A befogadás kockánként épül

Augusztus végén száz pedagógus, gyógypedagógus és a szociális szférában dolgozó szakember részvételével megtartotta Egyesületünk a Workshop az inklúzióért – A befogadás kockánként épül című workshopját egy belvárosi rendezvényközpontban.


Szerettünk volna létrehozni egy olyan rendezvényt, ahol a szakemberek meglévő tudásukkal, interaktív csapatmunka során együtt gondolkoznak arról, hogy milyen különböző módokon segíthetik elő az inkluzivitást óvodai, fejlesztési környezetben vagy akár tantermi keretek között, mindezt LEGO kockák segítségével.


Az esemény megvalósítását a LEGO Alapítvány támogatta. Az alapítvány egyik célja, hogy a marginalizált helyzetben levő gyerekcsoportokat ne csak tárgyi adományokkal támogassa, hanem egy olyan keretrendszeren, módszeren keresztül segítse őket, amelynek a hatása hosszú távon is érezhető. A „learning through play”, vagyis a játékon keresztüli tanulás szemlélete nem áll egyébként sem messze a játékos lelkületű egyesületi tagjainktól, így hát már a második éve több projekten dolgozunk együtt a LEGO Alapítvánnyal és a LEGO Csoport Helyi Közösségi Szerepvállalás programjával, aminek az eredménye több nagyon klassz játék, oktatási segédeszköz.


A képen egy rendezvénytér látható, emberek ülnek félkörben, valaki előadást tart. A tér világos, sok növénnyel van teli.

A pénteki napon az Érzékenyítő Társasjátékkal játszottak a résztvevők, így saját élményük lett a játékról, és a tudásuk is gyarapodott a fogyatékosságok és az inkluzív szemlélet köréből. A SixBricks – Befogadó Közösséget Építünk játékkal azt mutattuk be, hogy hogyan lehet a 10 évesnél idősebb gyerekeknek és felnőtteknek közelebb hozni azt a gondolatot, hogy milyen is egy befogadó közösségben élni.

A workshop második napján a MyStory Light segítségével a résztvevők által hozott helyzetekre történeteket találhattak ki, amelyek tovább segíthették az adott kérdés megválaszolását, így megtapasztalhatták, hogy milyen változatos és kreatív megoldások születhetnek egy-egy felmerülő probléma esetén. Ennek a napnak felejthetetlen élménye volt, hogy a résztvevők csoportokban készítettek fotókat a kigondolt forgatókönyveikről.


Ennek a kétnapos workshopnak nem az volt a célja, hogy pontos felhasználási instrukciókkal lássuk el a résztvevőket, hanem hogy megtapasztalják azt, mit is jelent a játékon keresztül tanulás. Mert hogy ezeknek a játékoknak bár van használati utasításuk, a lényeg mégis abban rejlik, hogy a tudást, az ismeretet olyan módon adja át, ami az adott közösségre alakítható, a felmerülő kérdések, élethelyzetek, problémák megoldását rugalmasan, kreatívan tudja megadni.


A képen: LEGO kockákból egy jelenet van kirakva, LEGO figurák egy házban vannak, amin egy cetlin az a felirat van, hogy mosdóhasználat.
Mosdóhasználat kockákkal elmesélve

Nagyon hiszünk abban, hogy az üzenetünket (és egyébként mindenféle üzenetet), a lehető legjobban akkor lehet elsajátítani, ha saját tapasztalatokon, élményeken keresztül szerzi meg az ember. Úgy látjuk, hogy az inkluzív szemlélet lényegét igencsak nagy kihívás a frontális oktatás keretein belül átadni.


Ahhoz az kell, hogy mindenki a saját bőrén megtapasztalja, hogy mindenkinek szüksége van különböző (élet)helyzetekben több-kevesebb segítségre, és hogy ezekben a helyzetekben az együttműködés, a közös cselekvés sokkal hatékonyabb megoldásokhoz vezet.

