Millió inkluzív témában ezeregy öröm - búcsúzik a Blogszerda

Objektív és szubjektív lezárás hat évad után, a legnépszerűbb cikkekkel és azokkal, amelyeket szerintünk érdemes még minél többeknek elolvasni.

NÉVJEGY

BLOGSZERDA

Az Egy sima, egy fordított – Egyesület az Inklúzióért Blogját 2020 októberében indítottuk. A cikkek mindig szerdánként jelentek meg és a közösségi médiában is aznap harangoztuk be őket, innen a név. Több mint 20 szerzőnek jelent meg már cikke az elmúlt hat „évadban”.

Objektíven: hat évad, 210 cikk

Az indulás óta 210 cikkünk jelent meg sok-sok témában.

Ahogy a „fordítottság” és a „simaság” is ezerféle lehet, a mi blogcikkjeink is szivárványszerűen sokszínűek voltak – tudatosan.

Írtunk sokféle fogyatékosságról: ritka betegségektől a sokakat érintő témáig, az autizmusig. Most szemezgetünk az évek múltán is népszerű nagy kedvencekből és a talán méltatlanul kevesebbet olvasott cikkekből is.

A top 12

1.      12 otthoni, filléres fejlesztő tipp – nem csak autizmusban érintett gyerekeknek (8268 olvasót vonzott vendégszerzőnk, a gyógypedagógus Pataki Klára praktikus, kattintásbarát cikke)

2.      A maszk mögött rejtőzködő női autizmus (6079-an érdeklődtek a Dr. Farkas Kinga pszichiáterrel készült riportunk iránt, ebből több mint 1000 olvasó az elmúlt egy évben, amivel ennek az időszaknak is a rekordere lett a cikk, pedig 2023-ban íródott!)

3.      A mi sztorink az, hogy nem adtuk fel és ez bejött (5781 olvasó volt kíváncsi Sas Olivér és családja történetére, azaz a legelső és azóta is legeslegnépszerűbb apainterjúnkra)

4.      Nagy kíváncsiság él bennünk minden gyerekkel kapcsolatban (4677-en olvasták a több kategóriába is sorolható interjúnkat Illés Barbarával, a Csillagház speciális iskola igazgatójával)

5.      Zsuzsi jött, és békét hozott (alig szorult le a képzeletbeli dobogóról a 4576 olvasót vonzó apainterjúnk Nagygyörgy Miklóssal)

6.      Exkluzív-e az inklúzió? (3808-an kattintottak az inklúziót szemléletesen magyarázó cikkünkre)

7.      Fogalmi zavar a fogyatékosság körül: mit mondjunk és mit ne? (2482-en szerettek volna eddig tisztábban látni és jól használni a szavakat a témában)

8.      Elza és az impulzuskontroll (2428 főt érdekelt az inkluzív filmajánlónk eddig)

9.      ALAPOK – beszélgetés az AAK­* módszeréről, és egy szerveződő képzésről (2358-an olvasták az Alternatív Augmentatív Kommunikációról szóló anyagunkat)

10.   Az autista bátyám a családban az origó! (2250 megtekintésnél jár az a cikkünk, amelyben egy autista fiú bátyja, egyben egy fogyatékos embereket foglalkoztató munkahely vezetője, Szalkai Dániel nyilatkozik)

11.   „Nem a legfontosabb tulajdonságom az autizmus!” (2011-en olvasták eddig Pataki Panka cikkét, aki nem beszél, de édesanyjának „tollba mutatja” a gondolatait)

12.   A fogyatékosságok elfogadására nevelő társasjátékot fejlesztett az Egyesület az Inklúzióért csapata (több mint 2000-en voltak eddig kíváncsiak az első érzékenyítő társasjátékunk születésére)

Témaköreink

Az egyesületünk életével, létrehozásával és igazán színes évi beszámolóival 14 cikkben találkozhat az olvasó. Beszámoltunk projektekről, örömökről, néha magunkról, a tapasztalatainkról, ki a spéciszülőségéről, ki a segítő munkáiról.

Huszonhat olyan emberrel készítettünk interjút, akik valamilyen fogyatékosságban érintettek. Többek között megkérdeztük tőlük, milyen fogalmakat szeretnek vagy nem szeretnek magukra használni, milyen csodakütyünek örülnének vagy mit írnának a pólójukra.

Intézményeket is bemutattunk. 17 óvoda, iskola, napközi fejlesztő, foglalkoztató, bentlakásos intézmény, egyesület nyitotta ki kapuit Érdtől Debrecenig, Biatorbágytól Miskolcig, Békásmegyertől Dunakesziig.

