Search Results

Kriszti csak meg akarta igazítani a visszapillantó tükröt… Egy hónap múlva kerekesszékben államvizsgázott, 7 hónap múlva Olaszországban dolgozott és több parasportban szerzett tapasztalatot. 10 év múlva társaival sportegyesületet alapított, majd paralimpiára utazott. NÉVJEGY Lőrincz Krisztina Kriszti rehabilitációs tanácsadóként dolgozik egy munkaerőkölcsönző cégnél. Emellett millió sportot kipróbált. Az egyik annyira megtetszett neki, hogy néhány társával egyesületet alapított, amelynek ő az elnöke. A Diswake csapattal várják a wakeboardozni vágyó fogyatékossággal élő embereket 10-99 éves korig! Viszonylag kevés ember indul úgy kamaszként, hogy rehabilitációs tanácsadó szeretne lenni. Te minek készültél? Kamionsofőrnek, de aztán anyu nagy örömére ez elmúlt... Szegedre jártam főiskolára, nagyon szerettem azokat az éveket. Matek-fizika szakos tanári diplomát szereztem, de közben több külföldi ösztöndíjat is elnyertem, az egyiket Lyonba. Ha már ott voltam, megtanultam franciául és annyira megtetszett a nyelv, hogy beiratkoztam a francia nyelvtanári szakra is. Éppen az utolsó vizsgámra indultam 2005-ben, de már nem értem oda. Mi történt azon a napon és közvetlen utána? Autóval mentem Szegedre. Vezetés közben meg akartam igazítani a jobb oldali visszapillantó tükröt, ezért egy pillanatra kikapcsoltam a biztonsági övet. Épp jó alkalom adódott előzésre, gondoltam, majd utána visszakapcsolom az övet, de nem tudtam, mert rámelőztek és lenyomtak az útról. Balesetet szenvedtem. Azonnal tudtam, hogy nagy a baj, mert nem éreztem a lábaimat. A kórházban aztán bebizonyosodott, hogy jól sejtettem: eltört két csigolyám. A derekamtól lefelé nem érzek semmit, és a lábaimat egyáltalán nem tudom mozgatni sem. Milyen állomásai voltak számodra az állapotod elfogadásának? 24 évesen nem hagytam időt magamnak az összeomlásra. Igyekeztem arra koncentrálni, hogy az „összedőlt kártyavár” helyett újat építsek, illetve arra, hogy egy hónap múlva államvizsgázom. Ez meg is történt: a tanáraim bejöttek hozzám és a kötözőhelyiségben megejtettük a francia államvizsgát… Vannak dolgok az életben, amiket teljesen elfogadni szerintem nem lehet. Ez a kerekesszék-dolog például ilyen számomra. A balesetem után 5 évvel mélypontra jutottam, és csak pszichológus segítségével tudtam összeszedni magam: megtanultam együtt élni ezzel az állapottal. Milyen nehézségekre számítottál, mitől tartottál? Talán az utazás volt az, amitől leginkább tartottam. Nagyon szerettem utazni és nem tudtam elképzelni, hogy megy majd ez kerekesszékkel. Aztán nagyon meglepődtem, hogy székesként használhatom az átvizsgálásnál a fast track-et. Vagány dolog a priority line-on kísérő nélkül elsőnek beszállni a repülőbe! Ezen segítő szolgáltatások (assistance) színvonala itthon nagyon sokat fejlődött az elmúlt 18 évben. Autót is vezetek, egy relatív egyszerű átalakítással kézzel tudok fékezni és gázt adni, ezt egy perc alatt megtanultam. Azt viszont órákig gyakoroltam, hogyan tudom egyedül beemelni a székemet az autóba. Ma már az is pillanatok alatt megy. A további terveidben okozott megtorpanást, hogy kerekesszékbe kerültél? Voltak hullámvölgyek és tudtam, hogy nem lesz könnyű dolgom. Két választásom maradt: vagy feladom, vagy ugyanúgy megteszek mindent, hogy megálljam a helyem, mint előtte. Az utóbbit választottam, úgyhogy két hónap múlva már kitessékeltek a rehabról is, amikor „lebuktam”, hogy a gyógytornásztól a természetgyógyászig mindenkit beszerveztem az ágyam mellé. Muszáj volt haladni, mert gőzerővel szerveztem, hogy el tudjak menni arra a tanárasszisztensi ösztöndíjra Olaszországba, amit korábban elnyertem. A volt tanáraim beszéltek rá, hogy menjek, hiszen tanítani székben is lehet! A nővérem kijött velem az első két hétre, hogy megnézzük, boldogulok-e majd egyedül. Ez nagy segítség volt és magabiztosságot adott. Az akadálymentes iskolában pedig megtapasztalhattam a tényleges inkluzív oktatást a tanár oldaláról. Emlékszem, mekkora hatással voltam az ott tanuló egyik kerekesszékes kislányra. Szinte láttam a szeme csillogásában a kérdést: „Ezt így is lehet?” Neked mikor és mire csillant a szemed, hogy „Ezt így is lehet?” Sokat tanultam az itthoni és főleg a külföldi sorstársaktól. Még a rehabilitáció során találkoztam a vívó Dani Gyöngyivel, az olasz életemnek pedig minden perce új tapasztalatokat hozott. Rengeteget tanultam nemcsak az iskolában, hanem a társadalomban, amely már akkor, 2006-ban is sokkal befogadóbb volt, mint ahol mi most tartunk. Bátrabb lettem, megtanultam, hogy jelezheti az ember kulturáltan, ha valami nem oké. A parasport hogy jött az életedbe? Nem voltam egy szétesett lány előtte sem, a szüleimnek kertészete volt, sokat kellett ott segítenünk. Ennek ellenére a baleset után a karjaimat meg kellett erősítenem. Kondizni nem szeretek, ezért úgy gondoltam, kipróbálok minden sportot, amire lehetőségem adódik. Olaszországban közel éltem egy sípályához, ahol egy alapítvány jóvoltából volt oktatás mozgássérülteknek is. Ezt nem hagyhattam ki! Alpesi sível kezdtem, nagyon élveztem a lesiklást. Miután egyszer eltörtem a vállamat, kipróbáltam a sífutást. Az is bejött. Aztán hogy nyárra is legyen valami, elkezdtem teniszezni és megszereztem a búvárengedélyem. Emellett kipróbáltam a downhillt, amikor egy lejtős részen száguld lefelé az ember, meg az ülőhokit is (az ülőhokiról szól egy korábbi interjúnk első fele - a szerk.) Ezt a sok sportot mind Olaszországban próbáltad ki? Hogy fért bele ennyi elfoglaltság az életedbe? Eredetileg fél évre mentem Olaszországba, de „kint ragadtam”. Ez úgy történt, hogy az alapítványi síoktatóm fejvadász felesége megkérdezte tőlem, nem keresek-e munkát, mert lenne egy jó ajánlata egy könyvelési részlegen. Tudtam, hogy visszavár a cég, ahol a balesetem előtt a suli mellett dolgoztam, de a kíváncsiságom erősebb volt. A számokat mindig is szerettem, angolul már tudtam és addigra olaszul is elég jól beszéltem. Jól tettem, hogy belevágtam, mert kerekesszékesként egy olyan eszköztárral sikerült felvérteznem magam mind a munka világában, mind a mindennapokban, ami az itthoni közegben akkor még elképzelhetetlen lett volna. Hat évet éltem külföldön önállóan, egyedül. Mi hozott haza és mihez kezdtél itthon az olasz könyvelés után? Az én természetemnek túl nagy az olaszok káosza ahhoz, hogy ott éljem le az életem. Szép volt, jó volt, de elég volt. 2012-ben visszaköltöztem Magyarországra. Megszereztem az olasz bölcsész mesterdiplomát, tolmácskodtam, tanítottam. Aztán 2015-ben csatlakoztam a Starjobs munkaerőkölcsönző céghez. Nemrég elvégeztem a BGE munkahelyi mentálhigiénés szakirányú továbbképzését is. Hogy kezdtél megváltozott munkaképességű emberekkel foglalkozni? Akkor indult a cégben a megváltozott munkaképességű (MMK) munkavállalókkal kapcsolatos gondolkodás. Később az én hatásomra hoztuk létre azt az üzemet, ahol csak MMK munkatársak dolgoznak napi 4 vagy 6 órában. A létszám időközben 30-35-re nőtt. Bérmunkában dolgozik a csapat, főleg élelmiszerek csomagolásával foglalkozunk. Azon kevés cég egyike vagyunk, amelynek állati eredetű termékek csomagolására is van engedélye, például kollagénport zacskóznak a kollégáink. Más MMK munkavállalókat pedig cégekhez igyekszünk kölcsönzött munkaerőként kiközvetíteni a legkülönfélébb munkákra. Nálunk külön csapat foglalkozik az MMK emberek foglalkoztatásának segítésével. Mi a feladatod rehabilitációs tanácsadóként? A munkaerőpiacon még mindig erős ódzkodás érezhető az MMK emberek foglalkoztatásával kapcsolatban. Sokakban az a tévképzet él, hogy a megváltozott munkaképességű ember kerekesszékben él, vagy minimum látás- vagy hallássérült. Pedig az MMK fogalma ennél jóval szélesebb. Ide tartoznak például a kezelés alatt álló vagy már gyógyult daganatos betegek, de a valamilyen pszichoszociális betegséggel élők is, akik a munkaképességüket befolyásoló gyógyszereket szednek. Tanácsadóként egyrészt tájékoztatást nyújtok az MMK foglalkoztatásban rejlő lehetőségekről, illetve a bértámogatás kapcsán írom a pályázatokat, beszámolókat, értékeléseket, meg a havi elszámolást. Emellett megmaradt a korábbi, mentori munkaköröm egy része is, hiszen nemcsak a cégeknél kell lebontani a (vélt) akadályokat! Nekem legalább ugyanannyi feladatom van a másik oldalon, a munkavállalók körével. Első lépésként el kell hitetnem velük, hogy ők is képesek dolgozni, értékteremtő munkát végezni. Erősítem őket abban, hogy ha motiváltak és tesznek érte, akkor komoly életminőségbeli változásokat tudnak előidézni a saját életükben. Ha szeretnék, közösen meg tudjuk találni azt a céget, vagy azt a munkakört, amelyben