A workshop során bemutatott játékaink az egyéni élményekre, megélésekre apellálnak, így a motivációt, a kíváncsiságot fenntartva tudnak hatékony eszközök lenni, és maradandóbb tudást átadni. A visszajelzések alapján ezt élték meg a két nap alatt a résztvevők is. A LEGO kockáknak pedig ebben (is) rejlik a zsenialitása: nem kell erőlködni, hogy bevonja a résztvevőket, hanem az eszköz és a módszer megteremti a közös együttgondolkodásnak a játékos könnyedségét. A workshop megszervezésének ötletét az a gondolat hajtotta, hogy ebben az élményben a játékot felhasználó pedagógusok is részesüljenek, így pedig hitelesen tudják képviselni mind a módszer (az élményeken alapuló projektszemlélet), mind pedig az üzenet (az inkluzív szemlélet) fontosságát.


A szervezők szerint a workshop nagy érdeme az volt, hogy olyan érdeklődő, lelkes résztvevők voltak, akik a jelenlegi teljesítményközpontú oktatás ellenében is észreveszik az egyéni sajátosságokat, a gyerekek különbözőségét, és ezt nem akadályként, megnyírbálandó tulajdonságként látják, hanem lehetőségként, hogy hogyan lehet együttműködni a különféle helyzetekben.


Elképesztően lelkesítő, hogy az iskolakezdés előtt, és ilyen gazdasági és politikai viszontagságok ellenére is ennyire érdeklődő, motivált, tenni akaró ember volt együtt, akik között párbeszéd kezdődött el, tudás- és tapasztalatmegosztás, hogy ezt másként is lehet csinálni, mint az eddig alkalmazott forgatókönyvek. Ezek a spontán ötletelések zárt Facebook-csoportokban is folytatódnak, ahol fotókkal, esetleírásokkal osztják meg a résztvevők, hogy egy-egy helyzetre milyen megoldást dolgoztak ki az elsajátított módszertan és a LEGO kockák segítségével.


A képen egy kéz látható, amin fotót készít egy LEGO kockákból megépített jelenetről. A jeleneten egy nagyobb figura van, aki egy kisebbet visz egy épület felé, amire az van írva, hogy óvoda.
Óvodába megyünk

A két nap legfőbb tapasztalata volt, hogy nagyon különböző helyekről, szakmai háttérrel és tapasztalattal rendelkező, de a gyerekek közösségéért elkötelezett résztvevők hogyan tudnak együttműködni, a közösen megfogalmazott problémákra megoldásokat keresni úgy, hogy mindenki máshonnan közelíti meg a kérdést, de végül egy közös tanulási folyamat során közös nevezőre jutnak.

Nagyszerű hallani a visszajelzéseket, hogy ez nem egy merev, nehézkes, diagnosztikán alapuló módszer, hanem abból építkezik a terápia során, ami van, amit tud és amiben otthonosan mozog a gyermek. Kézzelfogható és egyszerű: a gyerekek játszanak, és ebben az elmélyült, játékos szituációban hogyan lehet tudást átadni, megtámogatni a fejlődésüket.

„Különbözőek vagyunk, és ez nem baj” mondta Györgyi, az egyik szervező, a projekt lelke és motorja. Amikor ezt hallom, és tudom, hogy ez a szemlélet járta át ezt a kétnapos workshopot, akkor megnyugszom, hogy lehet bármilyen krízisben is a magyar közoktatás, ha vannak ilyen kezdeményezések, akkor biztosan minden jóra fog fordulni. Különösen, ha azt is hozzáteszem, hogy milyen nagy volt a túljelentkezés erre az eseményre. Mivel bízunk benne, hogy lesz folytatás, készítettünk egy online előjelentkezési felületet, amit ITT találsz meg, ha szeretnél részt venni a hasonló projektjeinkben.


Köszönöm a személyes beszélgetéseket, különösen Márkusné Németh Anikónak és Robotka Reginának, amelyek segítettek a cikk megírásában!

BLOG