Search Results

NÉVJEGY BLOGSZERDA Az Egy sima, egy fordított – Egyesület az Inklúzióért Blogját 2020 októberében indítottuk Exkluzív-e az inklúzió? (3808-an kattintottak az inklúziót szemléletesen magyarázó cikkünkre) 7. A fogyatékosságok elfogadására nevelő társasjátékot fejlesztett az Egyesület az Inklúzióért csapata ( Külön cikkeket szenteltünk az inklúzió témájának.

Gál Dániel dobos, akit a véletlen és a spontán bejelentkező tanítványok „avattak” dobtanárrá. Nem is akármilyenné! Sok autizmus spektrumzavarral érintett és figyelemzavaros ember jár hozzá, sőt, egyre több gyógypedagógus is. Mit ad a dobolás a tanítványoknak és mit a tanárnak? Danit a tapasztalatokról, a szülői visszajelzésekről és az új tervekről is kérdeztük. NÉVJEGY Gál Dániel a Budai Dobiskola megálmodója, oktatója. Kisgyerekkorától üti a ritmust mindenütt. Színpadon képzelte el az életét, de ma már szívesebben oktat, mert egy évtizede tapasztalja a dobolás áldásos hatásait „sima” és „fordított” tanítványain egyaránt. Az óráján valahogy mindenki kisimul… Mit tartasz a legfontosabbnak magadról elmondani? Szeretek adni, mindig is szerettem. Eleinte zenét, most már inkább a zenélés örömét. A klasszikus „jobb adni, mint kapni” mondást én átírnám. Ha adok, akkor kapok is, ezért úgy mondom, hogy „jobb adni és kapni”. A zene szeretetén keresztül próbálok kapcsolatot tartani az emberekkel. Mert a zene ugyan megfoghatatlan, de bárki képes elsajátítani családi, szociális és egészségügyi állapottól függetlenül. Bármilyen „címkét” is kap másutt, itt ez nem számít. Itt csak az ember és a zene van! Hogyan lettél dobos? Nem tudok zenész felmenőről, ennek ellenére én püfölök mindent, mióta az eszemet tudom. Talán a gospelkoncertek tetszettek meg, ahová anyukámmal jártunk. Öt-hatévesen aztán, amikor otthon már több ülőalkalmatosságban is kárt tettem, a szüleim elvittek a művelődési házba, ahol Zsuzsa nénitől tanulhattam klasszikus dobot. Szerettem, de amint lehetett, átnyergeltem a könnyűzenére, az érdekelt igazán. Mondtam is a szüleimnek, akik amúgy műszaki pályára szántak, hogy dobos leszek. És hogyan lettél dobtanár? Nekem nagyon pozitív élményeim voltak a zenetanulással és szerettem volna, ha más is átéli ezt. A dobtanáraim inspiráltak, bár eleinte egyáltalán nem gondoltam arra, hogy én tanítani fogok. Abszolút a színpadon képzeltem el magam. Doboltam több rock- és jazz-zenekarban, jól éreztem magam. Aztán egyre többen jöttek oda hozzám a koncertek után, hogy tetszik, amit csinálok, szívesen tanulnának tőlem! Nem tudtam nemet mondani, belevágtam. Húszéves voltam, nem tanultam tanítani, de a korábbi tanáraim mentorként segítettek. Nagyon ösztönzőleg hatott rám ez a munka. Több mint tíz éve tanítok és bár a zenélést sem hagytam abba, a tanítás már sokkal jobban érdekel. Mitől mások a te dobóráid? Rájöttem, hogyan lehet élménnyé tenni a tanulást. Igyekszem kerülni az intézményesített zeneoktatás hátulütőit. Azt erősítem a tanítványaimban, amiben jók, és amit szeretnek csinálni. Saját tapasztalatból tudom, hogy ez mennyire inspiráló! Fontos, hogy ne kényszerből, ne