top of page

BLOG

Együtt megyünk - A szabadba

Új sorozat! Egy kedves spécianya-társunk, önkéntesünk, követünk és programjaink lelkes résztvevője, Jelencsik-Mátyus Kinga ad tippeket, hova érdemes kimozdulni spéci gyerekekkel, azaz hova menjünk együtt?



Névjegy

Jelencsik-Mátyus Kinga 

Három gyerek anyukája vagyok. Középső kisfiam egy ritka genetikai betegség miatt nehezebben mozog és nem beszél. Végzettségem szerint nyelvész vagyok, de mostanában más témákban és célok mentén olvasok, írok, fordítok és szervezek.


Hova menjünk???

Családi programot szervezni nem mindig könnyű feladat. Néha már csak azért sem, mert olyan nagy a választék. Gyerek(ek)kel együtt töltött programot szervezni nehezebb, spéci gyerekkel programot szervezni pedig igazi kihívás.


Az a tervem, hogy bemutatom, mi milyen programokat találunk ki, ahová a család a két sima és az egy fordított gyerekkel együtt mehet, vagy ahová legalább a gyerekek együtt járhatnak. Tudom, hogy minden gyerek más, és minden család igényei és lehetőségei mások. Az alábbiak csak személyes tapasztalatok, hátha ti is ötleteket meríthettek belőle :D


Ki – a szabadba!

Ha azon gondolkozom, hová mehetünk együtt, mindhárom gyerekkel, akkor a szabadban kirándulás, az erdő az első, ami eszembe jut. Ennek több oka is van. Egyrészt erdőbe járni, túrázni már a gyerekek előtt is nagyon szerettünk, egyértelmű volt, hogy folytatni fogjuk. Aztán a gyakorlatban kiderült, hogy ez tényleg jó. Egy, két és három gyerekkel is, "simával" és "fordítottal" is. 

Már eleve jó, hogy kiszakadunk a mindennapi környezetünkből, a négy fal közül. Ez nagyon jót tesz a "szenzoros" gyereknek és a szülőnek egyaránt ;-)

(A szenzoros feldolgozási zavarban érintett személyek másképp érzékelik vagy dolgozzák fel az ingereket: túlzóan, vagy épp túl kevéssé reagálnak. Lehet, hogy zavarja őket egyes ingerek mennyisége vagy minősége és kerülik azokat, ha pedig telítődnek, idegesek lesznek; de az is lehet, hogy kevésnek találják és keresik az újabb és újabb ingereket.)  Az ingerkerülőknek jót tesz, hogy az erdőn-mezőn kevesebb zaj, főleg kevesebb irritáló zaj van, a színekben sincs semmi harsogó, és úgy általában olyan elzsongató és megnyugtató az egész környezet. Ha pedig valaki épp ingerkereső, van itt elég bogár, amit meg lehet keresni, meg lehet figyelni, fa, szénabála, vagy bármi más, amire föl lehet mászni, és persze ágak, amikből bunkit lehet építeni. Ha egy családon belül van ilyen is és olyan is, akkor az erdő pláne jó hely.


Egy mező szélén tíz év körüli fiú a sárban csapkod egy kétméteres husánggal

Nekem nagyon jólesik, hogy nem kell folyamatosan fegyelmeznem a gyerekeket. Itt nem gond, ha valaki kétméteres botokkal mászkál, vagy kiabálva hangyát kerget az avarban. Sőt, a tesói is ezt csinálják. És sokkal inkább csinálhatja azt, amihez egyszerűen csak kedve van. Így sokkal könnyebb kapcsolódni a tesókkal. 

Itt belefér az is, ha sikongat, ha repked, ha furcsa dolgokat művel. Jóval kevésbé tűnik fel, mint mondjuk hétköznap reggel a metrón. 

Egymás mellé rakott szénabálákon áll egy kabátba öltözött társaság: balra anya, kézenfogva sorban három gyerekével
A szénabálák azért vannak, hogy felmásszunk rájuk, nem?

Amikor kicsik voltak, hordozókendőben vittük őket a kirándulásokon, aztán nagyobb korukban csatos hordozóban. 

Nekünk a túrázás életmentő volt a spéci gyerekünk születése utáni időszakban. Ez jelentette a fő kikapcsolódási lehetőséget, ráadásul mindannyian együtt mehettünk, és mindenki megtalálta a maga szórakozását - na jó, nagyjából ;-)  

A sérült gyerekünknél a hordozós időszak elég sokáig tartott, mert ötéves korában tanult meg járni, és még onnan is hosszú volt az út a göröngyös talajon megtett hosszabb sétákig. Éppen ezért, nagyobb korában speciálisan neki varratott, csatos hordozóban vittük. Az annyira jó cucc, hogy nehéz elmagyarázni olyannak, aki nem próbálta, hogy 4-5 kilométeren gond nélkül viszi egy cingárabb szülő is a 20 kilós gyereket, mert szorosan a hátához tapadva nem olyan nehéz.