és ahol jól érzik magukat, motiváltak és képesek fejlődni. Milyen sikerélményeid vannak tanácsadóként és mentorként? Jó érzés látni, hogy a megfelelően felkészített és támogatott MMK emberek megállják a helyüket a munka világában, és az életük egyenesbe kerül. Hatalmas siker az is, amikor valaki szinte a híd alól jön, majd 4 év közös munka után albérletben, rendezett körülmények között és adósságmentesen él, újra vannak céljai. Ugyanilyen öröm, ha egy-egy kollégánkat a nyílt munkaerőpiacon sikerül álláshoz segíteni. Évente egy-két ilyen történet van, és mi mindegyiküknek külön-külön örülünk. Így egyre több kisebb-nagyobb cég tapasztalja meg, hogy nem ördöngösség MMK embert foglalkoztatni. Szoktál a környezetedben is érzékenyíteni? Igen, iskolákba is hívnak, de amúgy is szívesen beszélgetek azzal, aki érdeklődik. Amit ezzel kapcsolatban nagyon fontosnak tartok az az, hogy nem (csak) a „normál” társadalmat kell érzékenyíteni, hanem szerintem a „rokikat” is! Gyakran mogorvák vagyunk amiatt, hogy úgy gondoljuk, csúnyán elbánt velünk az élet. Vagy ami még rosszabb: mindent elvárunk csak azért, mert fogyatékossággal élünk. Ez szerintem nem visz előre. Sokkal hatékonyabb, ha nyitottak vagyunk, normálisan tudunk segítséget kérni, kérdés esetén válaszolni és képesek vagyunk mosolyogni. Mi az, amit legszívesebben magadra írnál – mondjuk egy pólóra -, hogy mindenki lássa? Olyan sok mindent kéne ráírni, hogy nagyon apró betűs lenne. Olyasmire gondolok, hogy „úgy viselkedj velem, ahogy szeretnéd, ha mások viselkednének veled”, vagy „nem vagyok leprás, nem kell két méter távolságot tartani tőlem” stb. De egy pólóra nem lehet regényt írni, ezért az egyszerűség kedvéért inkább a nevünket írnám rá: Diswake Mozgássérült Wakeboard Sportegyesület. Ez beindítja a beszélgetést, mert mindig elcsodálkoznak az emberek, hogy hogyan lehet kerekesszékesként ilyen extrém sportot űzni... Hogyan jött az életedbe a vízisport, a wakeboard? A hazatérésem után folytattam a síelést és eveztem is. Két paralimpiára is kijutottam. 2016-ban Rióban evezésben indultam, 2018-ban pedig felkértek, hogy sífutásban képviseljem az országot Pjongcsangban, a téli versenyeken. Dél-Koreából hazatérve abbahagytam az élsportot. Most már csak szabadidős sportoló vagyok, magamért sportolok. 2012-ben az Omszk Wakeboard Centrum, élén Magdács Péter edzővel megkereste a síedzőmet, hogy vettek egy ülő wakeboardot és vállalkozó szellemű mozgássérülteket keresnek, akik kipróbálnák. Naná, hogy mentem! Elsőre beleszerettem a dologba, pedig nem adja könnyen magát ez a vízisíhez hasonló sport. Fix 4, vagy 5 pontos kábelpálya húz körbe és nem lécen, hanem egy snowboardhoz hasonló deszkán állnak a „rider”-ek. Mi pedig egy speciális beülőben ülünk. Eleinte sokat estem, annyit voltam a víz alatt, hogy szinte búvárkodtam, de ez csak tovább hajtott. „Nehogy már ne tudjam megcsinálni!” Az első sikeres kör után egy hétig a föld fölött lebegtem örömömben! És hihetetlen, hogy 10 év wakeboardozás után is mindig van újabb trükk, amit sikerül megcsinálni! Ehhez persze kellenek az új tagok, az új trükkök, a többiek elhivatottsága és kíváncsisága, hogy ki mire képes. Mivel egyre nőtt a csapatunk, 2015-ben egyesületté szerveződtünk. A bővülés pedig töretlen, mert ha jól tudom, már nem csak mozgássérültek vannak a tagjaitok között és nem csak wakeboardoztok… Nagyon vegyes a csapatunk. Az Omszki-tónál dolgozók és Kersák Péter edző pedig maximális támogatást nyújtanak abban, hogy minden egyes új sérültségre megtaláljuk a megoldást és megtanuljon az illető csúszni. Van gerincsérült, végtaghiánnyal vagy éppen autizmussal élő, hallássérült és látássérült sporttársunk is, utóbbi headsettel kapja az utasításokat a vízen. Ami a sportokat illeti, ha elmegyünk egy-egy rendezvényre bemutatkozni, akkor a nevünkben is szereplő wakeboardot „visszük”, amire mindenki felkapja a fejét, mert nagyon vagány sport. De nem álltunk meg ennél az egy sportnál, ha új lehetőségről hallunk, azt igyekszünk kipróbálni. Így szerettünk meg például tchoukballozni (ezt a bárki által játszható, testi kontaktust nélkülöző csapatsportot és magyar meghonosítóját, Kunos Anitát korábbi interjúnkban mutattuk be – a szerk.), télen pedig sokan járunk sífutni vagy sírollerezni, ha nincs hó. A rolleres változat bármikor űzhető, a Margitszigeten is szoktunk edzeni. Az elmúlt telünk volt az eddigi legaktívabb, mert összesodort az élet a Normafa Síiskolával és a kifogyhatatlan lelkesedésű vezetőjével, Krakler Katával (az akár súlyosan, halmozottan sérült embereknek (is) síelési lehetőséget biztosító síiskola vezetőjével itt olvasható interjúnk – a szerk.). Remek az együttműködésünk! Van valamilyen követelmény, aminek meg kell felelni ahhoz, hogy valaki kipróbálhassa az ülő wakeboardot? Az egyetlen feltétel, hogy az illető tudjon úszni. Nem kell úszóbajnoknak lenni, csak ne pánikoljon, ha vízbe esik. A biztonságra nagyon figyelnek a tavon, ha valaki elesik, azonnal indul érte a motorcsónak. A megfelelő biztonságérzethez hozzájárul a kötelező bukósisak és a mentőmellény is. Nagyon különböző sérültségek és fogyatékosságok vannak, de nem mondjuk senkinek, hogy ne gyere wakeboardozni. Fontos, hogy a saját tapasztalata alapján, ő maga döntse el, csatlakozik-e hozzánk. A wakeboard-pályánál találkozunk, ahol ismerkedünk, beszélgetünk és egy ún. szárazföldi próba során a sokféle eszköz közül kiválasztjuk az illető testalkatának és a sérülése mértékének megfelelő darabot, miközben megnézheti a többieket, melyik eszközt hogyan használják, milyen a technikájuk. Ha szívesen vízre szállna a jelentkező, akkor a következő találkozó az első privát Diswake edzés lesz, ami ingyenes. Egy órára a miénk a pálya, lehet kísérletezni, akár többféle eszközzel is, mi pedig az edzőkkel instrukciókkal segítjük a vízre szállást. Nem egyszerű ez a sport, kell hozzá kitartás, de iszonyat jól érzi magát az ember közben! Egyesületi tagjainknak jelentősen megnőtt az állóképessége, megerősödött a törzsizma és a szociális hálója is kibővült. A külföldi edzőtáborunkban való részvétel lehetősége is hatalmas motivációt jelent. Mire számíthat, aki a Diswake SE tagja szeretne lenni? Egy vidám, összetartó közösség tagja lehet, és egy nagyon vagány sportot űzhet. Az első próbaóra után, ha a jelentkező „érzi a csít”, úgyis visszajön. Onnantól éves egyesületi tagdíjunk van, amiért havi egy fix „roki”-edzést, valamint a biztos csúszás elsajátítása után akár heti több csúszást is biztosítunk a nyilvános órák alatt. Az éves tagdíj a téli sírolleres edzéseket is magában foglalja, sőt, tagjaink számára a nyári horvátországi edzőtáborunk is nagyon kedvezményes áron valósul meg. Idén már 21 fővel utazunk! A tagdíjakon felül pályázatokból, adományokból és az 1%-os felajánlásokból tartjuk fenn az egyesületet. Célunk az is, hogy új támogatókat találjunk, mert az eszközparkunk kezd elöregedni. Jó a közösségünk, nemcsak sportolni járunk össze, hanem akár kártyázni, társasozni is. Az is fontos, hogy rengeteget tanulunk egymástól, például ellesünk technikákat a pályán, de akár a parkolóban is, amikor autóba ülünk, látjuk, ki hogyan száll be. Kiknek ajánlod a wakeboardot és hol jelentkezhetnek az érdeklődők? Ami az életkort illeti, nincs megkötésünk. A legfiatalabb egyesületi tag 11 évesen jött először, a legidősebb társunk pedig elmúlt 80 éves, ő a mi példaképünk. Az egyesületben több a fiú, de a lányokat is különösen biztatjuk, hogy próbálják ki velünk ezt a vagány sportot. A Facebook oldalunkon vagy a https://www.diswake.hu/ honlapunkon található elérhetőségeinken (e-mail: info@diswake.hu, tel.: 06-70/627-0020) várjuk a jelentkezőket. A legjobb talán a telefon, mert akkor azonnal tudunk válaszolni a felmerülő kérdésekre. Sőt, nem csak a sportolni vágyó társak jelentkezését várjuk, hanem olyan emberekét is, akik szakértelmükkel tudják „pro bono” támogatni a céljainkat. Például jól jönne egy marketinges segítség… Ezek szerint a marketing nem a te erősséged. Milyen szuperképességeid vannak? Nem tudom, hogy ez szuperképesség-e, de céltudatos vagyok. A másik dolog, amit szeretek magamban és ami segít a mindennapokban, az az, hogy tudok mosolyogni. Belülről és őszintén. Milyen csodakütyüre vágysz? Mire kínáljon megoldást? Általában mindenki azt hiszi, hogy ha kívánhatnék, akkor szeretnék újra járni, sétálni, futni. Persze, ez nem lenne rossz, de ha az érzéseket nem kapom vissza a járással együtt, akkor inkább ne járjak. Egy hoppanálót viszont elfogadnék: oda ugranék vele, ahová csak akarok. Például ott teremhetnék az olasz barátaimnál, vagy végre nem késnék el mindenhonnan...