valamilyen elvárás miatt jöjjenek dobolni a srácok. Mindig újítok, szeretek műfajokat összemosni, kísérletezni, kedvet csinálok a zenéléshez. Személyre szabott módszerekkel dolgozom, nincs két egyforma tanítványom, ezért nincs két egyforma órám sem. Hogyan kezdtél „fordított” fiatalokkal foglalkozni? Véletlenül. Összeismerkedtem egy szakpszichológussal, aki azért járt hozzám, mert a saját pácienseivel a zenén keresztül akart foglalkozni, kutatásokat akart végezni. Nem mellesleg ő maga is figyelemzavaros volt. Ő nyitotta rá a szemem erre a világra. Később elsodródtunk egymástól, de engem addigra „megfertőzött”. Ráadásul elkezdtek hozzám járni a páciensei, a szülők egymásnak adták a kilincset. Nem tudtam, nem tanultam, hogyan kell bánni ezekkel a gyerekekkel, de ösztönösen ráéreztem. Őket a szokásosnál is többet kell motiválni, lelkesíteni. Mik a szuperképességeid? Azt szokták mondani, hogy nagyon türelmes vagyok. Ez tényleg a tanítás kulcsa abból a szempontból, hogy a tanítvány hogyan éli át a folyamatot. Nálam nincs kötelező tananyag, sőt, vizsga sincs, így erre nem kell figyelnem, csakis a gyerekre. Persze vannak kitűzött célok, de ezek egyénre szabottak és rugalmasak. Mondjuk, olyasmit tűzünk ki, hogy megismerkedjen az általa kedvelt stílussal, esetleg pár másikkal is, be tudjon mutatkozni egy zenekar tagjaként vagy az dobgálánkon. Messze elkerülöm a büntetés minden formáját. A közoktatásban ezeket a gyerekeket annyi „minősítés” éri, annyi fekete pontot kapnak, hogy itt fordítunk a dolgon: motiválom őket, dicséret van és jutalmazás. Azt emelem ki, azt erősítem meg, amit jól csinál. Mindig kedvelt zenére dobolunk, rendes dobszerkón, így már az első alkalomtól érezhetik, milyen élmény színpadon lenni. Milyen eredményeket értek el együtt a tanítványaiddal? Engem is meglep, hogy milyen jelentősek a dobolás pozitív „mellékhatásai”. Egyértelműen javul például a koordináció. Mi is így látjuk az órán, de a hatás szerencsére tartós, a szülők és pedagógusok számára is nap mint nap érzékelhető. Javulnak a reflexek, a tanítványok jobban tudnak koncentrálni, hosszabban képesek figyelni – nemcsak itt, hanem az iskolában vagy otthon is. Ezzel összefügg, hogy a kívülálló szemszögéből jobban „viselkednek” a dobolók, mint korábban, amikor még nem jártak hozzánk. Kidobolják magukból a feszültséget, megnyugszanak, jobb lesz a hangulatuk, javul a magaviseletük és kezelhetőbbé válnak. És ami még megdöbbentőbb: többen beszámoltak róla, hogy tisztult, olvashatóbbá vált a gyerekek kézírása. Azaz a finommotoros fejlődés is egyértelmű. Engem is visz előre ez a rengeteg pozitív visszajelzés! Hogyan élik meg a dobórákat a tanítványaid? A legtöbben azonnal beleszeretnek a dobolásba és nem egyszer már az első óra közepén kirohannak a szülőkhöz, hogy kell otthonra is egy dobszerkó! (Még szerencse, hogy már létezik elektroakusztikus változat, ami panelban is „szomszéd-barát”.) Nem csoda, hogy élvezik a zenélést, mert itt flow-élményben van részük, amit délelőtt az iskolában ritkán élnek át. Nálunk kikapcsolják a külvilágot, csak a dobra