Hozzátartozókkal készült a legtöbb riportunk. 35-en meséltek nekünk a családjukról, akár a „fordított” házastársukról, vagy a hozzájuk érkezett sérült gyermekükről, testvérükről. Tízen voltak az apák: a velük való beszélgetések messze a legnépszerűbbek! De készült riport vak ember látó feleségével, vagy sérült gyermeket örökbe fogadó szülővel is.

Külön cikkeket szenteltünk az inklúzió témájának. Fogalmakról, programokról 15 alkalommal írtunk, a legnépszerűbb cikkünk ebben a kategóriában Szirányi Mazsi (volt) kolléganőnk szemléletes ábrákkal tarkított írása Exkluzív-e az inklúzió címmel (ld. a toplistán).

Született három „átirat” is, egy-egy korábbi interjúnk egyszerű szövegezésű, könnyen érthető változata. És készült egy negyedik cikk arról, hogy milyen egy VILÁGOSKÉK cikk…

Projektjeinkről, képzéseinkről, csoportjainkról, foglalkozásainkról, fejlesztéseinkről 38 cikkünk szólt. Közülük messze a legnépszerűbb az AAK-t ill. az érzékenyítő társasjátékunkat bemutató anyag (ld. a top cikkeket), továbbá ezres nézettséget ért el a Mesepostát és a My Story készletünket és képzésünket bemutató cikkünk.

„Segítő emberek” kategóriánk különösen színes. 26 olyan szakembert, szakértőt vagy akár önkéntes segítőt interjúvoltunk meg, akik nélkül kevésbé lenne inkluzív a világ. Van köztük síoktató, inkluzívsport-edző, más táncot vagy épp fotózást tanít, akadálymentes edzőtermet alakít ki és mozgalmat szervez. Megint mások inkluzív színházat csinálnak. Van, aki terápiás kutyákat képez ki, speciális biciklit készít, vagy épp végtagprotéziseket gyárt. Egy kis szakmai team súlyosan elhízott gyerekeknek és családjuknak segít az Életmód Ambulancián. Hárman kórust vezetnek, más-más fogyatékossággal élő embereknek. Van, aki jelnyelven misézik, mások barlangászni visznek akár súlyosan sérült gyerekeket, de olyan csapattal is beszéltünk, akik speciális munkaközvetítésben jártasak.

Tapasztalatainkról is meséltünk pár írásunkban. Ünnepi hangulatról, akadálymentes nyárról vagy spéci hordozásról. A rovat legnépszerűbb írásai A szupererőnk határai és a Ki! c. cikkek voltak.

20 tippet is adtunk: messze-messze a valaha volt legolvasottabb cikkünk a 12 otthoni, filléres fejlesztő tipp lett, saját anyagaink közül a fogalmi zavar eloszlatására vállalkozó cikkünk nyerte a nézettségi versenyt, de nem sokkal maradt le az inkluzív filmajánlónk sem (mind szerepel a toplistán). Ügyintézési kisokosaink a spéci szülők számára jelentenek óriási segítséget.

+1 TIPP: ha téma szerint keresnél, a blogoldalunkon egy kicsi, nagyítót formázó ikont találsz, ha rákattintasz, már gépelheted is a kulcsszót, a profi kereső pedig hamar kiadja a vonatkozó cikkeket.

És most jön a nem annyira vidám rész: hogy miért vetünk itt számot, miért hozunk statisztikákat. Mert változnak az algoritmusok, a médiafogyasztási trendek, valamint az olvasói szokások.

Valahogy mindenkinek kevesebb az ideje és egyre több inger, hír, információ éri. Sajnos azt vettük észre, hogy egyre kevesebben olvassátok és egyre rövidebb ideig a cikkeinket. Ráadásul a Blogszerda ilyen formájú fenntartására egyre kevesebb forrást tudtunk áldozni a jelenleg kissé csökkenő bevételeinkből. Előbb ritkítottunk, de ez sem változtatott a számokon, trendeken. Ezért átalakul a Blog. Ősztől nem készülnek az eddigihez hasonló, mélyebb új cikkek, de megtaláljuk a módját, hogy az eddigi bámulatosan pazar kincsesládánkból mindig mutassunk valami újat, valami rég nem látottat.

Szubjektíven - ezeregy örömmel

Nehezen született ez a cikk. És nemcsak azért, mert időközben eltörött a kezem és most közvetlenül tapasztalom, milyen az, amikor a mozgási és cselekvési szabadságom erősen korlátozott és le kell lassulnom. Hanem azért is, mert rendhagyó, és bizonyos szempontból az utolsó. De nevezzük inkább összegzőnek, így elegánsabb.

