iskola zegzugos épületein belül hogyan jutnak el egyik helyszínről a másikig. A színek a lifteket jelölik.


Az útvonaltervet be kellett írnod a gépbe, vagy tényleg oda is kellett menni a megadott helyszínre?

Itt egy újabb kommunikációs lehetőséget vetünk be, megbeszéljük, hogy a „gépbe kellett írni” az 1-es lehetőség, az „oda is kellett menni” a 2-es. Érkezik a válasz:

2.


Hányadik emeletre kellett menned a lifttel?

Vince megint újabb közlési formát vet be, ezúttal nem begépeli a számot, hanem csettint:

Csett-csett-csett.


Érdekes lehetett. Úgy hallom, megkedveltél egy új asszisztenst, aki ügyesen segített neked. De most újra bezárt az iskola...

Még fel sem teszem a kérdést, Vince már nagyon mondana valamit, be is írja, hogy mire gondol. Először elmeséli, miben segített neki az új asszisztens, aztán folytatja:



és





Írásban válaszoltad nekem, hogy az iskolában a mozgásórán kívül az énekórát szereted. Mit csináltok énekórán?

Vince ismét meglep, mert énekelni kezd:

Lá-lá-lá-lá.


És mik a kedvenc zenéid, te mit szeretsz hallgatni?

Megint új módszer következik, Vince kilép a beszédprogramról. A fő képernyője így néz ki:

Ebből nagyon sok minden kiderül a kedvencekről, amikre vissza fogunk térni, de lássuk a kedvenc zenét, amit interjúalanyom a böngészőben gépelve mutat meg:






Jó pörgős zene! Láttam a képernyődön, hogy szeretsz UNO-kártyával játszani, de most inkább a kutyus érdekelne. Hogy hívják a kis kedvencedet és milyen fajta?

Azt hiszem, Vince kreatív válaszához nem is kell hozzátennem semmit:






A képekkel való történetmesélés fontos az iskolában is. Ha jól tudom, most tanultál meg egy verset, ennek a képi leírását meg tudod mutatni az olvasóknak?

Itt át kell váltanunk a másik tabletre, ugyanis Vincének kettő van: egy iskolai és egy otthoni, hogy a „munka” és a szabadidő, meg az annak eltöltésére szolgáló szoftverek ne keveredjenek. Nem nehéz kitalálni, melyik versről van szó, bár itt az elemek nem sorrendben állnak, hisz az iskolai „felelés” alkalmával kerülnek majd a helyükre…


Még kíváncsi lennék, mi a kedvenc ételed, mit szeretsz enni? Mivel szoktak meglepni a szülinapodon?

Vince először kitérő választ ad, de aztán elárulja, mi került a születésnapján az ünnepi asztalra:





aztán





Kérlek, meséld el, hogyan telik egy napod onnantól, hogy reggel felkelt anyukád!

Inhalálás, alkartámasz, reggeli, mama és papa hív (a nagyszülők – a szerk.), tanulás, ebéd, állítógép, kartréning, séta, sószoba, játék, vacsora, zuhany.


Mi az, ami tetszik az állapotodban?

Lehet szlalomozni a kerekesszékkel és egész nap nézelődhetem a tableten!


Mi az, ami nehéz vagy bosszantó?

Nincs olyan.


Mi a következő dolog, amit szeretnél önállóan megtanulni csinálni?

Önálló biciklizés.


Ha terveznél valamilyen csodakütyüt, ami megkönnyíti a napjaidat, mi lenne az?

Anya-lehívó eszköz estére.


Milyennek képzeled az életed 20 év múlva?

Pesten fogok lakni. Lesz egy kutyám. Lesz feleségem.


Nemrég részt vettél az Egyesület az Inklúzióért „pAd” projektjében, ahol két testvér lett a padtársad, velük leveleztél, beszélgettél, velük is megosztottad a mindennapjaidat. Erről egy jó kis videó is készült. Üzensz valamit nekik vagy az egyesületnek?