koncentrálnak. Máshogy viselkednek, mások a reakcióik is, mint egyébként. Aki kényszertartásos, annak „elfelejt” önálló életet élni a keze, ha az ütőt fogja. Aki amúgy rohangál és képtelen pár pillanatnál hosszabban figyelni, itt néhány foglalkozás után már csak akkor pattan fel óra közben, ha mozgásos gyakorlatokat csinálunk. A túlhallásos tanítványok között (akik különösen érzékenyek a hangokra és sokszor csak hangtompítós hallásvédővel tudják elviselni a környezet ingereit – a szerk.) pedig van, akit itt nem zavar az extrém erős hang, „füles” nélkül dobol. Van olyan tanítványom is, aki nem beszél, ezért nem kapok tőle közvetlen visszajelzést, mégis érzem, hogy jó úton haladunk. Egyik esetben csak sokkal később, egy blogbejegyzést olvasva derült ki számomra, hogy nagyon élvezi az órákat. (Ez a bizonyos tanítvány Pataki Panka, aki már adott interjút a Blogunkba – a szerk.) Te hogyan fogalmaznád meg, mi történik az órákon? Jó kedvet és motivációt adunk a tanítványoknak. Itt mosolyból sok van, görcsből egyre kevesebb. Szájról szájra jár az óráid híre… Nagyon jó érzés, hogy hozzák egymást a tanítványok, a szülők Facebook-csoportokban osztják meg tapasztalataikat… Időközben bővültünk, már hárman oktatunk. Dávid kollégám a volt tanítványom, szintén dobos és hivatalosan is dobtanár. Levente pedig dobos és emellett gyógypedagógus is. Hova fognak elférni az új tanítványok? A budai oldalon szeretnénk két új helyszínt nyitni. Mindenkit várunk a dobok világába, fiatalt, idősebbet, simát és fordítottat, teljesen kezdőt és tapasztaltabbat egyaránt. Pár hónapja például jár hozzám egy gyógypedagógus hölgy, aki húsz éve sérült gyerekekkel foglalkozik, felüdülés számára az óra, imádja csinálni. Nyitottak vagyunk külső helyszínekre is, szívesen vállalunk kitelepülést, ahová természetesen nem a hangos szerelést, hanem az elektroakusztikus verziót visszük. Idén először pedig dobtábort is szervezünk! A terápiás vonalat is erősítenétek? Mivel látjuk a kedvező „mellékhatásokat”, igen. Az elméleti háttérrel is szívesen foglalkoznánk mélyebben. Sok nemzetközi publikációt olvasok és szerintem itt az ideje, hogy mi is közzé tegyük az autizmus spektrumzavarban érintettekkel kapcsolatos tapasztalatainkat. Tudományos cikkben szeretnénk bemutatni a módszerünket, amihez egy gyógypedagógussal hamarosan kutatást indítunk. Mi az álmod? A dob szerintem a világ legnehezebb hangszere, de tanulható és sikerélményt ad! Azt szeretném, ha ezt minél többen átélnék. Azért is szívesen dolgozom, hogy a dobolás – mint terápiát kiegészítő lehetőség – híre minél több gyógypedagógushoz eljusson. Képzést is tervezünk nekik. Emellett egy egyesületet vagy alapítványt is szeretnénk, hogy minél többeknek vihessünk ritmust az életébe. Ha egyenpólót terveznél magatoknak, milyen üzenetet írnál rá? Talán azt, hogy „Válj azzá, akivé szeretnél!”, vagy azt, „Dobszerkó az egész világ!” A szokásos kérdésemet, hogy milyen csodakütyüt találnál fel, amivel segíthetsz a fordítottaknak, már fel sem teszem, mert úgy tűnik, nincs itt semmi feltalálnivaló, a dobszerkó létezik! – a szerk.