Az úgy kezdődött, hogy volt egyszer egy lelkes csapat, aki azt vette a fejébe, hogy akadálymentesíteni fog, méghozzá nem épületekben, hanem fejekben. Tudták, hogy ehhez sokat és sokakkal kell beszélni, mesélni arról, mi az inklúzió és ezt sok-sok példával illusztrálni. De mit tehet a maroknyi alapító, többségében spéciszülő, aki már így is ezerfelé szakad? Szakadjon ezeregy felé? Ne!

Az egyikük, Török Flóra, akivel jóval a spéciszülősége előttről ismerjük egymást, megkérdezte tőlem, aki frissen alapítottam a Történetmentő vállalkozásomat, és épp befejeztem egy nagy, cégtörténetet mesélő, 165 évet és sok sztorit felölelő projektet, hogy ha már imádok interjút készíteni, nem lenne-e kedvem az inklúzióról, simaságról és fordítottságról, segítőkről és csodahelyekről, spéciszülőkről és szuper projektekről cikkeket írni. Ezeregy örömmel vállaltam!

A név már megvolt, Blogszerda. Az első bejegyzés is elkészült már addigra, egy másik alapító anya, Élő Fruzsi tollából, Dömdödöm címmel. A felkérés kéthetenként egy cikkre szólt: én lettem az interjúfelelős :-) A hat év alatt összesen 93 beszélgetést rögzítettem és jegyeztem le a Blogba. Nagyon szerettem mindet, fantasztikus embereket ismerhettem meg!

Mondhatom, hogy 93 kedvencem van! De hogy mégis kiemeljek néhányat, olyanokat választottam, amelyeket szeretném, ha még többen olvasnának.

Az biztos, hogy interjúkészítés szempontjából is az volt a legkülönlegesebb, amikor egy csapatnyi profi, mégis önkéntes barlangásszal és spéci vendégeikkel ereszkedhettem le a mélybe, ahol sérült és nem sérült emberek ugyanúgy csúsztunk-másztunk a köveken és ugyanolyan sikerélményekkel, ugyanolyan sárosan jöttünk a felszínre, hogy aztán sötétben, egy tea mellett beszélgessünk a Verocs Szakosztály csodás munkájáról. Ott tudtam meg, hogy A végpontcsokinak varázsereje van!

A legmeghökkentőbb tényekkel pedig akkor találkoztam, amikor egy dobiskola vezetője mesélte, hogy milyen kézzelfogható, látványos eredményeket érnek el autista vagy szenzoros, tehát az ingerekre érzékeny embereknél dobolással. Azóta tudom, egyeseknek Dobszerkó az egész világ!

A legviccesebb és egyben legszínesebb egyéniségű interjúalanyom az a kerekesszékes fiatal srác volt, aki az orvosi egyetemre járt, közben „mellékesen” fotózott, méghozzá nem is amatőr szinten, és félállásban egy tanácsadó cégnél vállalt munkát. Azóta gyerekeket gyógyít és tovább gyűjti a roki szóvicceket, de továbbra sem futja le Usain Boltot.

A legnapsugarasabb talán egy fiatal női beszélgetőtársam volt, aki végtaghiánnyal született, de teljes életet él, HR szakember és jógaoktató lett. Minden reggel az ő gyakorlataival indul a napom azóta is. Ja, és zenél is egy együttesben, úgyhogy Gitár, dob és jóga nála együtt járnak.

A családokat bemutató cikkek közül is kettőt választottam. Egy anyát, aki azt fejtegeti, hogy a hat közül a fordított gyereke a legsimább – az újraolvasáskor gondoljatok jó szívvel Zolira, aki azóta sajnos elhunyt. Választottam egy apát is, aki épp azért különleges interjúalany, mert gyerekkorában elvesztette a látását, és látó feleségével a beszélgetésünk idején éppen azért tettek meg mindent, hogy születendő gyermekeik ne örököljék a ritka rendellenességet. A család azóta négytagúra bővült: a történetben még csak készülődő lányuk után nemrégen kisfiuk született, mindkét gyermek egészséges.

Legvégül egy több szempontból is fontos cikket ajánlok: az egyesület alapítóival készült interjúm könnyen érthető, így inkluzív változatát.

Reméljük, keresitek, szeretitek majd a klasszikus cikkek helyett a jövőben érkező tartalmakat is!