Ez az inklúzió.

Ha nem is sok, de egyre több olyan szolgáltatást találunk a környezetünkben, ami figyelembe veszi a fogyatékossággal élő emberek igényeit, hozzájuk igazítja a szolgáltatásait, vagy direkt az ő támogatásukra jött létre. Összeszedtünk párat, és várjuk tőletek is a tippeket, hadd tudjanak róla minél többen az érintettek közül! Csendes nyitvatartás a Decathlonban Nyáron szükségetek lehet egy csomó sportszerre aminek a vásárlását eddig halogattátok… tudtatok róla, hogy hétfőnként 14:00-tól zárásig csendes nyitvatartással vár titeket az üzlet? Az autizmusban érintett vásárlók számára csendesebb, az érzékszerveket kevésbé megterhelő környezetet biztosítanak ebben az időszakban. Az érintetteket előre engedik a sorban, nem szól a zene, csökkentett világítást használnak, jöhetnek támogatni a segítő-kutyák, és indulás előtt még azt is meg tudjátok nézni, melyik polcnál számíthattok a legtöbb ingerre. Részletek a csendes nyitvatartásról Mesemúzeum A mese mindenkié! A Mesemúzeum Utak a meséhez programja autizmusbarát terekkel, és ehhez a szemlélethez illeszkedően autizmusbarát múzeumpedagógiai foglalkozásokkal várja a látogatókat. Érkezhettek akár a családdal, akár iskolai csoporttal, mindent megtaláltok a honlapon, ami a felkészülést segítheti: kisfilmet a múzeumról, letölthető szociális történetet, a múzeum térképe és az ottani szabályokat bemutató tábla is. Az Autizmusbarát Mesemúzeum projektet a Nemzetközi Cseperedő Alapítvány szakemberei készítették. Még több infó az Autizmusbarát Mesemúzeumról Akadálymentes helyszínek az Access4you-tól Valóban akadálymentes helyen szeretnél vásárolni, enni, megszállni, de nem tudod, neki merj-e vágni? Az Access4you azon dolgozik, hogy akadálymentességi szempontok alapján tanúsítson helyeket, és elhozza neked az információt. Legyen az vendéglátás, egészségügyi szolgáltatás, ügyintézés, sport vagy szórakozás, csekkold le előre, hol várnak téged is felkészülten. Töltsd le az appot vagy nézd meg a weben! Megnézem az Acces4you weboldalát Access4you app letöltése: Google Play App Store VásárLÁSS a Decthlonban Ebben az áruházban a gyengénlátó és vak vásárlók is akadálymentes élményt kaphatnak. Kérj időpontot és kísérőt, aki segít vásárolni! Minden sportágban szakavatott támogatót kapsz, aki a bejáratnál vár, odavisz a választott sportszerekhez, tanácsokkal lát el, segít méretet választani és ismeri a termékek technikai jellemzőit, segít a fizetésben és visszakísér a kijárathoz. A szolgáltatás ingyenesen vehető igénybe. Részletek a Vásárláss szolgáltatásról Távszem Látássérült embereknek nyújt élőben távsegítséget a Távszem app. Ha szükséged van valakire, aki a telefonod kameráján keresztül helyetted néz és lát egy adott helyzetben, ezt az appot neked találták ki. Nem tudod melyik papírpénz melyik? Elkeveredtél az utcán? Válogatnod kell valamik közül de nincs támpont? A felhasználók segítségkérését képzett operátorok várják a túloldalon a nap minden órájában. Videó a Távszemről Távszem app letöltése: Google Play App Store Futás és fitnesz a Suhanj!-al! A Suhanj! csapata a mozgás örömét osztja meg sérült és fogyatékkal élő emberekkel már 12 éve. A covid előtt nyílt edzőtermük, a Suhanj Fitness (XIII. Tátra utca 6.) tovább bővítette a lehetőségeket. Itt a személyi edzés mellett tematikus órák, spinning is szauna is MINDENKI rendelkezésére áll, képességeitől függetlenül. Külön aktualitás a teremben: Ukrajnából menekült gyerekeknek napközit működtetnek március óta. A margitszigeti és más helyszíneken tartott úszó- és futóedzések általában nagyon jó hangulatúak szoktak lenni, de a legtöbb futóversenyen, nagyobb sporteseményen is megtaláljátok őket. Több infó a Suhanj!-ról Akadálymentes játszóterek A Szerencsejáték Zrt. már 3. éva a Nagykarácsony sorsjegyének a teljes bevételét befogató játszóterek építésére fordítja. Ezeken a helyszíneken olyan játszóeszközöket találhattok, melyeket mozgáskorlátozottsággal és egyéb kihívással élő gyerekek együtt tudnak használni ép társaikkal. Több ilyen játszótéren találtok olyan eszközöket, amelyeket egyesületünk alapítótagjai találtak ki és valósítottak meg még az alapításunk előtti években. De hol vannak pontosan ezek a befogadó játszóterek? A befogadó játszótérépítési-program eddigi helyszínei: Budapest, III. kerület: Csillagház Általános iskola (átadás időpontja: 2018. december 13.) Veszprém: Kálvin János Park (átadás időpontja: 2018. december 18.) Miskolc, Éltes Mátyás Óvoda, Általános Iskola és Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény (átadás időpontja: 2019. május 20.) Budapest, VIII. kerület: Cifra Palota játszótér (átadás időpontja: 2019. szeptember 25.) Sopron: Tündérkert játszótér (átadás időpontja: 2019. szeptember 26.) Pécs: Őslények világa játszótér (átadás időpontja: 2019. szeptember 30.) Budapest, IV. kerület: Kincses Sziget játszótér(átadás időpontja: 2019. október 3.) Budapest, XVIII. kerület: Némó-sziget játszótér (átadás időpontja: 2019. október 10.) Kaposvár: Süsü, a sárkány játszótér (átadás időpontja: 2020. szeptember 24.) Budapest XXI. kerület: Csepel-sziget élővilága játszótér (átadás időpontja: 2020. szeptember 29.) Debrecen: Lúdas Matyi játszótér (átadás időpontja: 2020. október 13.) Tiszaföldvár-Homok: Kastély-kert játszótér (átadás időpontja: 2020. október 15.) Budapest XVI. kerület: Zöldségeskert játszótér (átadás időpontja: 2020. november 4.) Budapest XXII. kerület, Budafok Tétény, Elágazás Park - befogadó játszótér (átadás időpontja: 2021. október 6.) Esztergom, Kőrösy László utca - befogadó játszótér (átadás időpontja: 2021. október 28.) Győr, Kálvária utca - befogadó játszótér (átadás időpontja: 2022. április 7.) Eger, Cifrakapu úti befogadó játszótér (átadás időpontja: 2021. december 15.) Nyíregyháza, Kossuth u. sarok játszótér (átadás időpontja: 2021. november 23.) Több infó az akadálymentes játszóterekről BKK szállítószolgálat: Házhoz házig szolgáltatás Idézünk a BKK honlapjáról: "A háztól házig szolgáltatásban az előzetes bejelentés után igénybe vehető autóbuszok munkanapokon 5:30 és 23:30, hétvégén 8:00 és 16:00 között közlekednek. Ezeket mozgáskorlátozott személy és egy kísérője veheti igénybe a díjszabásban felsorolt, a jogosultságának megfelelő teljes árú vagy kedvezményes jeggyel/bérlettel. Az utazás tervezett időpontja előtti munkanapokon diszpécserünk 8:00 és 16:00 között hívható, aki az igénybejelentések alapján visszajelzi a lehetséges időpontot. Elsőbbséget élveznek a szolgáltatást rendszeresen – pl. iskolába járáshoz – használók. A többi utasnál a bejelentés időpontja szerint soroljuk az igényeket a szabad helyek függvényében. A telefonszám: +36-70-390-34-14. A BKK a MEOSZ – Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége – budapesti szervezetének bevonásával alakította ki a mozgáskorlátozottak szállítását végző midibuszok közlekedési rendjét." Ha használjátok ezt vagy egy hasonló szállítószolgáltatást, számoljatok be nekünk róla! Több infó a szállítószolgálatról