Őszi erdőben hátulról látunk egy apukát, a hátán egy speciális hordozóban ül 4-5 éves gyereke
Háti gyerek

Hacsak nem ellenjavallt, eltérő fejlődésű gyerekeket is lehet hordozni! Ehhez érdemes speciális gyerekek hordozására szakosodott hordozási tanácsadó segítségét kérni, mint amilyen Gerhát Petra. (A cikk végén összeszedtem pár további hordozási tippet kifejezetten a különleges gyerekek igényeire szabva.)

Aztán persze mentünk sokat babakocsival. Olyannal is, aminek felfújhatós a kereke (az jobban bírja a terepet, csak a tüskéket nem) és teljesen hétköznapi sportbabakocsival is. Mi nem használtunk sosem kerekesszéket, de a babakocsis időszakunkban nagyon hálás voltam a "gurulós" kirándulóhelyekről szóló gyűjteményekért (a cikk alján találtok is néhány ilyet).

Tudom, hogy minden gyereknek támadhat olyan „jó” ötlete, amivel bárhol halálos veszélybe sodorhatja magát, de ha megtaláljuk azokat a típusú helyeket, amelyek a családnak bejönnek, talán kevésbé stresszes egy ilyen kirándulás. Nekünk pl. nem való a vízpart, ha épp nem lehet fürödni, mert a spéci gyerekünknek nem lehet elmagyarázni, hogy hideg van, és nem mehet bele. Nem jönnek be az olyan helyek, ahol nem lehet lemenni az ösvényről, mert mondjuk, hóvirágok vannak, vagy fokozottan védett természeti terület, vagy épp mélység a pallók alatt.

Merthogy az, hogy térjünk le az útról, a spéci gyerekünk legújabb mániája. És ebben a három gyerek közt nagy az egyetértés, ami amúgy ritkán fordul elő. Ilyenkor bezzeg teljes az összhang :)

Nekünk leginkább a nem védett erdők, a nem túl meredek ösvények váltak be, sőt, az utóbbi időben a sima rétek, legelők is tökéletesek. A lényeg, hogy le tudjunk térni az útról.


Útvonal-tippek

Szeretjük azokat a helyeket is, ahol egymáshoz közel van sima terep a babakocsinak, meg valami göröngyösebb is, ahol kis időre szétválva, mindenki a magának ott és akkor leginkább megfelelő útvonalat választhatja.

Ilyen pl. a Naplás-tó Budapest XVI. és XVII. kerületeinek határán. Az egyik oldalon aszfaltozott járda van, a másik oldalon erdő kilátóval. A tó kb. fele mellett halad az aszfaltozott út, tehát kerekesszékkel nem teljes mértékben körbejárható, de azért így is elég tuti.

Nagyon szeretjük a Paprikás-patak környékét is Solymáron. Van itt sekély víz, amin

lehet gátat építeni vagy “aranyat” mosni, van meredek fal, ahol lehet mászni, és aztán gatyaféken lecsúszni, meg patakon oda-vissza átugrani, farönkön átmászni, szülőkre frászt hozni.

Nagyon közel van hozzá a solymári vár is, de az a legkevésbé sem akadálymentes.

Kalandvágyóbbaknak jó szívvel ajánljuk a börzsönyi túrahelyeket is. Legutóbb például Berkenyéről mentünk pár megállót vonattal, aztán visszafelé túráztunk és kicsit megint vonatoztunk. A vonatozás egy igazi időutazás, és a szenzoros gyerekünk csodálatosan élvezte a bokáig sárban cuppogást (ezzel mondjuk, egyedül volt…)

Nálunk is megkérdi persze, aki tud beszélni, hogy “Mikor érünk már oda???”, és elmondja 2 perc után, hogy “Már fáj a lábam!”, de vannak jokerkártyák, amikkel sokkal vidámabb a kirándulás. Nálunk ez a kutya (akár „kölcsönbe”), és a nagy társaság. Ha ez a kettő van, akkor minden kerek.


Két kép egymás mellett, a bal oldalin erdős terepen egy kisfiú egy pad mellett egy kutyával, a jobb oldalin egy társaságot látni hátulról, ahogy gyalogolnak az őszi erdőben, a cuppogós sárban
A Kölcsönkutya, akitől jobban mennek a lábak, a csodás kompánia és a cuppogós sár

Az én listáim, ahonnan a kirándulós ötleteket szoktam gyűjteni:

·         a Csodahelyek oldal listája.

·         a Természetjáró oldal listája több mint 20 szuper hellyel, olyan menő!

·         a Gurulóutazó oldalon is vannak jó ötletek.

 

Különleges gyerekek hordozása – linkgyűjtemény

Hacsak nem ellenjavallt, eltérő fejlődésű gyerekeket is lehet hordozni! Itt egy összefoglaló kacifántos lurkók szüleinek egy speciális gyerekek hordozására szakosodott hordozási tanácsadótól, Gerhát Petrától.

További információk

·         a korababák hordozásáról

·         a feszes izomzatú gyerekek hordozásáról

·         a laza izomzatú gyerekek hordozásáról

·         a dongalábas, gipszelt babák hordozásáról 


További cipelős tippeket olvashatsz a témáról írt blogposztunkban is.


Ki a szabadba! Jó kirándulást!

 

Comments


bottom of page