Vince kitalálja, hogy készít egy képeslapot, amit mostanában nagyon szeret akár saját maga által fotózott, vagy az interneten talált képek segítségével. Akkurátusan dolgozik, kiválasztja az alapot, a betűk színét, a szimbólumokat.


Amíg alkot, édesanyja elmeséli és meg is mutatja, mivel indult Vince képeslap-szenvedélye. Verka épp főzött, amikor a szomszéd helyiségben tabletező fiától üzenetet kapott, benne egy általa frissen, a teraszajtó üvegén át készített fotóval, amit gondosan átszerkesztett, kidíszített.

Íme az első képeslap:


Közben elkészült az üzenetnek szánt képeslap is:


Köszönjük a képeslapot! Tudom, hogy a sétákról is készül néha képeslap. Mi az a hely, amit nemrég fedeztetek fel?

Vince itt több élményét is szívesen megosztja, könnyíti a dolgát, hogy pár betű begépelése után a böngésző kiadja a lehetséges szavak között az általa keresett kifejezést is:


Most egy képet nagyít ki. Ez a Szél-hegyhez tartozó vasútállomás, ami akadálymentes és ezért Vince kifejezetten szeret le-fel sétálni ott és nézi a vonatokat, ami szintén az egyik kedves tevékenysége, főleg azóta, hogy az egyik németországi műtétjére vonattal utaztak.


Honnan vesztek új ötleteket, hogy hova kiránduljatok legközelebb?

Vince esténként egy pici sószobában játszik a szüleivel, kártyáznak, társasoznak és olvasnak, például a Brúnó-könyvsorozatból, amiből rögtön mutat is párat:










Érdekel, hogy hová mennél szívesen, ha majd a vírushelyzet megengedi?

Veszprém, mert mama-papa ott él és szeret. Verőce iskolás tábor, nyári tábor.


Én is ajánlanék neked egy jó helyet, egy hatalmas mezőt, ahol állatokat is láthatsz és kényelmesen végiggurulhatsz kerekesszékkel is, ez a Mocsárosdűlő.

Vince fellelkesül és miközben rákeres a helyre az interneten, számomra is érthetően ezt mondja:

Ma!


Erről eszünkbe jut a naptár, ahová Vince fontosnak tartja azonnal bejegyezni, hogy mikor jelenik majd meg ez az interjú. Íme:


Vince lázasan tervezi, mikor lehetne elmenni Mocsárosdűlőre, ezért elbúcsúzom.


Köszönöm szépen a beszélgetést!

Már érkezik is a kedves válasz:






RÁADÁS

A Vince édesanyjával készült interjú megjelenésekor lehetőséget adtunk olvasóinknak, hogy a Facebook-poszt alatt kérdéseket tegyenek fel Vincének. Itt látható, mi érdekelte különösen az olvasókat, természetesen a válasszal együtt.


Ha feltalálhatnál valamit, mi lenne az?





és



Szeretnél-e űrutazásban részt venni? Hová utaznál?

Nem szeretnék az űrbe utazni.


Ha énekelhetnél hangosan, melyik dalt énekelnéd el?

Ezt a számot énekelném el, ha tehetném: https://m.youtube.com/watch?v=pHZneOidj9A


Mit üzennél egy olyan gyereknek, aki még most van a műtétek előtt, amiken te már túl vagy?


Mit szeretsz az erdőben, miket szoktál figyelni, hallgatni? Melyik a kedvenc erdei utad?

Mindig új helyeket szeretek felfedezni, ahol még nem jártunk.


Kik a kedvenc hőseid, akár valódiak, akár mese/regény/filmhősök? És miért ők?


A RÁADÁS RÁADÁSA: időkapszula

Vince nagyon érdekes feladatot kapott a minap az iskolában- Le kellett rajzolnia egy tárgyat, amit beletenne egy időkapszulába, hogy 100 év múlva is láthassák az akkori második bések. Vince stílusosan egy képeslappal válaszolt. Egy olyan tárgy van rajta, ami segít neki abban, hogy megélhesse a mozgás szabadságát.

Add nekünk te is adód 1%-át!

Név: Egyesület az Inklúzióért

Adószám: 18904693-1-41