Advent és Hanuka egy napon kezdődik idén: november 28-án, vasárnap. Ahogy a spéci és a sima gyerekek között is így van, sokban hasonlítanak: a sötétben mindenki a fényt keresi és ünnepli.
Flóra (spéciszülő, legkisebb gyereke, a 10 éves Dávus már most zenefelismerő szakértő, a CP mellett is a legnagyobb műértő közönsége minden művészeti produkciónak)
Saját spéci gyerekről és az ünnepről:
Dávus ki nem állhatja, ha egy különleges napot tartunk. Ha bármi nem a megszokott ütemben halad, abban ő nehezen tájékozódik, kibillenti az egyensúlyából. Amíg kisebb volt, csak visszahúzódóbb vagy nyafisabb lett, most már 10 éves, könnyebben fejezi ki magát, és hangot is ad nemtetszésének. A többi gyerek legnagyobb megrökönyödésére éppen ezért ki nem állhatja az ünnepeket.Mikulás reggelén az ablakban matatni értelmezhetetlen a számára, de ugyanígy nem szereti a húsvéti locsolkodást vagy a karácsonyi fadíszítést, ajándékozást. A szülinapokban sem az ajándék érdekli, hanem a jól megszokott, ismétlődő (tehát értelmezhető) éneklés és gyertyaelfújás. Talán könnyebb megjegyezni és befogadni neki, ami nem csak egyszer van a családban egy évben.
Milyen ajándékot szoktunk neki adni?
Mindig ő jelenti a legnagyobb kihívást. A játékboltok nem tudják az ő spéci igényeit kielégíteni.
Neki általában nem az jön be, amit kap, hanem az élet alakítja az épp aktuális mániáját.
Jelenleg épp imádja hangfelvételen hallgatni vagy videón nézni a családtagokat, vagy önmagát. Ezért most egy új mese- és dalgyűjtemény készül a családtagok előadásában, visszahallgatható módon. Dávussal a családban fel kell kötni a gatyánkat, nem lankadhat a kreativitás!
Fruzsi (spéciszülő, 13 éves Jancsi fia konkrét véleménnyel van a világ dolgairól, halmozottan sérült, fokozottan élénk zenei playlist igénnyel)
Az első igazi jó ajándék Jancsinak ez Izgő-mozgó könyv volt, mert ő nem tud semmit sem játszani magától egyedül. Nem mozog úgy a keze, nem lát annyira jól, hogy valamit kiszúrjon és azzal babráljon. Ezért általában azt játszottuk, hogy valamilyen mesekönyvhöz én pluszban magyaráztam neki. Ez az Izgő-mozgó könyv azért volt jó, mert pont olyan képzeletbeli feladatokat kapnak benne a gyerekek - cuppogjál, kaparásszál, brekegjél - amit meg tud ő is oldani. Semmi ennél konkrétabb nincs hozzátéve, csak pont olyan utasítások, amiket ő meg tud csinálni. Pont ideális.
Ezen felbuzdulva elkezdtem neki ilyen könyveket gyártani, de természetesen ő lett bennük a főhős. Megrajzolgattam, festegettem, gyártottam hozzá illő sztorit, és olyan feladatokat, amiket ő meg tud csinálni. Imádja lapozni, megcsinálni, ami oda van írva. Boldog vele és én is, hogy nem kell valami újat kitalálnom, hanem elővesszük a könyvet és végigmegyünk rajta újra. Ezzel nagyon jól elvagyunk.
A Pepe könyveket azért szeretem, mert ugyan nem tudja ő maga lenyomni a gombot, de mégis odanyúl, én megnyomom helyette és ettől olyan érzése van, mintha ő nyomhatta volna meg. Jön a zene, tehát történik valami. Ezt imádja.
Mivel Jancsi zenei ízlése nagyon kifinomult, akartam valami olyat is, ami más repertoárral dolgozik. Ezért a könyv mintájára megcsináltam a Carmina Buranaval a sztorit, rajzoltam hozzá feladatokat, jelöltem hogy hol kell cuppogni, integetni. A zene megfelelő részeit pedig bejátszottam a Spotify-ról.
Ezek a könyvek megihlettek, a minta alapján el tudtam indulni és Jancsira tudtam szabni az egészet. Egy ilyen ajándékot elkészíteni nyilván energiabefektetés, de duplán megéri mert a későbbiekben a saját dolgodat szülőként is megkönnyíted vele. Sokszor el lehet sütni délutánonként, és amíg készülsz rá, foglalkozol vele, az is adhat jó élményt, akár családilag is.
Eszter (spéciszülő, fia Ábel 14 éves, keveset beszélő, de nagyon érdeklődő auti kamasz)
Nálunk az ünnepekkor fontos a kiszámíthatóság, az, hogy lehetőleg minden ugyanolyan legyen mint az előző évben. De mivel rólunk van szó, ez korántsem mindig sikerül. Elvileg ugyanolyan torta kell minden évben (katica), ugyanakkor, ugyanott vegyük a karácsonyfát, ugyanaz legyen a menü.