Kérdések, amiket nem, vagy csak sokára merünk feltenni a témával kapcsolatban, pedig szükségünk van a válaszokra. A fogyatékosság ügyét valahogyan körbeveszi egy bizonytalanságot okozó köd, ami miatt a kérdések nem hangzanak el, a válaszok sosem érkeznek meg, és a párbeszéd, a megértés ettől csak nehezebb és lassabb lesz. Szeretnénk ezt a ködöt legalább egy kicsit lazítani, ha lehet, eloszlatni. Merjetek szólni egymáshoz, merjetek kérdezni! Fogyatékossággal élő – akkor van nem fogyatékossággal élő is? Van, igen (sőt, az angolban teljesen bevett a non-disabled kifejezés!), de mivel látszólag ők vannak többen, ezért a kisebb “csoportot” különböztetjük meg. Gyakorlatilag mindig ezt csináljuk, mi, az emberiség. Igazságtalan lenne leverni a port pont azokon, akik a fogyatékossággal élőket különböztetik meg és választják ki a százszínű, inkluzív társadalom egyelőre elérhetetlennek tűnő halmazából. Az összes kisebbséggel megtesszük ugyanezt, ők is csak egy adott többségben jelentenek kisebbséget. Érdemes ezt szem előtt tartani. Tehát vannak az érintettek meg az érintetlenek? Vannak az átlagosak, normálisak, meg a nem normálisak? Bármelyik kifejezést kikérhetnénk magunknak. Ki számít épnek? Törött kézzel épek vagyunk, vagy egészségesek? A szemüvegesség nem fogyatékosság, de egy aliglátó ember a szemüvege nélkül látássérült? Hol húzódnak a határok? Egészséges vagy beteg a fogyatékossággal élő ember? Tisztázzunk néhány alapfogalmat. Az, hogy egészséges valaki vagy beteg, nem függ a fogyatékosságától. Aki lázas, köhög, influenzás, az beteg. A speciális igényű emberekkel is megesik. A fogyatékosság nem betegség, hanem egy állapot. Olyan képességbeli vagy testi/érzékszervi nehezítettség vagy hiányosság, amit számos dolog okozhat, lehet született vagy szerzett is. Amikor gyerekekkel beszélgetünk erről a nem könnyű témáról, két okból is hangsúlyozzuk, hogy nem betegség: Mert nem gyógyul meg. A betegségek nagy része igen, de ezekkel az állapotokkal az érintettek megtanulnak együtt élni. Mert nem ragályos. Azt tapasztaljuk, segít a gyerekeknek ez a tudás abban, hogy könnyebben merjenek kapcsolódni. A fogyatékosságot nem lehet átadni vagy elkapni. Mikor fontos és mikor bántó kiemelni egy fogyatékosságot? "Ő az új elemzőnk, aki fehér botot használ a közlekedéshez, mert nem lát." Ebből vajon melyik az igazán fontos információ? Ér egy tulajdonságot kiemelni, a mi esetünkben a fogyatékosságot? A vak. A hallássérült. A hallókészülékes. Vannak helyzetek, amikor fontos, hogy tudjunk valakinek a fogyatékosságára is hivatkozni, de vajon indokolt-e minden esetben, amikor ez alapján különböztetünk meg valakit? Jellemző képet adhat egy társadalom elfogadó-képességéről is az, ami alapján megkülönböztet egy személyt. Mit jelent, ha ez például egy fogyatékosság? Amikor bántó és felesleges Ha egy osztályban annyira ritkán fordul elő fogyatékossággal élő, hogy azzal a tanuló kitűnik a többiek közül, az inkább azt mutatja, hogy az oktatás szegregál, és nem azt, hogy az a gyerek valamiért kivételes jelenség a tömegben. Hiszen sokan vannak (egy másik, szegregált iskolában), csupán a tömegnek az a része nem tud részt venni azokban a tevékenységekben, amiben a többség igen, ezért láthatatlannak tűnnek. Ha például inkluzív lenne az előbb említett iskola, és nagyobb arányban fordulhatnának elő a tanulók között olyanok, akik fogyatékossággal élnek, úgy valószínűleg más alapján próbálnánk rájuk hivatkozni, például hajszín alapján. Amikor indokolt Olyan esetben, amikor a fogyatékosság van a középpontban, kimondottan a fogyatékossággal élőket, érintettségük okán szeretnék valahogyan megszólítani. Például fogyatékossággal élő/megváltozott munkaképességű munkaerőt keres egy cég, vagy akadálymentességről, hozzáférhetőségról beszélünk és fontos, hogy kinek milyenek az adottságai. Így belegondolva könnyen belátható, hogy ez miért tud sértő lenni, ha pont azzal a tulajdonságával azonosítják az embert, amiről azt mondjuk, hogy fogyaték. Ha olyan tulajdonságunkat emelik ki, amire büszkék vagyunk, akkor hagyjuk, még jól is esik. Tudod, az excel guru. Ki vitatkozna ezzel a jelzővel? De ha negatívnak éljük meg, nem szeretjük ezt a tulajdonságunkat, vagy csak utáljuk, hogy mindig ezt az egy tulajdonságunkat veszik észre, akkor magunkra vesszük, megsértődünk, eltávolodunk, olykor ki is akadunk. Mit gondolnak erről az érintettek? A leghitelesebbek – de eleinte nem a legelterjedtebbek – azok a kifejezések, amelyeket egy csoport tagjai magukra kezdenek el használni. Példa erre, ahogy a sérült gyerekeket nevelő szülők a saját gyerekeikre utalnak: “kacifántos gyerek”, “bonyolult” gyerek. Vagy ahogy mi mondjuk: Spéci gyerek. Spéci szülő. Nem egy fogyatékosságban érintett ismerősünk van, aki ki nem állhatja a “fogyatékossággal élő” kifejezést. Így fogalmazott egyikük: “én nem a fogyatékosságommal élek, hanem a feleségemmel!” Egy mozgáskorlátozott tapasztalati szakértőnk így fogalmaz magával kapcsolatban: "Támogató szolgálat hétköznapokon 8-4-ig van, de én a fennmaradó időben is béna vagyok." (Itt olvashatjátok a Kiss Csabával készült blogposztunkat). Ezzel természetesen nem azt mondjuk, hogy oké bárkit bénázni, csak annyit, hogy érintettként mindenkinek más kifejezés lehet komfortos a saját elfogadásának és hangulatának megfelelően. Hallottunk már olyat is, hogy a vak emberek egy része szívesen használja a “kuksi” szót a saját csoportjukra, de a Bóbita kifejezést is használták már a környezetünkben értelmi sérült emberekre más csoportok. Ezek nem bántó szándékú szavak, persze nem kell, hogy mindenkinek egyformán tetsszenek. Egy ajánló: Pataki Panka autizmussal élő vendégbloggerünk írt a sima és a fordított szerves és fontos kapcsolódásáról az Autizmus Világnapi blogbejegyzésünkben. Rövid és esszenciális olvasmány. Hogyan ne használd – Hogyan használd? Összeszedtük Nektek azokat a kifejezéseket, amelyeket mi mint érintettekből álló egyesület fontosnak tartunk a helyükre tenni. Bal oldalra írtuk azokat az elnevezéseket, amiket nem ajánlunk: vagy kimentek a divatból, vagy kifejezetten bántóak lehetnek egy közösség számára. Jobb oldalon pedig azokat a szavakat találjátok, amiket a bal oldaliak helyett, de azonos értelemben használhattok. Ahogy talán fel is tűnik az ajánlott kifejezések elolvasásakor, és amit mi minden egyes érzékenyítő programunkon hangsúlyozunk a gyerekeknek is: a fogyatékosságát jelző szó valóban csak jelző maradjon. Tedd mögé, hogy kicsoda, amikor beszélsz egy személyről. Pl.: mozgáskorlátozott egyetemi hallgató, látássérült néni, autista kisfiú, végtaghiánnyal élő sportoló, stb. Könnyű belekavarodni, és még az is, aki jól akar használni fogalmakat könnyen elvéti a szóhasználatot, és nincs olyan szó, amin valaki, aki akar, ne tudna megsértődni. Pont ez volt az oka annak, hogy egyesületünk a sima és fordított szavakat használja. Persze volt már, aki ezen is megsértődött. Folyamatos változásban Persze ez egy dinamikusan változó dolog. Folyamatosan kerülnek át a köznyelvbe szavak, amik 100 éve még teljesen hivatalos kifejezések voltak valamilyen fogyatékosság leírására. Ilyen a “hülye”, vagy a “gyengeelméjű” is. A “Képezhető Hülyék és Gyengeelméjűek Alkotás utcai nevelő és tanintézete” például 1898-ban még létező elnevezés volt, ma már ezeknek a szavaknak a használata értelmileg akadályozott emberekre elképzelhetetlen. Ugyanez igaz a Mexikói úti Mozgásjavítóra, amit 100 éve még “Nyomorékok Tanintézetének” hívtak. A nyomorék ma már nem PC. Egy nagyon friss dolgot is tapasztalunk a nyelvi változással kapcsolatban. Amikor iskolai osztályokban megkérdezzük a 9-10 év körülieket, hogy mely kifejezések okék szerintük, egyre többen teszik a “fogyatékos” szót a “bántó, ne használjuk” kategóriába. Halljuk is, de mesélik is, hogy ez egy teljesen bevett csúfoló szó, amivel dobálóznak: “Te fogyatékos!” “Te szefós!” Egészen pontosan úgy, ahogy 30 éve a hülye vagy az idióta. Egy állapot megnevezéséből egy szitokszó lett. Éppen ezért kezeljétek a fenti táblázatunkat (és az egész blogposztot) kellő rugalmassággal és érzékenységgel. Idővel sok minden változik, nem vagyunk egyformák, és mint említettük, nincs olyan szó, kifejezés, amin valaki, aki akar, ne tudna megsértődni. Írjátok meg, mit gondoltok! Mit szerettek vagy rühelltek használni? Milyen kifejezésektől futkos a hátatokon a hideg? Kérdezni pedig ÉR! Sőt, nagyon örülünk, ha bombáztok minket kérdésekkel, hogy kell mondani, mi a különbség, bármi! Ha elkezdett érdekelni a téma, és szívesen néznél filmeket, meséket, amikben valamilyen fogyatékossággal élő szereplő is van, akkor íme egy katalógus, amit nem rég szedtünk össze nektek: https://www.egysimaegyforditott.com/post/elza-es-az-impulzuskontroll