Nemrég részt vettél az Egyesület az Inklúzióért „pAd” projektjében, ahol két testvér lett a padtársad Név: Egyesület az Inklúzióért Adószám: 18904693-1-41

Az inklúzió nem hangos gesztusokkal kezdődik. Az Egyesület az Inklúzióért szerepe Az Egyesület az Inklúzióért számára fontos, hogy felhívja a figyelmet Hiszünk abban, hogy az inklúzió folyamatos tanulási folyamat. Az inklúzió közös tanulási folyamat: apró, tudatos lépések sora, amelyekkel befogadóbbá formáljuk a környezetünket

álltak, és az egyesület számára adományt gyűjtöttek, mindeközben pedig elvitték számos emberhez az inklúzió követnek bárki jelentkezhet hozzánk, aki úgy érzi, hogy támogatná céljainkat: az akadálymentesítést, az inklúzió Igazi párbeszéd alakulhat ki az inklúzió témájáról, és így a résztvevők jobban megérthetik, mi is az eljön a nappalimba egy vacsorára, sokkal mélyebben tud beszélgetni arról, hogy hogyan érinti őt az inklúzió Az inklúzió, a jótékonyság mindig jó ürügy, hogy az emberek valami újat, vagy éppen régi-újat próbáljanak

Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány), Sugár Sára  és Sághi Ivett  (Egy Sima Egy Fordított – Egyesület az Inklúzióért Az integráció és az inklúzió a köznevelés egyik legnagyobb kihívása. Nagyon sokszor nem pusztán attitűd kérdése, hanem tudáshiány az, ami gátolja az inklúziót. Életszerű eseteken keresztül  mutatja be az inklúzió kihívásait és lehetőségeit.

Az inklúzió és a felsőoktatás metszetében indult 3612+IncubARTor névre hallgató programunkat Rekvényi Fejezet - A szereplők bemutatása Az Egyesület az Inklúzióért hosszú évek óta azon dolgozik, hogy hogy mígnem felmerült, hogy a felsőoktatás, azon belül is a pedagógusképzés még meghódítatlan terület az inklúzió alapján működő tanulás, hisz’ ebbe a számunkra mindennapos művészeti-alkotó közegbe ágyazódik be az inklúzióra Fejezet - A trójai faló - avagy hogyan lopjuk be az inklúziót a köztudatba?

Diverz Klub Az Egy Sima Egy Fordított – Egyesület az Inklúzióért új programsorozata, amellyel a víziónk több emberrel kapcsolódhatunk, akik mások felé is továbbvihetik az üzenetünket, a sokszínűségbe és az inklúzióba Az még jobb, ha velünk együtt a szószólói lesznek a diverzitásnak és az inklúziónak.   A Egyesület az Inklúzióért Mindenki-ÉRT programja egy gyakorlatorientált szakmai műhely, amely abban

avagy inklúzió a filmekben A “Netflix and chill” kifejezés nem véletlenül lett világszerte felkapott A tág értelemben vett inklúzió filmekben való megjelenésére az egyik legklasszikusabb példa talán az Információk:   https://www.egysimaegyforditott.com/ado-egyszazalek Az egyesületünk neve: Egyesület az Inklúzióért

Elhívták például az Egy Sima Egy Fordított - Egyesület az Inklúzióért csapatát, hogy segítsenek a pedagógusok megvalósítható integráció már a mindennapjaink része, és bár még nem értük el, de nagy lépéseket teszünk az inklúzió kerekesszékkel érkezik hozzánk, csak úgy tudjuk őt úgy fogadni, hogy hitelesek legyünk abban, hogy az inklúzió

tudsz hatalmas segítséget nyújtani nekünk és mi így, veled együtt mennyi felé tudjuk hírét vinni az inklúziónak Most szeretnénk bemutatni azt, hogy hogyan lehet hozzánk, az Egy sima, egy fordított - Egyesület az Inklúzióért Követeink az ismerőseik, barátaik, családjuk körében mesélnek rólunk és az inklúzióról, pénzt gyűjtenek Zene, nasi, Meseposta A szervezetünk fő célja a kapcsolódások létrehozása, a valódi elfogadás, azaz inklúzió Így jött az ötlet, hogy szervezzünk egy kis kalákát, ahol barátainkkal, ismerőseinkkel, az inklúzió lelkes

/www.youtube.com/@MaformHu Interjúalanyaink: Egyszer csak felvettétek a kapcsolatot az Egyesület az Inklúzióért Az első lépés a Budapest Design Weekre való felkészülés volt, ahol szerettünk volna pár inklúzióval kapcsolatos kiválasztott problémakört, vagy a témával kapcsolatos nehézséget segít leküzdeni, ezzel pedig közelebb visz az inklúzióhoz Ha pedig nincs kommunikáció, lehetetlen eljutni az inklúzióhoz. projektben, miközben – és nem mellesleg - sokakat megismertetünk az Egy sima Egy fordított – Egyesület az Inklúzióért