Farsangon minden évben Kockásfülű Nyúlnak öltözik, ugyanabban a jelmezben. Kb. 7 év után tavaly döntött először máshogy. Mondjuk azt elmondhatom, hogy én pedig tök konzekvensen tudok mindent az utolsó pillanatra hagyni, ez az egyetlen, ami valójában állandó. Az adventi naptár jellemzően egy hét késéssel indul, a mézeskalács pedig a két ünnep között érkezik, már ha egyáltalán. Ábel egyre jobban bírja a várakozásnak ellentmondó változásokat, minél többet ért abból, amit mondok, annál inkább elfogadja hogy mi miért nem sikerül, viszont mi lesz helyette. Vagyis tulajdonképpen edződik a bénázásaim által.
Az ajándékozást nem bízza a véletlenre: kétféle listát vezet egy évben. Az egyiken a szülinapi kivánságai vannak, a másikon a karácsonyi. Bevallott hátsó szándékkal meg szoktam kérni, hogy rajzolja le az ajándékait: ezzel elmegy legalább egy óra. A listákat egész évben a hűtőn szellőzteti, amint az egyik lejár, érvénybe lép a másik. A naptárt kitűnően használja, minden nap tesz egy gigantikus x-et a ledolgozott napokra. A meglepetésajándék műfajt nem bírja, vagy csak ráadásként. A csomagolópapírt általában már az első aldis akcióban betermeli, nem számít, hogy szeptember van, ő a mintavásárló akivel mindent meg lehet vetetni akkor, amikor a boltban megjelenik. Hiszen azért van ott, mert nyilvánvalóan eljött az idő. Nem tudom elmondani, hogy ne engedjen a piac nyomásának, álljon ellen a multik nyereségvadász manipulációjának, mert bár óriási egyéniség, ebben nagyon szeret idomulni a falkához. Tulajdonképpen valahol örülnöm kéne hogy igazodik valamihez.
Mikuláscsokit szeptemberben, nyulat januárban, és egyben ő az összes “gyűjtsdösszemindet” akció legjobb célcsoportja, mivel ezek a cuccok általában jól meg vannak támogatva vizuálisan, elég jól átjön neki is, hogy van, létezik MÉG TÖBB, leállni meg nehéz ugye, rend meg akkor van ha nem marad ki a helye semminek.
Ezekben a rendszerekben mindent látsz, ami neked MÉG NINCS MEG, a célt, és a helyét, ahova tenned kell. Lehetne ebből tanulni sok helyen egyébként, még nagy anyagi profit nélkül is. Kicsomagoláskor az összes nagy műgonddal kiválasztott csomagolópapírt egy másodperc alatt konfettivé aprítja, szóval egy ideje már igyekszünk áttérni a zacskókra és dobozokra.
Ajándékozás - megglepetéééés, oh wait...
Az összes sztereotíp játék nagy népszerűségnek örvend nálunk: az összes thomas, repcsik évezredes, újra meg újra kiadott példánya lepi el a bútorokat. Már annyian vannak, hogy néha olyan érzésem van, mint amikor Indiana Jonest ellepik valamelyik részben a csótányok, bocs a plasztikus leírásért, de aki sorstárs az tudja, hogy kb ilyen érzés átvágni egy járműrajongó gyermek felségterületén. Ezt a tábort nem szívesen szaporítom, de az ajándékok listáján még mindig dobogós helyen vannak ezek a gépek.
Szerencsére az utóbbi időben Ábel érdeklődése az építészet és a történelem felé fordult (tényleg), és ezen a téren viszont nagyon állat választék van a boltokban, na meg odakint terepen az igaziak.
Először is ha vár / csata / terepasztal-hívő a gyereked, (vagy te, és fogd rá) akkor nem hagyhatod ki a Magyar Várak Kicsiben oldalt, mert van rajta vagy 80 kisméretű vár, meg egy csomó kis figura, amivel nagyon jó elszöszmötölni. (most hogy meglátta Ábel, hogy rákerestem a linkre, rögvest ki is túrt a gép elől hogy böngésszen)
Ha szeretnéd lekötni pár órát és megy a kirakózás, de jó lenne szó szerint más irányba is elindulni, akkor a 3D Cubic Fun makettek tök jók. Különböző fokozatok vannak, meg lehet nézni élőben a hazai épületeket, és vannak olyanok is amikben LED világít. Nem kell se vágni, se ragasztani. 1-4 óra csend és flow. Főnyeremény. Játékboltokban is szokott lenni.
A saját gyártású interaktív feladatokat a karantén alatt kezdtem el fejleszteni, őszintén engem is a szükség vitt rá, de írtó jól mulattam közben. Ábel imádja a “A Föld országait” mint témát, és az akkor a mostanihoz képest még kezdetleges érdeklődését egyszerűen rendszerbe lehetett illeszteni egy laza mátrix formájában.
Kíváncsian várunk mindenféle ünneplési és ajándékozási ötleteket, a szükség mérhetetlen kreativitást bír szülni, ebben jó helyen állunk a világban. Ti hogyan ünnepeltek?