2020 tavasz és a covid lezárás mélye volt, amikor egyesületünkkel csatlakoztunk az InDaHouse Hungary Társasmaratonjának adománygyűjtő eseményéhez. Ennek keretében különböző társasjátékozó csapatokkal gyűjtöttünk adományt borsodi szegénységben élő gyerekek tanulására. Ekkor jött az ötlet, hogy két spécianya-alapítónk, Fruzsi és Flóra anyukái - Havas Katalin és Pécsi Júlia - mindketten mennyire szeretnek scrabble-özni, hozzuk össze őket egy partira! Így esett, hogy ez a két csoda-nagymama egymásra talált, és bár még sosem találkoztak élőben, de 3 teljes éve minden szerdán online megy a Scrabble és a duma. (Spéci) unokákról, családról, az életről. Most spécinagyi-létükről írnak Nektek. A élet öröme - Havas Katalin és Jancsi „Azt kérdezed tőlem, hogyan vártalak? Mint az éjszakára fölvirrad a nap, mint a délutánra jő az alkonyat, mint ha szellő jelzi a förgeteget – ezer pici jelből tudtam jöttödet.” Így kezdődik Beney Zsuzsa gyönyörű verse a kisgyerek-várásról. Meg az unokavárásról, teszem hozzá azonnal. Unokát várni dupla öröm, egyszerre születik egy baba, és kibújik a gyerekünkből a szülő. Saját, sok nekifutásos szülővé válásom végül is három olyan gyerekkel ajándékozott meg, akikről csak annyit mondhatok sommásan, hogy örülök, hogy megismertem őket. Persze, hipp-hopp eltelik a gyerekkoruk, és jönnek az unokaajándékok. Először az elsőszülött hoz a házhoz két fickót, akikkel aztán a másod- és harmadszülött játszik, murizik, kicsit tanulja a szülőmesterséget. Majd sorra jönnek a hajdani családegyesítésből származó, “kapott” unokák. Három fiú, egy kislány. Életem hatalmas pillanatai voltak, amikor a gyerekeim gyöngyházfényes arccal mondták, hogy volna egy közlendőjük. Így tudtam meg, hogy a legnehezebben várt, legtöbb rossz előzmény után született Fruzsi is babát vár. Öt hónap fellegekben járás. Jön a hetedik unoka! Koradélutáni telefon: minden rendben, fiú lesz – osztotta meg a felfedett titkot a lányom. De ennek a napnak éjszakája is volt. Nem mint „az éjszakára felvirrad a nap”, hanem egy riadt telefon: Fruzsit most viszik a műtőbe, meg kell születnie a kisfiúnak. Úristen, szinte a felét sem kapta meg annak, ami minden babának jár: a mamája belső világát. Rettegés, sírás, rohanás a kórházba. Körülbelül 5-6 órának kellett eltelni ahhoz, hogy magamhoz térjek, és tudjam: ezentúl ez az életünk. A nagyszülőség ebben a történetben dupla rémület, dupla aggódás, dupla igyekezet, dupla büszkeség, dupla öröm. Ez az, amit a köztem és Jancsi között létező szülő sokszor nem ért meg, hogy nem csak Jancsi életben maradása, fejlődése, alakulása, egészsége, hangulata, éppen aktuális állapota és helyzete van előttem, hanem az ő mamájáé, papájáé, később testvéreié is. Tehát nem is dupla, hanem ötszörös minden, ami izgalom, minden, ami öröm. Öröm, mert Jancsi életben maradt. Igazi Élő és igazi Sas lett, küzdő, erős János. De, hogy meséljem el azt, hogy milyen volt hetekig, hónapokig látni a kislányomat egy inkubátor mellett: szívszaggató. De a kezében mesekönyv volt, Hetvenhét magyar népmese és Gőgös Gúnár Gedeon, ezt látni milyen volt?: hatalmas büszkeség. Jancsi is Fruzsi is napról napra nőttek, egyikük az inkubátorban, másikuk a szememben. Ha pedig valaha lett volna bennem igazi anyósvér, akkor ezek alatt a hónapok alatt az is elszivárgott volna. Vagány, fiatal férfit ember nem látott még így belelágyulni az apaszerepbe. (Jancsi apukája Sas Olivér, vele itt olvashattok egy interjút - a szerk.) Elindultunk felfelé egy lépcsőn, Jancsi hazakerült, Jancsiék hozzánk költöztek - a százéves nagymama átadta nekik a helyet. Jancsi elhagyta az oxigént, Jancsi kétszeres báty lett. Jancsi mamája, papája mindent megtanult, amit Jancsi élete megkívánt. A világ legtermészetesebb dolga volt, hogy Jancsi óvodás és iskolás lesz. Nagyon szerettem ezt az időszakot, rendszeresen én mentem érte. Hazafelé 17 buszmegállón keresztül néztem farkasszemet ijedt nagymamával, értetlen gyerekkel, fejét elfordítani akaróval, és mosolyogtam rendületlenül, meg beszéltem Jancsihoz, piszkálgattam, bolondoztunk. Nehogy már valaki is azt gondolja, hogy nekünk rossz. Lehet, hogy nehéz, meg más, de nem rossz. Ti pedig, ha hazamentek, és idegesít a gyereketek, unokátok, gondoljatok ránk! Nekünk ajándékunk van, egy katalizátorunk, aki mindenkiből, még a legnyeglébb kamaszból is kihozta a jót. Jancsi megtanította nekünk, és ezt osztják meg most hivatásszerűen Fruzsi és társai, hogy mindennek örüljünk, ami rendben van az életünkben. Jancsi azt is megvalósította, hogy az immár tizenegy unoka közül ő az egyetlen, akiben tökéletesen meg lehet bízni. Ha rajta múlik a következő pillanatban is ugyanolyan kedves és nyugodt lesz, mint az előzőben. Azért ne gondolja senki, hogy ez az élet minden nagymama álma, mert vannak gubancok. Elsőnek is mindjárt az, hogy a felspannolt nagymama állandóan segíteni akar: tenne-venne, mosogatna, beleszólna, teregetne, hajtogatna, szelektálna, le- és felmosna, egyszóval nem csak a kicsit vak Jancsit, hanem mindenkit át akarna vinni a túloldalra, ha szeretné, ha se. Aztán itt van a természet rendje, amitől Jancsi egyre nagyobb, mi meg egyre kriplibbek vagyunk. Nincs már emelgetés, cipelgetés, pelenkázás, ágyban forgatás, ezt mind vissza kell vennie a szülőknek, akiknek ettől még több a dolguk, de szemmel láthatóan több az erejük, az elszántságuk is. Képesek azt mondani, hogy Jancsi emelése, fürdetése az ő sportjuk. Na, persze! Megint beindul a dupla aggodalom. Kevésbé Jancsiért, inkább a derekas szülőkért. És hogy milyen egy kamasz Jancsi nagymamájának lenni? Nem könnyű: ha Jancsi közelébe kerülök gügyögök és Halász Judit halvány hasonmásaként akarom szórakoztatni, azonnal figyelmeztetnek, hogy az illető már heavy metált hallgat, és ne untassam baba dolgokkal. Ilyenkor halkabbra fogom a hangom, és csak Jancsi fülébe suttogok, mert tudom, hogy kettőnket csak egy valaki tud megsegíteni: Szárnyati Géza. A játék öröme - Pécsi Júlia és Dávid Három unokám van. Ketten közülük simák, ráadásul már nagyok, 16 és 18 évesek. Sokat vagyunk együtt még ma is, de ők többnyire már a saját életüket élik. Dávidról szeretnék most mesélni, ő a "spéci” unokám, aki méhen belül sérülhetett meg, központi idegrendszeri sérült, vagyis CP-s. Dávussal, aki már 12 éves nagyfiú (ahogy ő mondja) igazi spéci kapcsolatban vagyunk. Minden nap arra várunk mindketten, hogy legyen időnk legalább egy órát játszani vagy élőben, vagy telefonon. A játékokat mindig Dávus találja ki, én csak próbálom követni az aznapi szabályokat. Dávus memóriája kivételes, mindent megjegyez, amit hall maga körül, rengeteg vers, mondóka, mese, dal de akár adat is van a fejében. De megjegyez felnőttes kifejezéseket is, amik elég viccesen hangzanak a szájából, így ezekre is épülnek a közös telefonos játékaink. Egyszer például nagyon büszkén azt mondta, amikor az iskoláról kérdeztem, hogy “képzeld Nami, ma kihúztam a gyufát”! Mostanság azt játsszuk, hogy mindenkit, akit ismer, játékból “felhívunk”, és elbeszélgetünk velük. Persze mindenkivel ugyanarról beszélünk, mert nagyon szereti a repetitív dolgokat, ő pedig mindezt bármeddig tudná folytatni és általában én dőlök ki hamarabb. Dávidnak kiváló humora van, sokat nevet rajtam, amikor elrontok valamit, sőt, néha kifiguráz, vagy próbára tesz, hogy értem-e amit mond - feszesebb izmai miatt sokszor kihívás telefonon megérteni egy-egy ritkább kifejezést, amit mond. Aztán esténként, lefekvés előtt még küld egy telefonos hangüzenetet, amiben jó éjszakát kívánnak nekem a lányommal, az anyukájával. De a legfontosabb, hogy újra és újra meg kell beszélnünk, mikor fogunk játszani a következő nap. Ilyenkor néha Namicskának hiv, amitől konkrétan elolvadok. Dávus, és a hozzá hasonló gyerekek igazi hősök. Elszánt és kitartó egy sokkal nehezebb pályán, mint a többiek. Ő a példaképem!

A versenyeken kívül jártatok-e olyan helyen, amit az inklúzió szempontjából példaértékűnek tartasz?

például Ivett is :) ) De persze gyorsan felmerült bennünk a kérdés, hogy hogyan is beszélhetünk az inklúzióról Elkötelezett és lelkes támogatója az inklúziónak, idén önkéntesként csatlakozott az Egyesület munkájához értesültem a MyStory kidolgozásáról, nagyon megörültem, hogy az Egy sima egy fordított – Egyesület az Inklúzióért

Filmek spéci szereplőkkel, amelyek segítik a beszélgetést Hónapok óta gyűjtögetjük Nektek azokat a filmeket (és köszi a tippekért, amiket ti küldtetek), melyekben megjelennek spéci szereplők. Itt nem pusztán az “érzékenyítő” típusú történetekre gondolunk, hanem azokra is, ahol az egyik szereplő “csak úgy” valamilyen kihívással él. Akár nem is ennek léte határozza meg a cselekményt, egyszerűen csak a banda tagja valaki, akiről ezer dolog kiderül és a fogyatékossága is csak egy a sok megismert tulajdonsága közül. Ezek közül a filmek közül bőven lehet szemezgetni, segítik a megértést, az elfogadást, vagy megkönnyítik a válaszadást a gyerekek fogyatékossággal kapcsolatos kíváncsi és néha izzasztó kérdéseire. Az átláthatóság kedvéért fogyatékosság-típusok szerint kínáljuk fel tálcán a néznivalókat. Fontos: ez nem történet vagy cikk, hanem egy KATALÓGUS. Amit nem kell együltőhelyben elolvasni, hanem elő-elő lehet venni, amikor szükség van rá. Jogosan mondhatnátok, hogy fogyatékosságról beszélni, pláne gyerekek kontextusában, igencsak tömény így. Ezért mondjuk! Nem fogtok meglepődni, a mozgássérülés témakörében találtuk a legtöbb példát – valószínűleg vizuálisan ezt lehet a legegyszerűbben megjeleníteni. Mozgássérülés, mozgáskorlátozottság Ez a csoport nagyon nagy és nagyon sokféle okból tartozhat valaki ebbe a csoportba. Lehet veleszületett vagy szerzett, izmokat, ízületeket érintő vagy idegrendszeri eredetű is, és abban is különbözhetnek, hogy milyen mértékű akadályozottságot von maga után. Némó nyomában – Némó uszonya kissé kacska, nehezebben úszik A Sam, a Tűzoltó c. rajzfilmsorozat Hannah Sparkes-a egy kedves, szőke kislány, kerekesszéket használ. Szinte megszólalásig hasonlítanak a Postás Pat Lizzy Taylorával, aki ugyancsak egy mindenkivel kedves, szőke mozgáskorlátozott kislány. Ha az egyik sorozat nem animációs, a másik egy bábfilm lenne, szinte azt hihetnénk, hogy Hannah és Lizzy karakterét egyazon színész játssza. :) Persze a Peppa Malac sem maradhat ki: a hatodik évadban kap szerepet Mandy egér, kerekesszékkel, aki ráadásul nagyon sportos. Kerekesszéket használó karaktereket ezekben a művekben találtunk: a Szuperhőst nevelekből Esperanza, Artie a Glee-ben és X Professzor az X-Men-ben. A Netflixen a Ni No Kuni: A másik világ c. film egyik főszereplője (Yu) és a Herceg karácsonyra c. filmben a kis hercegnő szintén mozgássérült. Az HBO Go-n található Ramy c. sorozatban Steve, és a Family Guyban Joe is kerekeszéket használnak. A South Park kamaszoknak vagy felnőtteknek ajánlott animációs sorozatában két mozgáskorlátozott szereplőt is megismerünk, Jimmyt és Timmyt. Előbbi kerekesszékes, utóbbi mankóval közlekedik, és egyszer össze is verekednek. A Superstore című vígjátéksorozatban az egyik főszereplő, Garrett is kerekesszékes (illetve a későbbi évadokban egy Nicki nevű mellékszereplő is), de ennek egyáltalán nincs jelentősége a sorozatban. Sőt, az egyik részben Garrett direkt nem fedi fel mozgáskorlátozottságának okát, mert nem akarja, hogy a munkatársai erre fókuszáljanak vele kapcsolatban. Papa (eredeti nevén Pops) a Kis Kedvecek Titkos Élete c. egész estés animációs filmből egy mindkét hátsó lábára bénult Basset Hound, segédeszközzel közlekedik. Ugyancsak kerekesszékes kutya Rex a Mancs Őrjáratból. Végtaghiányos szereplők: Maya és Miguel az egyik srácnak az alkarja hiányzik, Andersen rendíthetetlen ólomkatonájának meg az egyik lába. A Vukból Sut farkát amputálta egy rókacsapda. Nem felejthetjük ki ebből a felsorolásból Hook kapitányt sem a falábával és a kampókezével. Mondjuk a kalózoknál ez szinte alap felvételi követelmény! A Notre Dame-i Toronyőr, Quasimodo pontos diagnózisát nem ismerjük, de háta púpos és feje, arca is elsőre szokatlanul néz ki. Kinézetével inkább először elrettent másokat. Ugyanakkor a mozgása nem akadályozott, sőt, és értelme is ép, szíve a helyén, és az énekhangja, mint egy musical-színészé :) Az Igazi Csoda vagy Csodácska a Wonder magyar címe – ez a film Auggie-ról, egy az arcát érintő fejlődési rendellenességgel született ötödikes kisfiúról és az ő elfogadásáról szól. Szerintünk már nagyobb alsós gyerekekkel bátran nézhető, ha tudtok utána beszélgetni róla. Előzetes: https://www.youtube.com/watch?v=ngiK1gQKgK8 Az Így Neveld a Sárkányodat Hablatya végtagprotézist hord, a sárkányának, Fogatlannak megsérült a szárnya. 10 éves kortól már élvezhető a francia sikerfilm, az Életrevalók. Philippe nyaktól lefelé bénult, akinek az életébe visszahozza az izgalmakat nem mindennapi ápolója, Driss. A két nagyon különböző férfi barátságáról szól ez az emlékezetes film! Ajánló: https://www.youtube.com/watch?v=cVio3768h8w Nagyobbaknak/felnőtteknek: a Till Attila rendezte 2016-os játékfilm, a Tiszta Szívvel kerekesszékes gengszterekről, de igazából annál többről szól. A szánalom helyett a tisztelet, a megismerés és a humor eszközeivel nyúl a később szerzett vagy veleszületett mozgáskorlátozottság kérdéséhez, igazi adrenalin löket, izgalmas, sírós-nevetős film nagy fordulattal. A Guttmann: Egy kivételes ember (The Best of Men) c. film arról az orvosról szól, aki a parasport első úttörője volt, róla és mozgássérült betegeiről mesél. Ugyancsak felnőtteknek ajánlom a Years and Years című brit minisorozatot az HBO Go kínálatából. Ez tipikusan az az egyébként nagyon lebilincselő, közeljövőben játszódó sorozat (a brit miniszterelnök szerepében Emma Thompson), ahol az egyik főszereplő mozgássérült volta teljesen mellékes,és az okára sem derül fény. Rosie Lyons kerekesszékes, egy igazi forradalmár, pasizik, gyerekeket nevel és szül a sorozat ideje alatt és az egyik legvagányabb karakter a felhozatalban. Jacob Frey: Az ajándék – ezt a díjnyertes rövidfilmet meg mindenképpen meg kell nézni. 4 percben finoman és sűrűn van elmondva az a düh is, amit későbbi életkorban szerzett mozgássérülés esetén éreznek az érintettek sokszor az útjuk elején. Inkább nem lövöm le a poént, de van neki: A Stephen Hawking életéről és egyben az amiotrófiás laterálszklerózis (ALS) betegségéről, romló állapotáról szóló nagy sikerű film A mindenség elmélete. Nagyobb gyerekekkel már érdemes megnézni. A mozgássérültek csoportjába sorolják az idegrendszeri sérülés okán mozgássérült embereket is. Cerebrál parézises (CP, agyi bénulás legtöbbször oxigénhiányból származó idegrendszeri sérülés) szereplő a spanyol Cuerdas animációs rövidfilm főszereplő kisfiúja igazán halmozottan sérült, babakocsiban ül és nem is beszél, A kisfilm nagyon megindító: https://www.youtube.com/watch?v=vtrHIa0RkAo A CP igazán sokrétű sérülés, talán meglepő lehet, de a szakirodalom a Forrest Gump c. film címszereplőjét, a Tom Hanks által alakított különleges karaktert is CP-s-nek mondja. Gyerekkorában még térdsínnel korrigálják a lábát. CP-s továbbá A bal lábam című film főszereplője, Christy is. A film trailerje:https://www.youtube.com/watch?v=nZLUZ1eONhk Látássérülés Egy igazi klasszikus film vak főszereplővel: Egy asszony illata. Herendi Gábor: Lora – nem lát. Hogy vak-e? Kiderül a filmből. Szenilla nyomában c. filmben egy gyengénlátó beluga is szerepel A Hercegnő és a Béka c. animációs filmben Odie mama vak, ahogy a Star Wars: Zsivány Egyes Chirrut Imwe nevű szereplője is Vaklárma – a francia vígjáték egy vak és egy siket ember közös kalandjairól szól. Hallássérülés A Bélier-család – Egy siket család egyetlen halló lánya igazi zenei tehetségnek bizonyul. Izgalmas és megható film családi összetartásról, útkeresésről, a segítségnyújtás dilemmáiról. A Dark c. díjnyertes német Netflix sorozatban Elisabeth siket, a családjával jelbeszéddel kommunikál. A The Society c. sorozatban az egyik szereplő jelnyelvet használ, a Koe no katachi című anime egyik főszereplője egy hallássérült lány. Valamint a Táncra Fel! c. filmben is van nagyothalló szereplő. A Toy Story 4 egyik szereplője cochleáris implantátumot hord, ami egy koponyához rögzített modern hallókészülék. A Kémkölykök 4: A világ minden ideje (Spy Kids 4D: All The Time In The World) gyerek-akciófilmben az egyik főszereplő, Cecil hallássérült, segédeszközt is hord, amely nélkül egyáltalán nem hall. Viszont a jelelés a sztori egyik pontján konkrétan előnyt ad neki, mert titkos üzeneteket válthat a tesójával. Autizmus -spektrumzavar / Asperger-szindróma Szezám Utca: Meet Julia – angol link: https://autism.sesamestreet.org/video/meet-julia/ Nagyon finoman közelít a témához. A gyerekek rajzolnak, Julia máshogyan rajzol, nem kapcsolódik. Gyönyörűen mutatja be és el is magyarázza az autizmust óvodásoknak. Nagyobbaknak vagy felnőtteknek: az igazi klasszikus, az Esőember. Dustin Hoffmann kiváló alakítása tabudöntő volt a maga idejében, ugyanakkor az emberek egy része a film sikere óta azt hiszi, hogy minden autizmussal élő embernek van egy olyan zseniális képessége, mint például az, amikor Raymond megszámolja a kiborult gyufaszálakat egy másodperc alatt. A valóság az, hogy minden autizmussal élő ember más, nem mindenkinek vannak szuperképességei, bár sokuknak van valami különleges, elmélyült érdeklődésük egy téma iránt. A legendás állatok és megfigyelésük filmsorozatban (a Harry Potter univerzum részeként) a főszereplő Göthe Salmander – eredeti nevén Newt Scamander – szintén Asperger-szindrómás. Az Agymenők (The Big Bang Theory) és Az Ifjú Sheldon sorozatok főhőse Sheldon egy nagyon szerethető autista/Asperger-szindrómás karakter. Az Atypical c. sorozat témája is az autizmus-spektrumzavar és ennek kihívásai a szerelem és a felnőtté válás kapcsán. Ennek a témának fantasztikus és érzékeny feldolgozása dokumentumfilm-sorozat oldalról egy ausztrál remekmű: Love on the Spectrum (ugyancsak Netflix). Nagyon érdemes megnézni! Ugyancsak Asperger-szindróma témájú a Rém hangosan és irtó közel c. játékfilm is (Tom Hanks-szel és Sandra Bullock-kal a főszerepben). Talán nagyobbaknak élvezhető az igaz történeten alapuló Temple Grandin c. film, az autista tudós nő életéről és autizmusának kihívásairól szól, ajánlója: https://www.youtube.com/watch?v=cpkN0JdXRpM. Temple Grandin TED előadását itt nézhetitek meg: https://www.youtube.com/watch?v=aF4sP-uC-yI Kommunikációs akadályozottság, beszédzavar A Hófehérke és a Hét Törpe Kukája – alacsonysága mellett – beszédzavart mutat. Zorro társa Bernardo és Heltai Jenő karaktere, A néma levente sem beszélnek! Más okból, de A kis hableány a történet egy pontján elveszti a hangját. Intellektuális képességzavarok Down-szindrómás karakter a Glee Becky-je, valamint a Casagrande család CJ-e is. A Yakari c. animációs sorozat indiánjai között Lassú Kígyó valószínúleg intellektusában eltér a többiektől, és ezzel együtt a csapat része. Ugyanez igaz a Madagaszkár egyik pingvinjére is. Borka és a Varázsruha: Mari az új barát - ebben a részben új barátság szövődik egy Down-szindrómás kislánnyal. Itt nézhető a rész. A Testvérem, Szimpli a német mozik egyik sikerfilmje volt 2010-ben. Az árván maradt testvérpár egyik tagja értelmi sérült, 26 éves. Őt szökteti meg fivére egy intézménybe zárás elől, és egy izgalmas road movie veszi kezdetét. Figyelem- és aktivitás zavarai A Sam, a Tűzoltó Norman Price-a egy örök bajkeverő, általában komoly tűzvédelmi kockázatot jelentenek a tettei. Szerintünk leginkább egy unatkozó hiperaktív kisfiú :) Ahogy talán Denisz, a komisz is az lehet, és Félicie a Balerinából is. Nem lehet pusztán ebbe a kategóriába sorolni, mert ennek is számos eredete lehet, de találtunk pár művet memóriazavarokról: Szenilla nyomában – Szenillának nincs rövidtávú memóriája. A Memento című filmben (r.: Christopher Nolan) a főszereplő Leonardnak olyannyira nincs memóriája, hogy a legfontosabb adatokat magára tetováltatja. Pszichoszociális fogyatékosságok Ezeket az állapotokat régebben pszichiátriai betegségeknek hívták, de maga az érintett csoport is szorgalmazta, hogy állapotukat ne a betegségek közé sorolják. Több karaktert találtunk, akiknek impulzuskontroll-zavaruk vagy nehézségük van. Ide soroljuk a Jégvarázs népszerű Elzáját, aki nem bír a dühével és ilyenkor lefagyasztja a fél kontinenst, és ilyen a Szörnyeteg A szépség és a szörnyeteg c. Disney-alkotásból is: tör-zúz, amikor éktelen haragra gerjed. Közismert a Micimackó-karakterekről, hogy a legtöbbjüknek van pszichoszociális érintettsége, de ezt majd a könyveknél részletezzük. Monk, a flúgos nyomozó az OCD tüneteit mutatja, és ha már a nyomozóknál tartunk: Sherlock (a Sherlock c. sorozat Sherlock Holmes-a, Benedict Cumberbatch alakításában) pedig saját bevallása szerint is “jól funkcionáló szociopata”, de mindenképp mutat autisztikus jeleket. A mintadiák (Front of the Class) főszereplője Tourette-szindrómás. Mik azok, az állapotok, amik nem fogyatékosságok? De érdemes róluk beszélni: A cukorbetegség krónikus betegség, nem fogyatékosság. A Caillou című, nagyszerű, kanadai rajzfilmsorozat egyik része, az Emma pótuzsonnája című rész Caillou egy ovistársának étkezésén keresztül magyarázza el az 1-es típusú diabéteszt. Nagyon jó lehetőség ennek kapcsán beszélni óvodásokkal a cukorbetegségről és akár a különböző ételérzékenységekről is. Az epilepszia témaköréhez, ami ugyancsak krónikus betegségnek számít, egyelőre nem találtunk ajánlható filmet vagy animációt, ha tudtok ilyenről, küldjétek el nekünk! Táncoló talpak: ebben az animációs filmben a főszereplő pingvin, Topi, botfülűnek születik egy olyan közösségben, ahol az éneklés a legfontosabb része az együttélésnek. Viszont önkéntelen lábmozgásai miatt kivételesen tehetségesen táncol! A Süsü, a sárkány című Csukás István mese címszereplője nem fogyatékos, de merőben más, mint a családja: csak egy feje van, ezért kitagadják. Ez a mi egyfejű világunkban talán furcsának tűnhet, de ugye minden nézőpont kérdése. A sárkánycsaládban az egyfejűeket a Tajgetosz várta. Dumbo esetében is egy nagyon látható másság áll fent: a kiselefántnak óriási fülei vannak, ezért kiveti magából a közösség, ahová született. Viszont ez vezet a szuperképességéhez: repülni is tud a füleivel :) Ébredések – ez a világhírű film nem fogyatékkal élőkről, hanem hosszú kómából ébredt emberekről szól. A Rontó Ralph című animációs filmben Vanellope-nak egy olyan működési hibája van, ahol a teste időnként elkezd rángani és utána szétbomlik pixelekre, általában akkor ha nagyon lelkes vagy dühös. Bár ez egy kitalált fogyatékosság és egy animált videójátékszereplő, mindez szép szimbóluma az igazi dolgoknak. Amire mi, spéci szülőkként és érzékenyítő trénerként mindig rácsodálkozunk, az az, hogy a gyerekek sokkal lazábbak a másság elfogadásában, mint mi, felnőttek. Totál természetesnek veszik, fent sem akadnak rajtuk. Persze kerdéseik vannak és lesznek, és ez oké is így. A rajzfilmfigurák esetében sokszor fel sem tűnik nekik, hogy valamilyük nagyobb, kisebb, vagy teljesen máshogy működik. Ha van kedvetek, küldjetek még további kiegészítéseket, ti miket ajánlanátok még a hosszú listához? Elrettentő példák is jöhetnek!

meglehet a helye, és az a jó, ha az embernek van választási lehetősége az adott helyzetek között. 1 - Exklúzió (kizárás) 2 - Inkluzív szemlélet (befogadó szemlélet) 3 - Integráció (beengedés) 4 - Inklúzió (befogadás

Fruzsi elmondja nektek, hogyan mesél a halmozottan sérült gyerekeknek - ezúttal a TESCO támogatásával. Eleddig önkéntesen, idén a Tesco - ön választ, mi segítünk pályázati támogatásával mesefoglalkozásokat tartok a Vakok iskolájában a halmozottan sérült gyerekeknek. Azért is most mesélem ezt el, mert az egész olyan varázslatos, mint a karácsony, van benne mesecsengettyű, mesegyertya, olykor csillagszóró is, és hát varázslat. Ez a mi minden szerdai karácsonyunk. Régóta foglalkoztat engem, hogy hogyan lehet a meséket átadni olyan gyerekeknek, akik nem látnak, nem mozognak, vagy nem jól mozognak, sokszor nem is beszélnek, vagy ha beszélnek is, keveset és nem hagyományos jelleggel - inkább ismételve másokat és önmagukat és hát a megértésük is akadályozott. Szerencsére pont van itthon egy ilyen gyerekem, rajta kigyakorolhattam ezt a témát, aztán elvittem az iskolájába, hogy ők is hadd örüljenek. És azt hiszem, hogy ezzel a lényegét az egésznek el is mondtam, a legfőbb célom az egész meséléssel, hogy örüljenek ők is és ezáltal én is, és ezáltal megintcsak ők is. Fejlesztés, vagy inkább ablak a világra? Lehet ezt csűrni csavarni, hogy ilyen készségeket fejleszt, olyan szorongásokat old, de ezeket mind nem mérem, nem számolom. Amit biztosan tudok, hogy ezeknek a gyerekeknek nagyon korlátozottak a lehetőségei a világ megimserésére. Nagyon hálásak, ha a világ elmegy hozzájuk, és megmutatja magát. Így gondoltam én el, hogy a meséket valahogy átfordítom az ő nyelvükre, világot is látunk - hisz mindenféle országokból hozom a meséket - és kalandokat is átélünk az ahhoz kapcsolódó érzetekkel, érzésekkel együtt. A meseterápiának egy nagyon fontos összetevője az élőszóban elmondott mese, (fejből, nem olvasva!) mert akkor lesz olyan varázslatos a hangulat, hogy a gyerekek és még a felnőttek is mesehallgatási transzba esnek, és megnyugszanak, elmerülnek, elbűvölődnek. Ezen kicsit izgultam, hogy sikerül-e ebben a kis bolondos, nehezen figyelő, nehezen elcsendesülő környezetben, és nem mondom, hogy 100%-os siker rátával dolgozom, de az van, hogy mondjuk minden második alkalommal be tud állni ez a transz, és a zizgő kis brigád meghallgatja szépen a mesét, most már a hosszabbat is. És ez nagy szó. Leköti őket az élő beszéd, aminek egyáltalán nem biztos, vagyis biztos, hogy nem értik minden szavát. De mégis hat rájuk, és felkelti az érdeklődésüket. Ez varázslat. Én sem értem teljesen. A mese kerete Nagyon fontos része a foglalkozásnak az állandó rituálé, ahogy szép lassan bemegyünk a mesevilágba, el, távol az iskolától, zenével, illattal, kendőkön át, tűzzel, csengettyűvel, és mikor ott vagyunk, akkor mesélünk csak. Aztán ugyanígy bújunk ki. Már tudják. Bebújunk a mesevilágba. Aztán meg kibújunk, és megyünk uzsonnázni. Kis útjelző táblák ezek, biztonságot adnak orron, fülön, tapintáson és végül is az értésen át. És a bebújós és kibújós rituálé között pedig bent vagyunk a mesében, ahol mindig azon igyekszem, hogy a mesének a fentjeit és lentjeit, ijedelmeit és megkönnyebbüléseit, gonoszait és jóit valahogy érzékeltessem, végigvigyem őket a kalandokon, és elvigyem őket a hepiendig, ahol általában táncolunk örömünkben. Nem szerepelnek, hanem együtt, egy egészként vesznek részt a cselekményben, együtt bújnak el, együtt hullámoznak, együtt vágtatnak, együtt kukorékolnak, amit éppen a mese megkíván. Mese közben, aktívan Rengeteget lengetek kendőket, spriccelek vízzel, ritmushangszereket rázunk, félelmetes és vidám zenéket dj-zek, népdalokat és mondókákat akasztok le a tudatalattim gardróbszekrényéből és minden gátlás nélkül énekelgetem őket üvöltve is akár. Mindig előkerül valami odaillő, egyáltalán nem értem hogy. Vagyis sejtem, hogy onnan, hogy a népmesék és népdalok motívumai ugyanazon ősfán termettek, ami valahol az én fejemben elrejtve is ott nő és ezek szerint terem is. És nem csak az enyémben, hanem a gyerekekében is, legyenek azok bicék vagy bócák, én abban hiszek hogy nekik megvan ez a tudásuk, és ilyenkor ehhez lehet kapcsolódni. Úgyhogy ezek a gyerekek ily módon varázsoltak már el rókát, győztek le török császárt, szerezték meg a Napot, teremtettek új világot, vettek részt afrikai dalnokversenyen, kerestek elrabolt dalocskát, ijesztettek el félelmetes vaskecskét, és győztek le tengeri kígyót is. És én nem tudom, tényleg nem, hogy mi az, amit megértenek mindabból a sok hadonászásból, amit lerendezek nekik, de azt bizton tudom, hogy szeretik, mert azt lehet látni, és aki tudja, mondja is, és tudják, mikor mi következik, és vannak, akik többet nyekeregnek, és kiabálnak, de olyan is van, hogy ugyanők figyelnek és mosolyognak. Nagyon szeretek nekik mesélni, nagyon köszönöm, hogy mesélhetek nekik! Köszi TESCO, hogy ezt most meg is finanszíroztátok! Ja és nincs fényképem, mert ilyenkor eszembe nem jut fotózni, örülök, ha a nagy kupiban, amit rendezek közben, megtalálom a következő tárgyat, amire szükségem van, a többiek meg a gyerekeknek segítenek. Szóval képes bizonyítékom nincs, de aki nem hiszi, járjon utána.

Hisz ez az Egyesületünk célja, hogy az inklúzió, a kapcsolódás, a kommunikáció megvalósuljon a hétköznapokban

Felnőttként milyen tapasztalataid vannak az inklúzióról?